„Az ember mindig is racionális lénynek gondolta magát. Fel kéne hagynia ezzel a tévhittel.” (Peter Noll)
Folyton kínlódunk a döntésekkel. Már az is lebénít, ha túl nagy a választék az étlapon. Néha az is gondot okoz, hogy két dolog közül válasszunk, például karamellás vagy mogyorós jégkrémet kérjünk? Az ennél komplikáltabb döntések pedig sokkal nagyobb dilemmákat hoznak magukkal. Miért ennyire nehezen határozunk?

„Az ember mindent otthonról hoz, a viselkedést, az értékrendet, a koncepcióját önmagáról, a világról és a saját helyéről a világban.” (Makai Rita)
Szülőnek lenni több, minthogy gyerekünk van, vagy gyerekeink vannak. Szülőnek lenni felelősség. Rajtunk múlik, hogy mit ültetünk el a gyermek fejében. Így az is, hogy mi indul burjánzásnak belőle. Egy vad és átláthatatlan őserdő, esetleg egy ámulatba ejtő, gondozott kert. Mindkettő természetes, mégis nagyon különböző létforma. Ezért nem mindegy, hogy mit hozunk otthonról.

„Miért lenne jó az, ha valamit, amit szerettél, elfelejtesz. Amit szeretünk, abban a lelkünk van.” (Makszim Gorkij)
Szeretem ezt, szeretem azt, hangoztatjuk. De mit is? Amerikai könnyedséggel vagyunk képesek rávágni valamire, hogy szeretem, de ezek a megnyilvánulások a legtöbbször nem hordoznak mélységeket, csupán sekélyességet. Mikor fogalmaztuk meg utoljára, hogy mit szeretünk az életünkben, vagy a kedvesünkben? Egyáltalán tudjuk, hogy milyen dolgokat szeretünk igazán csinálni, vagy csak elvagyunk és sodródunk? Nem tesszük fel elégszer magunknak ezt a kérdést.

„Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, valahol a tied mellett van.” (Ashleigh Brilliant)
A párválasztás mindenki számára életbevágó kérdés. Sorsunkat nagyban meghatározza csupán ez az egyetlen döntés. Támogató és boldog kapcsolatunk lesz vagy visszahúzó és nyomorúságos? Szeretünk biztosra menni és keressük a tökéleteset. Miért is keressük a tökéleteset? És egyáltalán létezik tökély a párkapcsolatban?

„A gyermek vendég a házban, akit szeretni és tisztelni kell - sohasem birtokolni.” (Jerome David Salinger)
A gyerekvállalás sokak számára fontos projekt. Ám azzal nem árt tisztába lenni, hogy a gyerek érkezése a legdurvább árukapcsolást hozza magával. Hosszú időre változtatnunk kell az életmódunkon, helyes irányba kell állítanunk az értékrendünket. Ha ezt nem fogadjuk el, nem tesszük meg, azzal akadályozzuk a kicsi felnövés-történetét. Milyen irreális elvárásaink vannak feléjük?

„A munkamánia legtöbbször abból a kényszeres szükségletből fakad, hogy minél többünk legyen: több pénz, autó, nagyobb elismerés vagy előléptetés. Pedig ezek sosem segítenek ki maradéktalanul.” (Sean Covey)
Sokat dolgozunk. A munka legkülönbözőbb válfajait végezzük. Melózunk az állásunkban, a másodállásunkban, a vállalkozásunkban, majd ez követően otthon is. A legnagyobb baj, hogy nehezen tesszük le a munkát. Mintha fenséges hangú szirének énekét hallanánk, kiknek a bűvköréből nem tudunk szabadulni. De miért is dolgozunk olyan sokat?

„Minden nagy játékos önmagát motiválja.” (Kevin McHale)
Sokan küszködünk a motivációnkkal. Pontosabban annak hiányával. Csináljuk már! Miért nem csináljuk? Mikor csináljuk? Várjuk a nagy villámcsapást, hogy hirtelen megteljünk energiával, aztán menjünk előre, mint a légkalapács. Erre elég kicsi az esély. De azért tehetünk az ösztönzésünkért. Kezdjük azzal, hogy megismerkedünk a motiváció természetével.

„Van, akinek a lehetőség is probléma, van, akinek a probléma is lehetőség.” (Csontos Márta)
A probléma egy problémás szó. Azt az érzést kelti bennünk, hogy nincsenek rendben a dolgok, a dolgaink. Valami nem kerek, valami hibádzik és ez nyomaszt minket. Pedig probléma nélkül, mi sem vagyunk azok, akik.

„Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet.” (Carl Gustav Jung)
Nagy utat jártunk be. Eljutottunk a kőszerszámoktól az okostelefonokig, a barlangoktól a lakóparkokig, a gyűjtögetéstől a bevásárlóközpontokig. Óriási fejlődésen ment keresztül az emberiség. Egy téren azonban eléggé le vagyunk maradva, saját magunk ismerete nem az erősségünk.

"Akkora örömet lelünk a kihívásokban, hogy még a szabadidőnkben is keressük őket." (Andrew Matthews)
Több szabadidőre vágyunk. Mindannyian. Úgy érezzük megfojtanak a hétköznapok. Sóvárgunk azután, hogy több időnk legyen. De vajon ettől jobban éreznénk magunkat? Mihez kezdenénk az így kapott plusz idővel? Korántsem biztos, hogy tudunk élni a megnövekedett szabadidő lehetőségével.