„Még ha nem is igazán tudjuk, mi a gond, vagy pontosan milyen helyzetben van a másik, akkor is egészen biztosak vagyunk abban, hogy mi tudjuk a helyes választ.” (Michael Bungay Stanier)
Nem vagyunk szégyenlősek, ha az eszünk osztásáról van szó. Amikor valaki kérdez, mi jó tanárként válaszolunk. Ezzel a beidegződéssel azonban hosszútávon több fejfájást okozunk magunknak, mint hasznot. És nincs rá tabletta, amely villámgyorsan elmulasztja a fájdalmat, csak a káros szokás elhagyása. Nézzük, miben gátol a tanácsadás és mit tehetünk helyette.

„A jó házasságot nem kapja ingyen két ember. A jó házasságot fokozatosan kell felépíteni.” (Csőgl János)
A jó házasság széles hatókörrel rendelkezik. Több különböző területen fejti ki hatását. Egy szerződésre hasonlít, amely fontos alpontokban testesül meg. Nem jelenti minden alpont maradéktalan teljesülést, de a kapcsolat erősségét mutatja, mi valósul meg belőlük. Aki megházasodik, az tapasztalni fogja, hogy az alábbiak is a házasélet részét képezik.

„Amikor az ember beszél, félreérthetik, mégis beszélni kell. Mert talán van benne valami, amit nem értenek félre.” (Teller Ede)
Beszélünk, beszélünk, beszélünk. Ha elmondhatjuk, amit el kell mondanunk, akkor úgy véljük, már minden tőlünk telhetőt megtettünk. Mi elmondtuk, a többiek meg értsék meg. Ellentétben az általános meggyőződéssel a jó kommunikáció nem csupán a választékosságon, a helyes artikuláción és egyéb verbális szóvirágokon, technikákon múlik. Az üzenet megfelelő átadása, hogy megértsenek a legfontosabb cél. Tegyünk fel pár kérdést, mielőtt társalgásba mélyedünk.

„Szülővé válni, a spontaneitást elveszteni, a kettőről a háromra lépni óriási sokk minden párnak, még azoknak is, akik mérőszalag segítségével tervezik a családot, és percre pontosan akkor születik a gyerekük, amikorra ők kalibrálták.” (D. Tóth Kriszta)
Amikor gyermekünk születik, az addig idilli családi életünk egy csapásra felfordul. Készülünk rá hónapokon keresztül, várjuk a pillanatot, aztán kiderül, hogy még sem lehetett rá felkészülni. A párkapcsolatunkat és a megszokott életvitelünket újra kell értelmezni, és új alapokra kell felhúzni. Csak így leszünk minden nehézség ellenére boldog és kiteljesedett család.

„Sosem vesszük észre, hogy valójában hány embert sebzünk meg magunk körül a meggondolatlan viselkedésünkkel.” (Francine Rivers)
A kapcsolatok hálójában élünk. Minden megmozdulásunkban emberekkel érintkezünk, kerülünk kontaktusba. Lehet, hogy egy benzinkútra betérve nem számít, milyen nyomot hagyunk a személyzetben (egyébként számít), de a napi kapcsolatainkban vagy otthon nagyon is fontos, mit, hogyan teszünk, mondunk. Néhány tényező, amelyre nincs szüksége egy jól működő kapcsolatnak. 

„Néha a dolgok az életben egy kicsit könnyebbek, egy kicsit élvezetesebbek, ha nem állunk nekik olyan nagyon ellen.” (Tasmina Perry)
Az élet nem fenékig tejfel és nem is habos torta. Sőt, a kerítés sincs kolbászból. Ezt felismerni olyan, mintha citromba harapnánk. Van egy csomó dolgunk, amelyet utálunk csinálni, mégis foglalkozunk velük. Kötelességből, becsületből, kényszerből. Sokat lendíthetünk a közérzetünkön, ha megpróbáljuk élvezetesebbé tenni ezeket a teendőket.

„A változás egyik törvénye az, hogy amint valami újjal próbálkozunk, valahol ellenállásba fogunk ütközni.” (Michael Bungay Stanier)
Az életünk adott ütemben zajlik. Változtatunk néhány akkordon és rögtön kiesünk a ritmusból. Ezért ritkán dúljuk fel a jól megszokott kerékvágást. Ám van, amikor nem lehet tovább halogatni és váltani kell bizonyos területen. Változtatni a már elviselhetetlen munkahelyünkön, saját lábunkra állni egy vállalkozással, esetleg lezárni egy haldokló párkapcsolatot. Milyen dolgok nehezítik meg a váltást?

„20 évbe telik felépíteni a jó hírnevet, és mindössze 5 percbe, hogy leromboljuk.” (Warren Edward Buffett)
Ahogy mindannyian vezetők vagyunk, úgy mind rendelkezünk hírnévvel is. Az ebben rejlő erő kézzelfogható eredményeket jelent. Mennyire vagyunk tudatában a rólunk kialakított képnek, illetve mennyire szándékosan formáljuk azt? Óriási előnyt jelent, ha ügyelünk a jó hírnevünkre.

„Nekem azt tanították, hogy a haladás útja se nem gyors, se nem könnyű.” (Marie Curie)
Úgy vagyunk összerakva, hogy a kisebb ellenállás irányába haladjunk. Az elérhető kényelem, az egyszerűség és az azonnali jutalom sokkal vonzóbb, mint az erőfeszítés és a küzdelem. Ám folyton a könnyebb utat választva sok mindent elveszítünk, sok mindenből kimaradunk. Nézzünk, mi történik, ha rendszeresen így viselkedünk.

„Álljunk ki a jó ügyekért, legyenek azok kicsit vagy nagyok, és mindig tegyük, amit megígértünk.” (Reuben Mark)
Az ígéret szép szó, ha betartják. Mennyire tulajdonítunk jelentőséget ennek a bölcseletnek? Részét képezi a szellemiségünknek és ezáltal a hétköznapjainknak vagy sem? Célszerű végiggondolni mit is nyújtunk, amikor ígéretet teszünk és megtartjuk. És mit akkor, ha nem.