„Alighanem igaz az, hogy az emberi élet második fele rendszerint csak az első felében felszedett szokásokból áll.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)
A kialakult szokásaink döntik el, mire jutunk az életben. Akarhatunk mi sok mindent, de ha azok közt a korlátok között élünk, amelyeket mi alakítottunk ki, és a vágyaink ezeken kívül vannak, akkor nincs sok esélyünk az elérésükre. Amikor lebontjuk a kordonokat, akkor tárul ki a világ és válik megközelíthetővé a célunk. Ám sikerrel megszabadulni egy-egy káros vagy visszahúzó szokástól korántsem könnyű.

„Arra törekszenek szüntelenül a kiemelkedő vezetők, hogy jobbá tegyék a környezetükben lévőket.” (Rick Pitino)
A jó vezető ismérve a tiszta jövőkép. Tudja, honnan hová szeretne eljutni. Azt is tudja, hogy ehhez milyen lépéseken keresztül vezet az út. Azonban általában nem egyedül teszi meg ezt a túrát, hanem az embereivel. Az eredmény elérése nem csupán egyéni erőfeszítés gyümölcse, hanem egy csapat közös munkájának az eredménye. Vezetőként hogyan gyakorolhatunk nagyobb befolyást a csapatunkban lévő emberekre?

„Az az igazság, hogy gyakran éppen a legfontosabb, a legigazabb szavak akadnak el valahol a szívünk és a szánk között.” (Irene Adler)
Negatívumok. Életünket nagy mértékben meghatározzák. Elég csak a digitális vagy nyomtatott sajtóra gondolni, mennyivel vannak túlsúlyban a negatív hírek és információk. Ehhez vagyunk szoktatva. Kritika, ármány, szenvedés, bűnözés, stikli. A mindenütt jelenlévő trollokról nem is beszélve. Ha látta volna előre Tolkien, hogy a homály alattvalói ilyen mértékben begyűrűznek a világunkba, bizonyára inkább szakácskönyveket írt volna.

„Ahhoz, hogy az ember győzni tudjon, hozzátartozik, hogy tudjon veszíteni is.” (Erich Wolf Segal)
Nem nyerhetünk mindig. Nem lehet szerencsénk állandóan. Ezt tudjuk ugyan, mégis hajlunk rá traumaként megélni, ha mellőznek minket. Esetenként nagyobb jelentőséget tulajdonítunk neki, mint azt a valójában kellene. A legtöbbször nem dől össze a világ, nem esik darabjaira az életünk, csak nem szerzünk meg egy melót, egy állást, egy jó pasit vagy csinos csajszit. Van ez így. Mit tehetünk ilyen esetekben? Hogyan lendüljünk túl, álljunk fel, menjünk tovább?

„Ha soha többet nem is beszélsz azzal az emberrel, aki megbántott, ha nem is látod többet, ha meg is halt, számodra akkor is tovább él, és mélyen hatással lesz az életedre.” (Desmond és Mpho Tutu)
Ahogy nincsen rózsa tövis nélkül, úgy nem léteznek emberi kapcsolatok sem tüskék nélkül. Csak míg a rózsa védekezésképen viseli a szúrós töviseit, akár a sündisznó a tüskéit, mi a felszín alatt növesztjük ezeket, ráadásul nem szolgálják a védelmünket sem. Ellenkezőleg. Kiszolgáltatottá, védtelenné és magányossá tesznek. Érdemes tehát a lehető leggyorsabban elejét vennünk a konfliktusok kezelésének. És így, aránylag kevés sérüléssel úszhatjuk meg a történteket.

"Az emberek elfelejtik, amit mondunk és amit teszünk. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak, az, hogy milyen érzéseket váltottunk ki belőlük." (Maya Angelo)
Emberekkel foglalkozni igen nehéz, de egyben hálás feladat is. Elmondhatja ezt egy tanár ugyanúgy, ahogy egy szülő vagy egy cégvezető. A legtöbben hasznát vehetjük azoknak az alapelveknek, melyek segítségünkre vannak mások lojalitásának a megszerzésében. Az emberek nagyobb megbecsülése, legyen szó a munkahelyünkről, a vállalkozásunkról vagy a családunkról, mindenütt előre mozdítja a kapcsolatokat. Néhány gyakorlati céges példán keresztül, pár kiemelkedően sikeres üzletembernek, üzletasszonynak a mentalitásán át szeretném szemléltetni milyen óriási erő rejlik a kiemelkedő emberi bánásmódban.

„Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket.” (Márai Sándor)
A napunk nagy részét általában az otthonunktól távol töltjük. Szorgos elfoglaltságainkkal, fontos munkáinkkal, szoros határidők betartásával. Számtalan alkalommal az agyunk még akkor is pörög, amikor már rég letettük a lantot. Pedig ajánlatos mindennek megadni a megfelelő helyet és időt. Sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat és a családunkat, ha megtanuljuk, egy-egy nehéz nap után, mit ne vigyünk haza magunkkal. És most nem a kézenfekvő gémkapcsokra vagy egyéb irodaszerekre gondolok.

„A gazdagok soha nem pazarolnak el egyetlen fillért sem - erre csak a szegények képesek.” (Paulo Coelho)
Mostoha téma ez a pénz. Mindenkit érint, ezért mindenkit érdekel, de mégis olyan cikinek érezzük, ha anyagiasak vagyunk, ezért inkább nem beszélünk róla. Ám a homokba dugott fejtől még nem oldódott meg semmi. Néhány praktikus ötletet vetek fel, amelyek segítségünkre vannak a pénzügyeink ráncba szedése esetén.

„A két pár cipő vígabban kopog, mint az egy pár. Rossz annak, aki egyedül ballag.” (Gergely Márta) 
Nem vagyunk egyedül. Most nem épp a világegyetemre célzok, mert az meghaladja ennek a posztnak a kereteit, hanem arra, hogy az ember rendeltetése szerint nem magányra van ítélve. Társasági lények vagyunk, közösségi szemléletűek, akik a magánéletükben is keresik, kutatják (ha még nem találták meg), azt a személyt, akivel megoszthatják a legintimebb titkaikat is. Ha hirtelen belénk csapnak a nagy érzelmek, akkor ugyan jócskán háttérbe szorul a logikus mérlegelés, de azért nem árt tisztában lenni néhány dologgal, amikor párt választunk. Az alábbiak nem kőbe vésett arany szabályok, inkább csak amolyan útmutatók, amelyek segíthetnek nem csak tervezni egy hosszútávú kapcsolatot, hanem azt meg is élni.

„A szeretet a féltékenység súlya alatt könnyen változik gyűlöletté!” (Agatha Christie)
A legtöbbünknek volt már dolga vele. Ha a lelkünk mélyébe nézünk, fel tudunk idézni olyan emléket, amikor féltékenyek voltunk valamire, valakire. Mások sikerei, a párkapcsolatunk, az élet különböző területein szembesülhetünk irigy énünk felszínre törésével. Most leginkább a privát szféránkra koncentrálunk ezzel a témával. Honnan fakad ez az érzés bennünk és hogyan vehetjük elejét, hogy elhatalmasodjon rajtunk és mérgezze a kapcsolatunkat?