„A dolgok értékét ritkaságuk határozza meg. Mivel az élet egyszeri és megismételhetetlen, az élet a legfőbb érték.” (Álló Géza)
Ez most nem egy klasszikus menedzser szemléletű időbeosztásról szóló cikk. Nem arra szeretnék rávilágítani, hogyan hajthatjuk meg még jobban magunkat, teljesíthetünk többet kevesebb idő alatt. Ez sokkal inkább az életünk teljességével foglalkozó gondolatsor lesz.

„Az ember mindig találhat új állást. Új életet már nehezebben.” (Morton Freedgood)
Mivel napjaink jó részét munkával töltjük, nem mellékes, hogy ezt milyen környezetben tesszük és ez milyen kedélyállapotot biztosít számunkra. Életünk során akár kétszer, háromszor is pályát módosítunk és munkahelyet ennél többször is váltunk. Egyesek sűrűbben mozgolódnak, mások ritkábban. Melyek a legelterjedtebb okai az álláshely változtatásnak?

„Egy rosszul megformált szerep olyan, mint a beázás. Maradandó foltot hagy maga után” (Michael Keaton)
Az élet színházában mindannyian több szerepet játszunk egyidejűleg. Mint egy felkapott színész, aki délelőtt sorozatot forgat, délután szinkronizál este pedig színpadon áll. Mi is egy füst alatt vagyunk szülők, dolgozó emberek, diákok, sportolók, házastársak, meg ki tudja még kik. A lényeg mennyire tudatosan éljük meg ezeket a különböző szerepeket.

„Amikor a felnőttek azt szeretik hinni, hogy a gyerekeknek mindig mindent pontosan meg kell magyarázni, mert csak akkor fogják megérteni az őket körülvevő embereket, eseményeket és összefüggéseket, olyankor rendre elfelejtik, hogy a gyerekek a hiányzó ismereteik hézagjait csak a saját tudásukkal képesek betömködni.” (Sándor Erzsi)
A gyermeket és a szülőt egy világ választja el egymástól kommunikáció terén. Mintha nem is egyazon bolygón élnének. Először azért, mert a kicsinek az alapoktól kell mindent megtanulnia, később pedig a leválás miatti, önállósodási és lázadási törekvése miatt. Mi felnőttek pedig a saját gondolkodásmódunk mellett szinte sosem értjük meg őket. De jobban megérteni és megértetni egymást lehetséges. Csupán kis dolgokon kell változtatnunk.

„Nehéz az élet pozitív oldalára összpontosítani. Egyetlen pillanatra valahogy sikerül elkapni ezt az illékony jószágot, de mire rendesebben megmarkolod, máris a negatív oldalát mutatja.” (Lauren Graham)
Olyan érdekes, hogy a rossz dolgokat előbb és mindig észrevesszük, a jókért meg kell erőltetnünk magunkat. Akkor is, ha mindkettő egyaránt kiveri a szemünket, mert ott van előttünk. Hogy is van ez? A negatív közérthetőbb, mint a pozitív? Változtathatunk ezen a beállítódáson valamit?

"A vita elengedhetetlen az ismeretlen felé tartó folyamatban." Richard Feynman
Folyton felmerülnek vitás szituációk. Miért nincs még kész a gyerek leckéje? A héten már negyedszer nem tud időben beérni a kolléga! Megint nem lett teljesítve határidőre egy megrendelés! Vitákra szükség van. A mindig mindenben egyetértés nem visz előre, megoldáshoz a konfliktusok vezetnek. Csak nem mindegy milyen módon. Nem mindegy, hogy valakit lenyelünk keresztbe, porig alázunk, vagy kultúrlényekhez méltón csörtézünk vele. Az előnyt az utóbbi verzió jelenti. Miként csökkenthetjük a sérültek és a sérülések számát a nézeteltérések során?

„A mai szülők 20 év alatt akarják felkészíteni a gyerekeiket az életre ahelyett, hogy megtanítanák őket arra, hogyan tudnak egy életen át alkalmazkodni a változó körülményekhez.” (Rudi Westendorp)
Akinek gyermeke születik, az onnantól, hogy egy apró teremtmény élete folytonos részévé válik, másképp nézi a dolgokat. Ekkor érezzük át milyen, amikor nem csak magunkért, de valaki másért is felelősséget kell vállalnunk. Felelősségünk pedig kiterjed arra is, mivel bocsátjuk majd útjára a nagybetűs életben. Míg a népmesékben elég volt hamuba sült pogácsát adni útravalóként, ma már más kerül a tarisznyába. Milyen tulajdonságokat érdemes fejlesztenünk, támogatnunk, hogy gyermekünk megállja a helyét az életben?

„Azok az emberek, akik csak a kalapáccsal tudnak jól bánni, minden problémát egy-egy szögnek látnak.” (Abraham Maslow)
A legkülönbözőbb formákban kerülünk kapcsolatba az emberekkel. Igénybe veszünk egy szolgáltatást vagy mi szolgáltatunk, panaszkodunk vagy nekünk panaszolnak. Kommunikációnk mértékegysége az adott szituációból adódó elégedettség. Nem arathatunk mindig osztatlan sikert, de elérhetjük, hogy a másik jobban érezze magát. Megbecsült emberként, építő kapcsolatként élje meg a történteket. Mit érdemes elkerülni vagy éppen megtenni, amivel elérhetjük ez?

„Az emberek sokkal inkább ostobák, mint gonoszak. Csak azt látják, ami közel esik hozzájuk, amit már most megszerezhetnek. Pedig ami közel van az mind olcsó, az a drága, ami még távol esik.” (Makszim Gorkij)
Bármit elérhetünk. Mindent tálcán kínálnak, csak legyen elég pénzünk, bátorságunk, erőnk, időnk elvenni, amit szeretnénk. És ez utóbbi a fő kérdés. Hogy szeretnénk-e? Mert ebben a világban szinte bármi a miénk lehet, ám korántsem biztos, hogy az kell is nekünk.

„A szeretet olyan, mint a táplálék: nem lehet elraktározni - naponta többször magunkhoz kell vennünk.” (Gary Chapman)
Érdekesen működnek az emberi kapcsolataink. Annyira állandónak vesszük őket, aztán elköltözünk, másik iskolába vagy munkahelyre kerülünk, megnő a távolság és elveszik a személyesség varázsa, elkezdünk távolodni egymástól. Párkapcsolat esetén még testileg sem kell eltávolodnunk egymástól, mentálisan így is képesek vagyunk fényévnyire kerülni valamikori kedvesünktől.