„A kételyek olyanok, akár a fecskék, egymást követik és rajba verődnek.” (Matt Haig) 
Kételkedni bizonyos szempontból fontos. Nem fogadunk el mindent készen, megkérdőjelezünk, kérdéseket fogalmazunk meg és válaszokat várunk. Az értékrendszerünk intelligens próbatétele az aggályaink felvetése, átgondolása. Azonban a kétely tökéletesen alkalmas arra is, hogy aláásson, fertőzzön és romboljon. Nézzünk rá kicsit a természetére.
„Az ember csak igazi közösségben nyerheti el személyes identitását, csak ott alakíthatja ki azokat a kapcsolatokat, amelyekre bánatában, örömeiben, esetleg szenvedésében szüksége van.” (Csányi Vilmos) 
Közhely, hogy a kapcsolatainkat karban kell tartani. De ez az ápolás egészen változó formákat ölthet, amelyet több tényező is befolyásol. Nem lehet, és nem is kell, mindenkinél ugyanazt a metódust használni. Érdemes figyelembe venni hol, mire van szükség, ehhez pedig jó tisztán látni, mind a kapcsolat kvalitását, mind a másik ember személyiségét.
„Mégis hiányozna? Nem hinném. Ha eszembe jut, csak legyintek magamban.” (Palotai Boris) 
Kevés embernek adatott meg, hogy elsőre megtalálja élete szerelmét. Vagy lehet, hogy megtalálta, még sem vele éli le az életét. A legtöbben elfogyasztunk néhány párkapcsolatot, mire végleg lehorgonyzunk. Az elmúlt kapcsolatok árnyai azonban még sokáig lebeghetnek a fejünk felett. Mit kezdjünk ezzel és hogyan viszonyuljunk ahhoz, ami elmúlt?
„Mégsem lehet egy életen át befektetés nélkül mindig csak kivenni, sose vetni, örökké aratni, a nehéz helyzeteket, kínos kérdéseket pedig kidumálni.” (Keresztury Tibor) 
Egészséges pénzügyi helyzetben van bevételünk és kiadásunk, és ideális esetben az előbbi meghaladja az utóbbit. Igyekszünk nem elkölteni az utolsó fityingünket is. Életünk egyéb területein is ez lenne a normális működés. Mégis előfordul, hogy az egyensúly megbomlik és csak kiveszünk, kiveszünk, kiveszünk, de nem rakunk be semmit.
„Az átrendezésben az a jó, hogy teljesen megszokott elemekre tudunk újra rácsodálkozni. Az állandóság megnyugtató és biztonságos, de blokkolja is új dolgok születését.” (Winkler Nóra) 
Az állandóság iránti vágyunk hatalmas. Érthető, hiszen biztonságra vágyunk és ezt az ismerős dolgok, emberek, szokások, környezet, érzések tudják megadni. Ám ne feledkezzünk meg róla, hogy alkalmanként mennyire jótékonyan hatnak ránk a változások, az újdonságok. Sok mindent felfedezhetünk általuk. Többen közt az alábbiakat.
„Valamennyien elmarasztalhatók vagyunk abban, hogy túl biztosra vesszük a párunk szeretetét. És ők a miénket.” (Jane Moore) 
Mi újat lehet még írni a párkapcsolatokkal kapcsolatosan? Ez a téma egyike azoknak, amellyel Dunát lehet rekeszteni. Bárki, aki szeretne jobb párkapcsolatot, az megszerezheti az ehhez szükséges tudást. Könyvek, tanácsadók, szemináriumok, tréningek, hanganyagok, videók tömege foglalkozik vele. Mégis, hiába ez a nagy információ dömping, nem lesz annyival jobb a párkapcsolatunk, amennyi lehetőségünk van javítani rajta. Vajon miért nem?
„Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.” (Robert Schwartz) 
A napi taposómalomban hajlamosak vagyunk elsiklani apró, ámde lényeges dolgok felett. Nem tulajdonítunk nekik elég nagy jelentőséget, elfeledkezünk a bennük lévő erőről és az általuk kifejtett jótékony hatásról. És még csak a fejünkhöz sem kapunk, hogy már megint elfelejtettük, mert annyira megszoktuk nélkülük. Talán mert annyira nagyon egyszerűek.
„Amikor valami véget ér, egyben el is kezdődik valami más.” (Holly Goldberg Sloan) 
Divat lett a filmeknél, hogy egyszerűen belecsapnak a lecsóba és csak a végén írják ki a film címét. Felmerül a kérdés, akkor mit néztünk eddig? Életünk során többször kerülünk olyan helyzetbe, amikor valamit befejezünk. A pillanatnyi lezáráson túl, ez számunkra valami végét jelenti, vagy valaminek a kezdetét?
„Az idővel nem érdemes harcolni. Az időt inkább hasznosítani kell, mint ahogy levegőt veszünk. Az idő, akárcsak a levegő, hozzánk tartozik. Nem az ellenségünk.” (Rubik Ernő) 
Hogy állunk az idővel? Hadilábon. Általában olyan irreális megállapításaink vannak, mintha sosem lenne elég belőle. Vagy mintha nem mindig ugyanazzal a sebességgel telne. Tudjuk, hogy ezek csak szubjektív vélemények, érzések, mégis keressük az igazságukat. A tény, hogy sokunk szenved időszegénységben, azaz szabadidő hiányban.
„A gyerek játék közben tanul. És a legfontosabb, hogy megtanul játszva tanulni.” (O. Fred Donaldson) 
A gyerekek szinte mindenből képesek játékot csinálni. Ez irigylésre méltó tulajdonság, eltanulhatjuk tőlük. A gyártók pedig szinte mindenből játékot csinálnak nekik. Ebben a túlkínálatban csak kapkodjuk a fejünket mennyi különféle eszköz áll a rendelkezésükre, hogy kielégítsék gyermeki vágyaikat. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a több nem feltétlenül jelenti azt, hogy jobban lekötik magukat. A bőség zavara őket is ideje korán megkavarja. Pedig a jó játék nagyon, nagyon jó alapokat ad.
