„A szerelem önmagában mit sem ér, ha nem párosul egy jó adag tudatossággal, önismerettel, etikával, felelősségvállalással és néhány olyan dologgal, ami az érzelmeken túl a garancia lenne a jól működő párkapcsolathoz.” (Pilát Gábor)
Sokan panaszkodunk a párkapcsolatunkra. Jobb esetben belül, magunkban, rosszabban a barátainknak, a környezetünknek. Elégedetlenek vagyunk, zsörtölődünk, morgunk, és vágyunk valami jobbra. Talán konkrétan megfogalmazni sem tudjuk, de valamiért nem érezzük rendben a kapcsolatunkat. Létezik egyáltalán tökéletes párkapcsolat? Vajon, amit ideálisnak tartanánk, az valóban az is lenne? És lehetünk boldogok, ha nem tökéletes a kapcsolatunk?

„Jóllehet bajban lennénk, ha meg kellene fogalmaznunk, hogy minek alapján állapítjuk meg, hogy a rengeteg könyv közül melyik a szemét és melyik az igazi érték. Mégis, ha ott van a szemünk előtt, rögtön észrevesszük.” (Barabási Albert-László)
Még hogy az olvasás elavult. Hiszen mindenki olvas nap, mint nap, a saját szintjén és érdeklődésének megfelelően. Óriás plakátok, reklám újságok, folyóiratok, hírportálok, Messenger üzenetek, Facebook posztok és hosszasan sorolhatnánk. Olvasunk csak az nem mindegy hogyan. Válogatunk vagy ami az utunkba kerül, időtöltés okán elfogadjuk és olvasgatjuk. Mi az előnye, ha magunk választjuk mit olvasunk? Miért jó, ha van egy jó könyv a kezünk ügyében?

„A remény mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: ez az év boldogabb lesz.” (Alfred Tennyson)
Az év végén nagy csinnadrattával veszünk búcsút az óévtől és bulizzuk át magunkat az újévbe. Közben hajlunk az idealizálásra és akár fogadalmakkal is megerősítjük, hogy mi mindenben lesz más, lesz jobb a számunkra a következő év. De vajon valóban az lesz?

„A biztonság mítosz. Nem létezik. A veszély kerülése hosszú távon nem biztonságosabb, mint egyenesen szembenézni vele.” (Helen Keller)
Az év végi ünnepek idején visszavonulunk a családunk körébe vagy a csendes magányunkba. Lehetőség szerint abba a közegbe, amely a mi kis biztonságos fészkünk. Mind vágyunk a biztonságra, törekszünk egy biztonságos életre. Ez azonban egyike a legnagyobb illúzióknak. Amikor pedig bekövetkezik az illúzió vesztés és jön a bizonytalanság, akkor belecsöppenünk a valódi életbe, elkezdünk élni.

„Ebben az irigykedő kultúrában a karácsony egy különösen érzékeny időszak, sokszor inkább emlékeztet egy versenyre vagy egy vetélkedőre, semmint egy meghitt ünnepre.” (Bagdy Emőke)
Ilyentájt minden és mindenki igyekszik lenyomni a torkunkon az agyoncukrozott szentimentalizmust, a giccses, gejl karácsonyi külsőségeket. Közben éppen az tűnik el az ünnepből, amiért igazán lehet szeretni, a meghittség, a bensőséges, családias hangulat. Nézzük, mik azok a dolgok, amelyek sokat tesznek azért, hogy ez az időszak igazán utálatos időszak legyen.

A boldogság pillanatai meglepetésként érnek. Nem mi ragadjuk meg őket, hanem azok minket. (Ashley Montagu)
Mindenki beszél róla, mindenki kívánja, mindenki hajszolja, mégis kevesek privilégiuma. Pontosabban mindannyiunké, csak a róla alkotott téves elképzelések kapcsán gondoljuk, hogy másoknak több jutott belőle, mint nekünk. Nem hajszolni, keresni kell, inkább felismerni. Mert nekünk is jutott belőle elég.

"Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid." (Benjamin Elijah Mays)
Lassan megint eltelt egy év. Mit lassan, rohamtempóban. Ilyenkor aztán érkezik a számvetés ideje. Morfondírozhatunk, hogy elégedettek vagyunk a történtekkel, vagy sem. Jobb eseten volt egy célunk, még jobb esetben egy tervünk is, rosszabb esetben csupán vágyaink voltak, míg az év elrobogott mellettünk. Mit fontoljunk meg, hogy a következő esztendőnk több sikert hozzon? Tegyünk helyre néhány paráztató gondolatot a célokkal kapcsolatban.

„Azok beszélnek pozitív gondolkodásról, akik ebben találták meg az egyetlen pozitív gondolatot az életben.” (Gerlóczy Márton)
Legyünk mindig pozitívak, hangoztatják sokan sokfelé ezt a motiválónak szánt, ámde üres frázist. Először is miért kéne mindig pozitívnak lennünk, mikor megvan az ideje és a helye a nyomottságunknak is. Másodszor valójában a magunkra erőltetett kényszerű pozitivizmus is tartogat negatívumokat. Nehéz boldognak és elégedettnek lenni, csak azért mert mások és a világ ezt várj el tőlünk. Nem is leszünk azok parancsszóra.

„Az, hogy jól bánjunk egymással, attól függ, hogy ne felejtsük el, hogy a másik hihetetlenül más. Végtelenül más, mint én vagyok.” (Feldmár András)
Eltérő habitusunkból fakadóan naponta rengeteg nézeteltéréssel és vitás helyzettel küzdenünk meg. Lehetünk otthon a négy fal között, ahol a párunkkal teljesen különböző személyiségtípusok vagyunk, de lehetünk akár egy munkahelyen, ahol más és más típusokkal kell együttműködnünk. Ha tisztában vagyunk vele kinek milyen feladat áll jól a természetéből fakadóan, akkor könnyítünk a helyzetünkön.

„Nem az a tartós, ami az időnek ellenáll, hanem ami bölcsen változik vele.” (Müller Péter)
A tartósnak nevezett tartós háztartási cikkek sem olyan tartósak, mint egyes értékeink. A tartósság alatt ne egy pár évtizedes múlttal rendelkező céget értsünk, bár a vállalati szférában ez szép teljesítmény. Ne is egy emberöltőnyi időszakot, mert a valódi értékek túlélnek minket és túlmutatnak ezen. Már léteztek előttünk is, és létezni fognak utánunk is. Ez a tartósságuk titka, az értékük mibenléte.