Proaktívnak lenni egészen különleges leosztást jelent az életnek nevezett játékban. Előrelátó módon kezelni a dolgainkat, jóval kiegyensúlyozottabb hétköznapokhoz juttat minket. Nézzünk néhány előnyt, amit akkor kapunk, ha hajlandók vagyunk megelőző módon gondolkodni?

Az első cikkem, amely nem a saját blog felületemre készült, és amely megjelenhetett a Pro Bona Coaching & Training Center blogoldalán. Köszönet a lehetőségért a cég vezetőinek.

A cikk folytatását teljes terjedelmében itt érheted el. 

Fotó: Paolo Candelo, Unsplash

„A világ ma nem törődik az igaz dolgokkal: az emberek ma vagy felületes kérdésekkel vannak elfoglalva, vagy kénytelenek elmerülni a lét legprimitívebb harcaiban.” (Földi Mihály)
Az ünnepek alatt jutott eszembe, hogy annak idején mikor gyermek voltam minden sokkal nyugodtabb volt. Nem volt ennyi tv csatorna, sőt hétfőnként egyáltalán nem volt adás. Nem volt internet, okostelefon, nem függtünk folyamatosan a népszerűséget mutató like-októl. Volt időnk beszélgetni mindenféle zavaró tényező nélkül. Ebben az elmélkedésben van nosztalgia jócskán, akár egy retro buliban, de nem szeretnék kilyukadni a régen minden jobb volt általánosításhoz. Más volt, az tény, de minden időszaknak megvan az előnye és a hátránya. A kérdés inkább az, hol van ma egy-egy történés megélése. Vajon elég időt adunk-e magunknak rá?

„A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.” (Antoine de Saint-Exupéry)
Akinek gyermeke van az rendszeresen szembesül azzal a kellemetlen helyzettel, hogy mennyire próbára tudja tenni a türelmét egy csöppség. Valóban nehéz önuralmat tanúsítanunk mindig, mindenkor. De ez nem csak vele kapcsolatban van így, a türelem ma önmagában ritka erény. Miért érdemes mégis gyakorolnunk a toleranciát?

„Minden igazságoddal szemben van egy másik igazság: épp az ellenkezője! Nagy merészség kell kimondani azt, hogy nincs igazam!” (Müller Péter)
Az élet állandó harc. Legalábbis erre vagyunk berendezkedve. A gondolkodásunk, a mentalitásunk, egész kis korunktól fogva a neveltetésünk abból áll, hogy az egyiknek igaza van, a másiknak nincs. Valaki nyer és valaki veszít. Naná, hogy mi szeretnénk azok lenni, aki nyer. De valóban minden ennyire egyszerűen felosztható igenre vagy nemre? 

„Hogy válás történt-e, vagy szakítás, azt úgy lehet megérezni, ahogy egy zeneműnél is pontosan érzed, hogy befejeződött-e, vagy egyszerűen csak félbehagyták.” (Müller Péter)
A legtöbbünknek volt már része szakításban. De minden szakítás legrosszabbika a válás. Mire a válásig eljut egy kapcsolat, addigra mindkét fél sérül annyira, hogy a lezárás még nehezebb legyen. Akkor lenne szükség a legtöbb empátiára az érintettek irányába, amikor már teljesen kimerült a keret. A gyerek kifejezetten érzékeny pontja a történetnek. Mivel kell szembenéznie a család legkisebb tagjának? És miként segíthetünk neki ilyenkor?

„Hálás vagyok az új évekért és új kezdetekért. Alapvető szükséglete az embernek, hogy időnként újjászülessen.” (Richard Paul Evans)
Mindenre és semmire. A január a nagy belekezdések, belevágások ideje. Fogadkozunk, ígérgetünk és bizonygatunk. Valamivel később azonban, ha nem vigyázunk, nagy valószínűséggel ez is csak olyan év lesz, mint az előző, az azt megelőző vagy az azt megelőző. Pedig a lehetőség adott.

„A család az egyetlen horgony, amely megtart a hullámzó tengeren.” (Karen Hawkins)
Amikor a szeretteinkről beszélünk, a legtöbben a családunkra gondolunk. Azonban a család fogalma az elmúlt évszázadokban sokat változott, és a jelentése talán ma mozog a legszélesebb skálán. Olyan sokféle családdal találkozhatunk, hogy néha elbizonytalanodunk, milyen is ma egy igazi családmodell.

„A szeretet nem érzés, hanem egy bizonyos viselkedésmód.” (Gary Chapman)
Általánosan elterjedt nézet, hogy egyes dolgoknak könnyűnek kellene lennie. Mintegy magától működőnek, és ha nem megy, akkor valószínűleg nem az igazi. Az egyik ilyen terület a párkapcsolat. Tényleg eleve nagyszerűnek kell lennie egy jó viszonynak vagy tehetünk érte magunk is, hogy azzá váljon?

„Szeretni és szeretve lenni olyan, mintha kétfelől sütne ránk a nap.” (David Viscott)
Karácsonytájt elkezd minden a szeretetről szólni. Mintha egyedül ekkor lenne fontos ez a valóban elemi érzelem. Könnyebb egy szentimentális időszakban ezt tolmácsolni az emberek felé. Most én is beállok ebbe a sorba. Bár inkább arról az oldalról, hogy mit nyújt a szeretettség, mit jelent, ha valakit szeretnek?

„A nagy változások kezdetben lehetetlennek, utólag pedig elkerülhetetlennek látszanak.” (Robert Hunter)
Korunk egyik fő jelszava a változás. A rugalmasság és alkalmazkodóképesség, vagy a jó improvizáció és kreativitás csupa értékes tulajdonságok. De mit tehetünk, ha kissé nehézkesek vagyunk. A szokásaink határoznak meg minket, és ezek olykor nehezen felülírhatók. Márpedig a változás magában hordozza az új szokások felvételét. Hogyan támogathatjuk meg ezt a folyamatot?