„A felnőttség kritériuma nem az, hogy az ember valamely szektához, csoporthoz vagy néphez tartozik, hanem az, hogy alá tudja vetni magát saját önállósága szellemének.” (Carl Gustav Jung)
Eléggé zárt és rendszerezett világban élünk. Törvények, szabályok, szokások kötik meg a kezünket. Ez a társadalom működése szempontból teljesen rendben van. Ám születendően nagy fokú önállóságra van hajlamunk. Minél többet tudunk ebből érvényre juttatni a munkánkban, magánszféránkban, az életünkben, annál nagyobb megelégedettségre számíthatunk.

„Egy olyan környezetben, ahol a külső jutalom a legszembeötlőbb, sokan csak addig a pontig feszítik meg magukat, ameddig – a jutalom megszerzése érdekében – feltétlen muszáj, de tovább nem.” (Daniel H. Pink)
Az év végi jutalmak és ösztönzők ideje közeleg. Már amennyire ebben a felemás és gazdaságilag is kihívást jelentő esztendőben ez aktuális. Egyes területeken biztos nem. Talán ezért is időszerű elgondolkodni mi hajt bennünket. Jó-e, ha külső mozgatókra várunk?

„Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?” (Katherine Graham)
Gyerekfejjel az egyik legizgalmasabb kérdés, hogy mi leszel, ha nagy leszel. A kicsik bármit el tudnak képzelni, és rendszerint meg is teszik. Aztán a kamaszkor felé közeledve ez a kérdés is átláthatatlan ködfolttá válik, amiben nem igazán lehet kivenni semmi konkrétat, így a válasz is megváltozik arra, hogy „nem tudom”. Sokan felnőve sem találják a helyüket, fogalmuk sincs mivel is kéne foglalkozniuk. Most merüljünk alá egy feltételezésbe, amely kiváló alkalom arra, hogy elszakadjunk kicsit a valóság talajától. Tegyük fel, hogy megtaláljuk a számunkra ideális tevékenységet. Milyen előnyöket élvezhetünk ezáltal?

„Az emberek hallják a szavaidat, de érzik a hozzáállásodat. (John C. Maxwell)
Sok beszédnek sok az alja. A végén meg ott marad a zacc és a keserű szájíz. Amikor a kommunikációnk nem talál célba, annak bizony a hallgatóság, és mi is a vesztesei vagyunk. Okolhatjuk őket, kereshetjük bennük a hibát, de be kell látnunk, hogy a kommunikátor felelős a végkifejletért. Nem véletlen, hogy a letisztult és átlátható kommunikáció a leghatásosabb.

„Ne azon gondolkodjon, képes-e rá, inkább azt kérdezze meg magától, van-e hozzá kedve.” (Raphaëlle Giordano)
Micsoda mondat ez; „nincs kedvem”. És egyszerűségében is milyen sok mindent rejt magában. Furcsa dolog ez a kedv. Néha csak úgy jön és megy. De vajon hova? És miért nincs mindig velünk? Hektikussága az emberi természetben rejlik. Abban, hogy az érzelmeink irányítanak és talán hiányzik néhány dolog az életünkből.

"A kapcsolatteremtés mindig egy valaki iránt érzett elkötelezettséggel kezdődik." (John C. Maxwell)
Mindannyian rendelkezünk kapcsolatokkal. Felületesekkel és mélyekkel egyaránt. Van, aki nyitottabb és jobban élvezi a sok, színes, kapcsolat tengerét, és van, aki zártabb, kevesebbel is beéri. Ez személyiségtípus függő. De vérmérsékletünktől függetlenül, minden valamire való viszonyhoz szükség van bizonyos értékek megmutatkozására. Néhány kérdést feltéve önmagunknak kideríthetjük, mennyire vagyunk jelen a kapcsolatainkban, de akár azt is, hogy az adott személy mennyire fontos a számunkra.

„Energiát nem lehet létrehozni vagy megsemmisíteni, de megváltoztathatjuk a formáját, és egyik helyről a másikra irányíthatjuk. Ez a képesség mindnyájunknak megadatott.” (James R. Doty)
Vannak napok, amelyek jobban megviselnek. Semmivel nem dolgozunk többet, mint egyébként, mégis úgy érezzük estére, hogy teljesen le vagyunk amortizálva. Természetes, hogy bármekkora szenvedéllyel, állhatatossággal és lelkesedéssel működünk, bármilyen energikusak vagyunk, az akkumulátorunk időnként lemerül. És bizonyos tényezők alaposan rásegítenek a kimerítésünkre.

„A kiválóság nem örökletes. A minőség nem veled született. Csak akkor lehetsz a legjobb, ha a legjobbakkal veszed fel a versenyt.” (Gundel Károly)
A piaci szereplők nagy része megüti a minőség mércéjét. Nehéz is választani közülük, hiszen tetemes a túlkínálat. Mi dönt arról, hogy mely cég lesz igazán népszerű? És javíthatjuk-e hírnevünket, olyan időkben, amikor az üzleti világ széles szegmense telítődött?

„Mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni.” (Lucy Maud Montgomery)
Elénk fantáziájú feltételezők vagyunk. Ha hiányoznak bizonyos információk, azok helyét kedvünk szerint kipótoljuk. És sok esetben az általunk felállított kép nem csupán nem felel meg a valóságnak, de még negatív színezetű is. Igaz ez a másokról alkotott véleményükre is. Miért éri meg a jót keresni és megtalálni az emberekben?

„Még ha nem is igazán tudjuk, mi a gond, vagy pontosan milyen helyzetben van a másik, akkor is egészen biztosak vagyunk abban, hogy mi tudjuk a helyes választ.” (Michael Bungay Stanier)
Nem vagyunk szégyenlősek, ha az eszünk osztásáról van szó. Amikor valaki kérdez, mi jó tanárként válaszolunk. Ezzel a beidegződéssel azonban hosszútávon több fejfájást okozunk magunknak, mint hasznot. És nincs rá tabletta, amely villámgyorsan elmulasztja a fájdalmat, csak a káros szokás elhagyása. Nézzük, miben gátol a tanácsadás és mit tehetünk helyette.