„Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy egyre kevésbé azonosítsd magad a címeddel és pozícióddal, de annál inkább a cégedért és a csapatodért való erőfeszítéseiddel.” (John C. Maxwell)
Előléptetés. Olyan zene füleinknek, amelyre a legtöbben a szívesen táncra perdülünk. A vele járó alapvető jellemzőkkel tisztában vagyunk: jobb pozíció, több juttatás, magasabb fizetés, több felelősség, hosszabb munkaidő, nagyobb nyomás. De az emberekkel való kapcsolatunkban csak részben mutatkozik meg ennyire láthatóan a változás. Szeretnénk azt hinni, hogy nem változnak a viszonyaink velük kapcsolatban. De ezt csak szeretnénk, mert nem így lesz. Tekintsük át mire számítsunk ilyen helyzetben, az embertípusoktól kezdve, az informáltságunkig.

„Nincsenek eleve boldog vagy eleve boldogtalan párok. Ha megfelelően viselkedünk, egyre boldogabbak leszünk. A boldog pároknál is megvannak a nehézségek, de nem hagyják, hogy ezek kerekedjenek felül.” (Steve Biddulph)
Boldog párkapcsolatunk annyi ideig tart, ameddig akarjuk. Nem az egyikünk, nem a másikunk, hanem mindketten. Mert a megnevezésében benne van, hogy ez nem egyke dolog, hanem a kettőnk ügye. Az alábbiakban a párkapcsolatokat három csoportba fogjuk osztani. Mindhárom jellemzői jól megmutatják hol tart a viszonyunk, mit gondolunk róla, hogyan állunk hozzá és mit teszünk érte. Ezek pedig meghatározzák meddig életképes a kapcsolatunk. Nézzük az esélyeiket!

"Mindent tiszta lappal kell megközelíteni, hogy semmi sincs rajtad vagy benned. Bármi is jön, az maga íródjék fel oda.” (Frank Herbert)
Foglalkoztunk már az újévi fogadalmak mibenlétével. Sokszor ezek valóban rövid ideig tartó fellángolások csupán. Az új esztendő kezdetén fokozottan felerősödik bennünk a tettvágy a változtatásra. Vagy csak a szilveszteri bőséges italmennyiség bátorít fel. De eltökélt döntéseket nem csak ilyenkor hozunk nehezen, hanem az év vagy életünk bármely másik időszakában. Vajon miért? Íme pár indok.

„Jótékony barát a csönd. Kisimítja a gondolatok ráncait.” (Szilvási Lajos)
Hogy trendszerűek legyünk az erőben is egyensúlyra van szükség, ahogy a Star Wars-ban elhangzik. A jó és a rossz közötti egyensúlyra. Az balansz az életünkben is meg kell jelenjen. Nagyszerű a pörgés, amikor haladnak az ügyeink, és elengedhetetlen is a mai világban, ám a nagy dolgok a csöndben születnek. Bennünk érnek meg. De csak akkor, ha megállunk és időt adunk rá.

„Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés - az döntés, ítélet és ígéret.” (Erich Fromm)
Mikor aktuálisabb beszélni a szeretetről, mint a szeretet ünnepén? Ez az ünnep érinti meg leginkább az embereket. Mindenki vágyja a szeretetet, mindenki igényli, hogy szeretve legyen. Ez egy univerzális szükséglet. És bizonyított, akinek része van benne, az kiegyensúlyozottabb, sikeresebb, boldogabb. De mit is jelent jól szeretni, és hogyan fogjunk hozzá? Az emberhez, mint érző lényhez közelítsünk. Ahogy közelítünk a másikhoz, úgy nyilvánul meg a bennünk lévő szeretet. És a legfontosabb, hogy ennek a kinyilatkoztatása a társunk számára is egyértelmű és befogadható legyen.

„Egy embernek nagynak kell lennie ahhoz, hogy beismerje a hibáit, elég okosnak ahhoz, hogy hasznot húzzon belőlük, és elég erősnek ahhoz, hogy kijavítsa őket.” (John C. Maxwell)
Korai éveinkben belénk ivódik a kudarc érzelmi kezelése. Mint szinte mindent, ezt sem ésszel, hanem szívvel kezeljük. Hiába tudjuk a manapság oly sokat szajkózott tézist, hogy a kudarc elkerülhetetlen és szükséges, ha ezt csak az agyunk fogadja be. Belül még mindig szorongat miatta egy fullasztó érzés. Mit tegyünk, hogy kevesebb stresszt okozzon számunkra? Hogy nézzünk a hibáinkra, és miként orvosoljuk a problémákat hatékonyan, hogy ne legyen belőlük végleges kudarc?

„Az ünnep nem egy nap. Az ajándék nem a fa alatt vár. Az igazi ajándék az Életben vár. És a karácsony maga az ajándék. Akit az Élettől kapunk. Nekem te vagy a karácsony.” (Csitáry-Hock Tamás)
Dübörög az év végi hajrá. Ezerrel toljuk, hogy minden a helyére kerüljön, aztán a szenteste végeztével egy nagy kő essen le a szívünkről. Egyenesen a lábunka, mert a pihenés helyett jön a második kör, állni a vendégsereg sarát. De többről szólnak az ünnepek, mint a tv-halászlé-bejgli kombó használatáról. Lépjünk túl a nagy zabálásokon és az azt követő elnehezülésen. Ez az ünnepi időszak eleve egy kissé szentimentális, hát használjuk ki ennek a hangulatnak a velejét, és koncentráljunk magára az emberre, az emberekre.

"Ahhoz, hogy tényleg garantáljuk a minőséget, a kiválóságnak egy kiérdemelt szónak kell lennie, amelyet mások használnak ránk, nem pedig mi jelentjük ki saját magunkról." (Ed Catmull)
Amikor fizetünk valamiért, joggal várjuk el a magas minőséget. Legyen az termék vagy szolgáltatás, de úgy véljük, megfizettünk érte, jár nekünk a színvonal. Vajon, ha mi állunk a pult túloldalán, ha mi kínálunk, mennyire adunk a minőségre? Hol húzzuk meg a határt az igényességünkben? Mikor adjuk meg magunkat a "jó lesz ez így is" szemléletnek? Az igényesség nem csak azt jelenti, hogy elvárjuk a magunk részére, hanem azt is, hogy amit kiadunk a kezünkből, az magas színvonalú legyen. Milyen az elvárásunk magunk felé, mit várhat el a környezetünk tőlünk? Nézzünk néhány ötletet, ami biztosítja az igényességünket.

„Az emberek a legfontosabb dolgokat mindig a véletlenül elejtett szavaikkal közlik.” (Simun Vrocsek)
A beszédünk az elsődleges kommunikációs forrásunk. A magyar nyelv különösen gyönyörű és rugalmas, hisz tetszés szerint formázhatjuk, pakolgathatjuk a szavakat és érhetjük el vele, amit szeretnénk. Társalgásunk épp attól kifinomult, hogy nem csak a lényeges elemek közlésére szolgál, hanem egyéb töltelék szókapcsolatokat is alkalmazunk. Szükség is van erre, mert ezek hordozzák az érzelmeket. Nélkülük csak robotok lennénk és szigorúan csak a tények átadására korlátozódna a kommunikációnk. Ezen apróságok töltik meg élettel a mondandónkat. Egyben lehetőséget is adnak, hogy másokat meggyőzzünk, befolyásoljunk, manipuláljunk. Így gyakran meg kell találnunk az igazi mondanivalót a szavak között. Nézzük meg pár gyakorta hallott kifejezés igazi értelmezését.

„Ha az ember nem sokat beszél, attól még lehet, hogy volna miről.” (Fehér Klára)
Aki tartós kapcsolatban él, az tapasztalhatta már, hogy beszélgetni nem is mindig olyan könnyű. Egy fárasztó nap végén vagy arra vágyunk, hogy kibeszéljük magunkból a történteket vagy, hogy hullafáradtan bedőljünk a fotelba és hagyjanak békén. Részben a különböző szükségleteink, részben az egymástól távol töltött idő, és a különböző területek, amelyeken dolgozunk, még bonyolultabbá teszik egymás megértését, és inkább nem erőlködünk vele. Azért mégis tegyünk egy próbát, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz a másik megértésével és igényei feltérképezésével.