„Lehetséges ismét hazatérni – ha az otthonod egy értékes emberi kapcsolat, ha a társad az, akitől a legtöbbet kapod.” (Stephen R. Covey)
A beszélgetéseink színvonalát nagyban meghatározza a beszélgető partnerünkhöz kötődő viszonyunk. Kivel közelebbi, kivel távolabbi kapcsolatot ápolunk. De a beszélgetések alkalmasak egy-egy kapcsolat elmélyítésére, sőt, önmagunk jobb megismerésére, önbizalmunk növelésére, a szeretet megszilárdítására.

„Az emberek értékelik az egyenességet és az őszinteséget. A legjobb szövegelés az igazság, mert az teljesen lefegyverez.” (Mark Gordon)
Amikor emberi kapcsolatokról van szó, minden a kommunikáción múlik. Ezt gyakorta elfelejtjük, magánemberként, de cégként is. Lesz, ami lesz alapon, átgondolatlanul vagy éppen sehogy sem kommunikálunk. Ezzel a mulasztással könnyedén azok malmára hajtjuk a vizet, akik hajlandók foglalkozni a kétoldalú kommunikáció megteremtésével.

„Te vagy saját sorsod alakítója. Te vagy a forgatókönyvíró. Te találod ki a sztorit. Te forgatod a tollat, és az eredmény mindig tőled függ.” (Lisa Nichols)
Elhasznált hasonlat, hogy az életünk olyan, mint egy film. Valóban szépen párhuzamba állítható egymással a kettő. És az egyik legizgalmasabb mozi, amivel valaha találkoztunk. Főleg, ha nem kívülről szemléljük, kólával és popcornnal, hanem aktívan részt veszünk a formálásában.

„Az élet nem mindig verseny, hanem néha versenyek sorozata.” (Daniel H. Pink)
A születésünk pillanatában elstartol egy verseny. Arról szól, hogy mi legyünk a jobbak. Vagy a legjobbak. Versenyeznünk kell, mert erre vagyunk szocializálva, és mert a vérünkben van a versengés. Eleinte kevés választásunk van, később pedig elkap a gépszíj, és talán már nem tudunk kiszállni. Igazából az egész élet egy nagy versenyszféra. Mit kezdjünk vele?

„Értékesebb örökséget nem hagyhat gyermekeire a szülő, mint ha mindennap áldoz rájuk pár percet.” (Orlando Aloysius Battista)
Szép dolog a gyermekvállalás. Szép és fárasztó. Olyannyira, hogy számtalanszor képtelenek vagyunk igent mondani a saját gyermekünknek. Nemet mondunk, újra és újra. Akár kimondatlanul, átvitt értelemben is, csupán a viselkedésünkkel. Ha szeretnénk kicsit jobb szülők lenni, akkor gondoljuk át, milyen könnyedén bomlasztjuk a gyerek és a köztünk fennálló viszonyt.

„A nagyszerű emberek arról ismerszenek meg, hogy tudják, mikor jött el az ideje annak, hogy félretegyék a fontos dolgokat, és az életbevágóan fontosakkal foglalkozzanak.” (Brandon Sanderson)
Ránézünk a napi teendőinkre és mindent fontosnak tartunk, amíg el nem intézzük. Most nézzünk rájuk újra. Melyek azok, amelyeket élből elhalasztanánk, mert ráér foglalkozni velük. Na, ezek közt vannak a valóban fontos ügyek. De hogyan birkózhatunk meg velük, amikor jóval időigényesebbnek tűnnek a többinél?

„Három dolog a legnehezebb: várni, nem jönni; menni, nem haladni; lefeküdni, nem aludni.” (Közmondás)
Bárkivel előfordulhat, hogy nem jön álom a szemére. Nem a kóros álmatlanságra célzok, az orvosi érdekeltség. De időszakosan járhatunk úgy, hogy nehezünkre esik este álomra hajtani a fejünket. Azért néhány dolgot ilyenkor is megtehetünk magunkért, a pihenésünkért.

„Nem számít, hova mész, vagy hogyan próbálod meg elterelni a figyelmedet, a valóság előbb-utóbb utol fog érni.” (Kody Keplinger)
Egy táblázatban éljük a napjainkat. Meghatározott keretek között, legyen az időbeli korlát vagy a teendők határvonala. Ennyi időt alszunk, ekkortól dolgozunk, ezt még be kell fejezni, fél óra ebédszünet következik, este irány az edzőterem. Jó esetben mi készítjük a napi beosztásunkat, rosszabb esetben mások testálják ránk az akaratukat. Modern világunkban vélt vagy valós béklyók állnak az utunkba, ha a kapcsolataink megfelelő gondozásáról van szó.

„Az időmenedzselés elnevezés félrevezető, hiszen a valódi feladat nem az idő, hanem önmagunk hatékony menedzselése.” (Stephen R. Covey)
Időhiányban szenvedünk. Loholunk egész nap és úgy érezzük, soha nem érjük utol magunkat. Meg a dolgainkat sem. Ha le is tesszük a munkát, a feszültség ott lebeg a fejünk felett, mi mindent kellett volna még elvégeznünk. Ez azonban nagyrészt a napi teljesítmény hajszolása és korántsem biztos, hogy a megfelelő feladatokkal töltjük az időnket.

„Álomvilágban él, kinek csak öröme van. Rosszul érzem, de legalább érzem magam!” (Illyés Gyula)
Bármilyen idillben élünk is, nem mentesülünk teljesen a rossz napoktól. Ez a bosszantó ördögfióka bárkinél felütheti a fejét, akár a mi családunkba is bekukkanthat, erősen belerondítva az otthoni hangulatba. Azonban kezelhetjük a helyzetet kulturáltan, nem engedve meg, hogy ez a szépséghiba éket verjen közénk. Lássuk, milyen egyszerű dolgokra figyeljünk.