"A kérdés nem az, miért nem olvas annyi ember, hanem az, hogy miért is olvasunk, és persze mit." (Ungvári Tamás)
Legalább annyi mindent ad, mint a rómaiak a népnek a Brian élete egyik klasszikus jelentében. Vagy még többet is. Az olvasás életünk leghétköznapibb részéhez is szervesen hozzájárul. Általa informálódunk, okosodunk vagy épp szórakozunk. Egyben az olvasás a tudás megszerzésének az origója is. Mivel gazdagít minket ez az egyszerű, ám végtelenül fontos, tanulható képesség?

„Nem mindig sikerül az emberek szájába rágni, hogy mit gondoljanak, de azt igen, hogy miről gondoljanak valamit.” (Nógrádi Gábor)
Mindegy szeretjük őket vagy sem, de mégis ömlenek ránk minden csatornából. Az egyszerű plakátoktól mára eljutottunk a kifinomult eszközöket használó digitális platformokig, és valószínűleg ez egyre inkább a személyünkre szabott lesz. Honnan, hova jutottunk hirdetés téren és hogyan hálóznak be, sarkallnak pénzköltésre a modern idők reklámjai?

„Nem az új gondolatok megértése nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás; mert ezek behálózzák agyunk minden zugát annak a nevelésnek következtében, amelyben legtöbbünk részesült.” (John Maynard Keynes)
A változás örök. A szó hangulatában sokszor negatív érzelmeket hordoz. A jelentése nem kifejezetten negatív, de mivel a legbelsőbb köreinkbe hatol, félelmet gerjeszt és megtöltődik pesszimista felhanggal. Életünk legintimebb területeire is bemerészkedik, és átalakulásra, alkalmazkodásra késztet. Nézzük milyen okai vannak a változással szemben tanúsított ellenállásunknak?

„Az igazi vezető nem keresi, hanem megteremti a konszenzust.” (Martin Luther King)

Mindannyian vezetők vagyunk a magunk környezetében, erről már több alkalommal is volt szó. De mi a helyzet akkor, ha ezt a vezetősdit kicsit komolyabban is gondoljuk, és karrierünk szerves részévé kívánjuk tenni? Akkor bizony szintről szintre kell haladnunk, a megfelelő emberek támogatásával és fejlesztésével. Némi iránytű, hogy megállapíthassuk, hol tartunk és merre, hogyan tovább.  

„A vezetés képesség és akarat, hogy férfiakat és nőket sorakoztass fel egy közös cél érdekében, és jellem, amely önbizalmat önt beléjük.” (Bernard Law Montgomery)
Vezetők és követők tartják mozgásban a világot. De vajon mi dönti el, hogy kiből lesz az egyik és a másik? Mindannyiunkban eredendően benne van mindkettő és a sorsunk alakulása, valamint a bennünk fellépő igények hozzák a felszínre őket. Vannak azonban olyan alaptézisei a vezetésnek, amelyek minden időben érvényesek, és amint megértjük őket, aztán alkalmazzuk a gyakorlatban is, jobb vezetői képességekre teszünk szert. Ismerkedjünk meg néhánnyal.

„Az udvarlási szakaszban rózsaszín szemüvegen keresztül nézik egymást, az esküvő után meg nagyítóval.” (Rose Sweet)
Az egyik hazajön, csak lerúgja a cipőit, ahogy esik, úgy puffan, és ez nem zavarja őt. A másik egy lepottyant morzsáért is előkapja a porszívót. Melyik idegesítőbb? Személyiségtípusa válogatja. De az biztos, hogy az esetek többségében ennyire eltérő tulajdonságokkal rendelkező emberek kötik össze egymással az életüket. Pár gondolat, hogyan ne őrüljünk meg egymástól, és miként idealizálhatjuk a közös életünket.

„A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.” (Francois de La Rochefoucauld)
A kínos szituációk egyike, amikor mások hibáit kell korrigálnunk, valamint fel kell hívnunk a figyelmüket arra, mit szúrtak el. Vannak, akik beállítottságukból fakadóan lubickolnak ebben a szerepben, és a lehető legtöbb megaláztatás kíséretében tesznek eleget a feladatnak, és vannak, akik már a gondolattól is ódzkodnak, ha konfrontálódni kell az emberekkel. Ide vagy oda tartozunk, nem árt, ha kíméletesen hibajavítózunk és nem sebezzük halálra a kapcsolatainkat.

„A legjobb ajándékokat nem lehet becsomagolni, mégis megmaradnak örökre.” (Bill Watterson)
Az ajándékozás központi szerepet tölt be az emberi kapcsolatok formálásában. Amikor ki szeretnénk fejezni valaki iránt érzett tiszteletünket, megmutatni neki, hogy fontos a számunkra, akkor megajándékozzuk. Vajon ezt az elvet át tudjuk ültetni a munkahelyi és az üzleti viszonyainkba is? Egy kedves aprósággal javíthatunk-e a rólunk alkotott képről, és hagyhatunk-e maradandó emléket, amely aztán számunkra is hasznot hoz? Természetesen igen. Nézzünk néhány érdekes példát a témában.

„A mások általi kihasználás vagy manipulálás megengedése nem azonos a szeretettel. Inkább elárulása annak a személynek, akinek ezt megengedjük.” (Gary Chapman)
A címben szereplő szavak nem csak hangzásukban állnak nagyon közel egymáshoz, hanem tartalmukban is. Igen kicsi mezsgye választja el egymástól ezt a két kifejezést. Nem véletlen, hogy gyakran össze is keverik őket. Mindkét kifejezés azt feltételezi, hogy ráveszünk valamire másokat, olykor olyan dologra is, amelyet ők nem feltétlenül csinálnának meg. A motiváció pozitív, a manipuláció negatív érzelmeket ébreszt bennünk. Pár gondolat arról, mire figyeljünk, és mi segít megkülönböztetni a kettőt egymástól.

"Mindenkinek olyan társra lenne szüksége, aki tudatos döntést hoz arról, hogy szeretni akarja házastársát." (Gary Chapman)
Mindannyiunk életének nagy projektje, hogy keressük az igazit. És nem csak keresni akarjuk, hanem meg is találni. Azt a személyt, akivel leélhetjük az életünket. Jóban rosszban, de leginkább boldogságban, harmóniában, szeretetben. Miről ismerhető fel az a kapcsolat, amelyben az ember valóban megtalálta az igazi társát?