"Akkora örömet lelünk a kihívásokban, hogy még a szabadidőnkben is keressük őket." (Andrew Matthews)
Több szabadidőre vágyunk. Mindannyian. Úgy érezzük megfojtanak a hétköznapok. Sóvárgunk azután, hogy több időnk legyen. De vajon ettől jobban éreznénk magunkat? Mihez kezdenénk az így kapott plusz idővel? Korántsem biztos, hogy tudunk élni a megnövekedett szabadidő lehetőségével.

„Munka. Pontos definíciója: Amit nem csinálok szívesen.” (Karinthy Frigyes)
A munka szó mellé sokszor olyan kifejezéseket társítunk, mint unalom, leterheltség, kötöttség, kényszer, főnök, munkaidő. Ez a teljesség igénye nélküli felsorolás is jól szemlélteti, hogy a munka nem hangzik túl jól a számunkra. Mi az oka, hogy inkább negatív érzelmek merülnek fel bennünk ennek kapcsán?

„Karantén az egész világ, s maszkos idegen benne minden ember.” (Lackfi János)
Már egy éve része a mindennapjainknak a Covid-19-el való küzdelem. Részben megszoktuk, hogy egy félelem vesz körbe minket, azt azonban kevésbé, hogy változtatni kényszerültünk az életvitelünkön. Nagyon kevés ország van, amely sikerrel lép fel a vírus ellen, ahol elkerülték a második, harmadik hullámot. Magyarország sem tartozik azok közé, aki ezt elmondhatná magáról.

„A világ tele van olyan ajtókkal, amelyeken keresztül megdöbbentő lehetőséget láthatunk - csak ki kell nyitnunk őket.” (Tina Seelig)
Egészen elképesztő világban élünk! Egy olyan tág és tarka világban, ahol nem csupán hírek, információk és kapcsolatok állnak a rendelkezésünkre, hanem a lehetőségek széles tárháza is. Azon lehetőségeké, amelyek a mi nevünket viselik, nekünk szólnak, rólunk szólnak, és a mi sikereinket hordozzák. Készen állunk kihasználni a lehetőségeinket?

„A bűntudat olyan, mint a viszkető kiütés: sosem múlik el egészen, mert arra készteti az embert, hogy foglalkozzon vele.” (Stephen King)
Belső iránytű, amely kiszámíthatóan szekíroz minket, amikor nem a megfelelő dolgokat tesszük. A bűntudat bármely jó érzésű emberben felütheti a fejét, ha mély meggyőződése, a lelkiismerete vagy erkölcsi alapelvei ellen cselekszik. A leggyakrabban az alábbi tényezők okoznak lelkifurdalást.

„Aki mindent pénzért tesz, az előbb-utóbb mindent megtesz a pénzért.” (Marie von Ebner-Eschenbach)
A pénz nélkülözhetetlen eszköz. Számtalan terméket és szolgáltatást beárazhatunk általa, ugyanakkor mindent nem intézhetünk el csupán bankókkal. Próbáljuk ugyan, de a magánéletünk, illetve a családunkat érintő területek, ahol érzelmileg is mélyen érintve vagyunk, nem épp pénzre válthatóak.

„A hazugságokból, amelyeket elhiszünk, idővel igazságok lesznek, amelyekkel együtt élünk.” (Oliver Hassencamp)
Minden hazugságnál van nagyobb. Akár hatalmas bajba is kerülhetünk miatta. Mégis a legrosszabb hazugságok lassan és alattomosan mérgezik meg az elménket és a kapcsolatainkat. Ezek nem feltétlenül szólnak nagyot kimondásuk pillanatában, de láthatatlanul annál többet ártanak. Néhány példa kiválóan illusztrálja ezt.

„Különbözőek vagyunk, de ha megtanuljuk megérteni és elfogadni egymást, egészen szép összhang alakulhat ki közöttünk. A különbségek megértése és elfogadása azonban nem valósul meg egykönnyen, ha ezeket a különbségeket rossznak vagy ostobaságnak tekintjük.” (Mark Gungor)
Kapcsolataink minősége nagyban azon múlik, mennyire értjük meg egymást. Sokszor a napi hajtásban és az esti megfáradt vegetálásban egyszerűen nem találunk módot rá. Rohanunk, tartjuk az ütemtervet, és önző módon magunkat helyezzük előtérbe. Mert mi is megértésre vágyunk. De kezdjük azzal, ami felett hatalmunk van, legyünk mi megértőbbek. Mivel segíthetjük elő a jobb megértést?

„Nem a világ van ránk elsősorban hatással, aminek a hatására mi formálódunk, hanem ez egy kölcsönhatás, ebben a folyamatban nekem is van egy hatásom a világra.” (Makai Viktória)
Az élet hatalmas és szerteágazó kölcsönhatások összessége. Minden interakcióban van egymással. Amit teszünk, legyen az tudatos vagy ösztönös, kihat a környezetünkre. Mások isszák meg a levét az undokságunknak, mások gazdagodnak a jóindulatúságunkból. Ez a legapróbb tetteinkre is igaz.

„Az ember cselekedeteit meghatározó egyik leglényegesebb tényező az az értékrendszer, melyet fiatal korában alakít ki.” (Szent-Györgyi Albert)
Szülőként mindig a legjobbak akarjuk a gyermekeinknek. Támogatjuk, szeretjük, segítjük őket. Ha hajlandók vagyunk rá, hogy komolyabban belenézzünk, milyen dolgokon múlik a gyermekeink fejlődése, meglepetésben lesz részünk. Egészen hétköznapi helyzetek átértelmezésével, barátságos és emberséges módon fejleszthetjük, taníthatjuk őket. És saját magunkat is.