„Miért lenne jó az, ha valamit, amit szerettél, elfelejtesz. Amit szeretünk, abban a lelkünk van.” (Makszim Gorkij)
Szeretem ezt, szeretem azt, hangoztatjuk. De mit is? Amerikai könnyedséggel vagyunk képesek rávágni valamire, hogy szeretem, de ezek a megnyilvánulások a legtöbbször nem hordoznak mélységeket, csupán sekélyességet. Mikor fogalmaztuk meg utoljára, hogy mit szeretünk az életünkben, vagy a kedvesünkben? Egyáltalán tudjuk, hogy milyen dolgokat szeretünk igazán csinálni, vagy csak elvagyunk és sodródunk? Nem tesszük fel elégszer magunknak ezt a kérdést.

„Keresek egy tökéletes párnát. Azt hiszem, valahol a tied mellett van.” (Ashleigh Brilliant)
A párválasztás mindenki számára életbevágó kérdés. Sorsunkat nagyban meghatározza csupán ez az egyetlen döntés. Támogató és boldog kapcsolatunk lesz vagy visszahúzó és nyomorúságos? Szeretünk biztosra menni és keressük a tökéleteset. Miért is keressük a tökéleteset? És egyáltalán létezik tökély a párkapcsolatban?

„A gyermek vendég a házban, akit szeretni és tisztelni kell - sohasem birtokolni.” (Jerome David Salinger)
A gyerekvállalás sokak számára fontos projekt. Ám azzal nem árt tisztába lenni, hogy a gyerek érkezése a legdurvább árukapcsolást hozza magával. Hosszú időre változtatnunk kell az életmódunkon, helyes irányba kell állítanunk az értékrendünket. Ha ezt nem fogadjuk el, nem tesszük meg, azzal akadályozzuk a kicsi felnövés-történetét. Milyen irreális elvárásaink vannak feléjük?

„A munkamánia legtöbbször abból a kényszeres szükségletből fakad, hogy minél többünk legyen: több pénz, autó, nagyobb elismerés vagy előléptetés. Pedig ezek sosem segítenek ki maradéktalanul.” (Sean Covey)
Sokat dolgozunk. A munka legkülönbözőbb válfajait végezzük. Melózunk az állásunkban, a másodállásunkban, a vállalkozásunkban, majd ez követően otthon is. A legnagyobb baj, hogy nehezen tesszük le a munkát. Mintha fenséges hangú szirének énekét hallanánk, kiknek a bűvköréből nem tudunk szabadulni. De miért is dolgozunk olyan sokat?

„Minden nagy játékos önmagát motiválja.” (Kevin McHale)
Sokan küszködünk a motivációnkkal. Pontosabban annak hiányával. Csináljuk már! Miért nem csináljuk? Mikor csináljuk? Várjuk a nagy villámcsapást, hogy hirtelen megteljünk energiával, aztán menjünk előre, mint a légkalapács. Erre elég kicsi az esély. De azért tehetünk az ösztönzésünkért. Kezdjük azzal, hogy megismerkedünk a motiváció természetével.

„Van, akinek a lehetőség is probléma, van, akinek a probléma is lehetőség.” (Csontos Márta)
A probléma egy problémás szó. Azt az érzést kelti bennünk, hogy nincsenek rendben a dolgok, a dolgaink. Valami nem kerek, valami hibádzik és ez nyomaszt minket. Pedig probléma nélkül, mi sem vagyunk azok, akik.

„Önmagunk megismerése kaland, amely váratlan messzeségekbe és mélységekbe vezet.” (Carl Gustav Jung)
Nagy utat jártunk be. Eljutottunk a kőszerszámoktól az okostelefonokig, a barlangoktól a lakóparkokig, a gyűjtögetéstől a bevásárlóközpontokig. Óriási fejlődésen ment keresztül az emberiség. Egy téren azonban eléggé le vagyunk maradva, saját magunk ismerete nem az erősségünk.

"Akkora örömet lelünk a kihívásokban, hogy még a szabadidőnkben is keressük őket." (Andrew Matthews)
Több szabadidőre vágyunk. Mindannyian. Úgy érezzük megfojtanak a hétköznapok. Sóvárgunk azután, hogy több időnk legyen. De vajon ettől jobban éreznénk magunkat? Mihez kezdenénk az így kapott plusz idővel? Korántsem biztos, hogy tudunk élni a megnövekedett szabadidő lehetőségével.

„Munka. Pontos definíciója: Amit nem csinálok szívesen.” (Karinthy Frigyes)
A munka szó mellé sokszor olyan kifejezéseket társítunk, mint unalom, leterheltség, kötöttség, kényszer, főnök, munkaidő. Ez a teljesség igénye nélküli felsorolás is jól szemlélteti, hogy a munka nem hangzik túl jól a számunkra. Mi az oka, hogy inkább negatív érzelmek merülnek fel bennünk ennek kapcsán?

„Karantén az egész világ, s maszkos idegen benne minden ember.” (Lackfi János)
Már egy éve része a mindennapjainknak a Covid-19-el való küzdelem. Részben megszoktuk, hogy egy félelem vesz körbe minket, azt azonban kevésbé, hogy változtatni kényszerültünk az életvitelünkön. Nagyon kevés ország van, amely sikerrel lép fel a vírus ellen, ahol elkerülték a második, harmadik hullámot. Magyarország sem tartozik azok közé, aki ezt elmondhatná magáról.