„Ha párkapcsolatban élsz, ne sértődj meg, ha a párod néha azt mondja: hülye vagy. Gondolkozz el rajta! Hátha jót akar! Ha szeret: biztosan.” (Müller Péter)
Aki tartós kapcsolatban él az pontosan tudja korántsem könnyű mindig az együttlét. Van, hogy bekerül az életünkbe a feszültség. Generálhatjuk mi magunk, de érkezhet kívülről is. Munkahelyi gond, egészségügyi kihívás, kommunikációs különbség, nézeteltérés. Ilyenkor igazi kihívás, hogy csapot papot magunk mögött hagyva, ne meneküljünk el valami csendes és nyugodt helyre. Mit tehetünk az elkerülhetetlen zaklatott idők tompítására?

„Semmi sem rosszabb, semmi sem annyira fájdalmas, romboló, mint a gyanakvás.” (Paula Hawkins)
A gyanakvás és kétkedés emberi természetünk része. Hogy mennyire állunk a hatása alatt, az nagyban függ a környezeti tényezőktől, de még inkább az addigi személyes tapasztalatainktól. A meggyőződésünk pedig sziklaszilárd, még ha ez a kapcsolataink kárára is megy.

„A siker kollektív mérőszám, amely azt mutatja meg, hogy az emberek hogyan reagálnak a teljesítményünkre.” (Barabási Albert-László)
Sikerünk nagy részben a kapcsolati hálónkon múlik, állítja ezt Barabási Albert-László A képlet című könyvében. Az elmúlt években előtérbe került a világot és az életet átszövő hálózatok vizsgálata. Sok tekintetben hatással vannak ránk, és ezek egyike a kapcsolatrendszerünk, amelyet érdemes folyamatos frissítés alatt tartanunk.

"A legnagyobb baj a kommunikációval az az illúzió, hogy létrejött.” (George Bernard Shaw)
A kommunikáció nem ér véget ott, hogy elmondjuk, amit akarunk. Ezzel csupán kezdődik. Mert az, hogy közölünk valamit kevés. Amit megértenek a mondandónkból, az számít. És, ha ez nem sikerül, akkor az olyan, mintha idegen nyelven beszélnénk. Van értelme fejleszteni a beszélőnket a jobb kapcsolatok és az érvényesülésünk okán.

„Az élet viszonylag rövid, és nagyon ostobák vagyunk, ha nem őrizzük meg az egyensúlyt a munka és a család között. Ha a siker hajszolása közben az ember elveszíti a feleségét és a gyerekeit, akkor mindent elveszít.” (Gary Chapman)
Az nem kérdés, hogy akit nem vár haza senki, az miért nem rohan, az a kérdés, akit mehetne végre a szeretteihez, az miért nem megy? Mert az tény, vannak jó páran, akik nem kapkodják el a hazamenetelt. Milyen indokok állhatnak a háttérben?

„A kommunikációm azt jelenti, amilyen reakciót kivált.” (Emma Sargent)
Reklamáció, felelősségre vonás, érdekeink érvényesítése, kiállás önmagunkért, nehéz emberek kezelése, megannyi zűrös napi szitu, amelyek próbára teszik a kommunikációnkat. Mi pedig végtelen egyszerű dolgokkal könnyíthetjük meg a helyzetünk. Talán anyukánk is megtanított rájuk, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk. Elfelejtjük, hogy az egyszerűség maga a nagyszerűség. Inkább túlbonyolítunk mindent, mert az felnőttesebbnek látszik. De csak látszik. Nézzünk pár szimpla ötletet.

„Minden házasság boldog. Az utána való együttélés okozza a gondokat.” (Raymond Hull)
Áhítozunk egy csodás párkapcsolatra. Álmodozunk az igaziról, akivel teljessé válik az életünk. Aztán egyszer csak berobban az életünkbe, fenekestül felforgat mindent, odáig vagyunk meg vissza, majd kicsivel később rájövünk, hogy ez korántsem olyan, mint a legszebb álmainkban. Szerelembe esni ösztönös élmény, összekötni az életünket tudatos döntés. Az utóbbit nem mindig hatja át a rózsaszín romantika. Miért ütközünk nehézségekbe az együttélés során?

„Minden csoda két napig tart. Régebben még három napig tartott, de azóta felgyorsult a világ.” (Pacskovszky Zsolt)
Az elmúlt évtizedek rohamos technológiai fejlődése rengeteg tekintetben tette felgyorsulttá életünket. A most, a rögtön, az azonnal kulcsszavakká váltak, a várakozás pedig parkolópályára került. Ahol és amiben nem tudnak ennek megfelelni, az mind idejétmúlt, elavult, ósdi. De ettől még nem fog gyorsabban forogni a föld sem felgyorsulni az emésztésünk. Szembe kell néznünk bizonyos szocializációs betegségekkel, mint a nagy nyomású stressz, de az életfunkcióink jó része nem változik meg ilyen gyorsan. Mi mégis azt várjuk magunktól, hogy reagáljunk annyira naprakészen, mintha csak letöltenénk egy frissítést a bennünk futó applikációkhoz.

„Nem tudunk nem kommunikálni” (Paul Watzlawick)
A kommunikáció egy igazi örökmozgó. Akár tudatában vagyunk, akár nem, de a nap minden percében műveljük. Akkor is, ha éppen nem teszünk semmit. És a legszebb az egészben, hogy ez dönti el az emberek szemében, hogy szimpatikusak vagyunk a számukra vagy sem?

„Mindenkinek sajátos látásmódja van, mivel eltérnek az élményeik, az érzéseik és az értékeik. Senki sem ismeri a teljes valóságot.” (Alfons Vansteenwegen)
A valóság nem vita tárgya, csak egyféle lehet. Akkor miért fordul elő mégis, hogy oly gyakran nem értünk egyet egymással és annyira másként látjuk a világot? Talán mert a valóság alternatívái tökéletesen személyre szabottak. A világ minden téren olyan, amilyennek mi látni akarjuk. De miért is?