„A gyerekek, akiket nem szeretnek, felnőttek lesznek, akik nem tudnak szeretni.” (Pearl Sydenstricker Buck)
A szeretettel furcsán bánunk. Állítjuk, hogy van bennünk és szeretünk is. Ám sokszor a másik oldalon még sem érzik ezt igazán. Ha valaminek a függvénye, hogy szeretünk-e valakit vagy sem, akkor nem a legmegfelelőbb módon használjuk ezt a létfontosságú érzelmet. Ez gyerekeknél különösen ingatag lelkivilágot eredményezhet.

„Csak egy dolgot nem tud megvalósítani e földi létében az ember: hogy a számokat egyértelműen visszafordítsa betűkre, anyanyelvére.” (Bencze Mihály)
A számok világa a tömény racionalitás. Minden egyes számjegy teljesen pontos értéket képvisel. Vitának helye nincs. Ez bizonyos területeken nagyszerű. Ám helyenként ott is túlzott jelentőséget tulajdonítunk nekik, ahol a számok önmagukban nem elégségesek a precíz tényállás megállapításához.

„A véleményeink nem sokban különböznek ruháinktól. A ruhákat is magunkra húzzuk, éppen azt, amelyik divatos, vagy konkrétabban azt, amelyiket a referenciacsoportunk visel.” (Rolf Dobelli)
Az elmúlt 10-20 évben különösen nagyot fordult a világ. Kicsit olyan, mintha mindig szem előtt lennénk, mindig sietnénk valahova, mindig lenne mit csinálnunk. Az emberi igényeink sokkal kevésbé változtak meg, mint a környezet, amihez alkalmazkodtunk, alkalmazkodunk. Óriási információs halmaz vesz minket körül, amely folyamatos nyomás alatt tart. Megőrizni valamit emberi gesztusokból, értékekből, ma kevésbé divatos dolgokból, több mint érdemes.

„Csak azé a boldogság, csak az az élet nyertese, aki adja magát, feltétel nélkül, igazán.” (Csőgl János) Feltételekhez vagyunk szokva. Vagy szoktatva. A világnak, és benne az embereknek, irányításmániája van. Az a jó, ha nem a saját fejünk után megyünk, hanem valaki másé után. Mégis kinek jó ez? Nekünk vagy neki? Honnan olyan fene biztos ez a valaki abban, hogy tudja, mi a jó nekünk? Micsoda önelégültség ez! Nem is tudja. De nem is kell tudnia, ha neki jó.

„A bántó szavak és cselekedetek érzelmi gátakat emelnek a házastársak közé, amelyek nem tűnnek el az idő múlásával. Csak bocsánatkéréssel és megbocsátással lehet lebontani őket.” (Gary Chapman)
Számos módon gázolhatunk bele kedvesünk lelkébe. Ám van pár szófordulat, amely, ha gyökeret ver a párkapcsolati kommunikációnkban, akkor szépen lassan elhervassza a szeretet virágát. Nem mondhatjuk, hogy teljesen észrevétlenül teszi, valahogy még sem tekintjük intő jelnek ezeket. Az alábbi kifejezésekre kifejezetten érdemes figyelni.

„Soha még egyetlen embert sem tiszteltek azért, amit kapott. A tisztelet annak a jutalma, amit az ember ad.” (Calvin Coolidge)
Az életünk nagy része gazdasági ügyletekből áll. Adok-kapok alapokon nyugszik, a kereslet és kínálat törvényeit alkalmazva. Ezzel mindaddig nincs is semmi baj, amíg a kapcsolataink is bele nem kerülnek ebbe a gazdasági körforgásba.

„Az élet nem tűnik nagy ajándéknak, ha egyedül kell élni.” (Amy Harmon)
A vadnyugati magányos hős, aki száll szembe a hitványokkal. Kemény fickó, kísérti a múltja, ismeretlen a jövője, értéktelen a jelene. Nincs otthona, nincsenek barátai, csak magára számíthat és a lemenő napra, amelybe minden este ellovagol. Népszerű filmes karakter, de a valóságban eljárt felette az idő. És talán soha nem is volt számára megfelelő időszak.

„Amikor belátjuk, hogy a saját életünket csak mi élhetjük, akkor kezdhetünk el változni napról napra.” (Tommy Orange)
Legutóbb arról volt szó, mennyire nem jó, ha meg akarunk változtatni valakit. Annak azonban rengeteg előnye van, ha mi magunk képesek vagyunk a változásra. Miben érdemes rugalmasnak maradni az életünk végéig?

„A házasságban az ellentétek szülik a harmóniát. Mert nem lehet egyetlen hangjeggyel dallamot és egyetlen színnel festményt készíteni.” (Arsene Houssaye)
A változást szeretjük másra testálni. Számtalanszor látjuk ennek az ékes példáját az élet különböző területein. A párkapcsolatban, házasságban sincs ez másképp. Persze, azt állítjuk elfogadók vagyunk, nem akarjuk megváltoztatni a másikat, de a tetteink nem ezt tükrözik.

„Nem lehetnek válaszaid egy vita előtt. Ezért először a vitát kell elkezdeni.” (Yuval Noah Harari)
Nézeteltérések a legjobb családban is előfordulnak. Hát még egyéb kapcsolatainkban. Vannak jellemző jegyek, amelyek meghatározzák egy vita irányát és kimenetelét. Ezek már a konfliktus kirobbanása előtt meghatározóak, mert nem a jelenre, hanem a múltra koncentrálnak.