„A stressz az élet díszlete, amely előtt évmilliók óta zajlik történetünk. Éhezés, háborúk, veszedelmek: az emberi élet szinte másból sem áll, mint helytállásból.” (Szendi Gábor)
Napjaink sokat emlegetett kifejezése a stressz. Ezt a villámgyors és a végletekig feszített életmódot, amit folytatunk, erőteljesen meghatározza. Egyben korunk vezető egészségügyi problémáinak, mint a magas vérnyomás vagy a szív és érrendszeri betegségek, a melegágya. Azonban a stressz nem feltétlenül csak rossz. Ha megtanuljuk kezelni akkor a javunkra is fordíthatjuk.

„Lehet, hogy valaki nem lesz a legnagyobb abban, amit csinál, ám ha megtesz minden tőle telhetőt, van oka az elégedettségre.” (Louis Zamperini)
A kimagasló teljesítmény kevesek kiváltsága. Legalábbis így tűnik, amikor mondjuk sportban kiváló eredményt elérő illetőt, csapatot látunk. Hosszú, összeszedett és aprólékos munka áll a háttérben az ilyen teljesítőképességnek. Többen is élhetnénk vele, ha hajlandók vagyunk megfizetni az árát, és néhány fontos alaplépést megtenni az érdekében. Mire érdemes figyelni, ha jobbak, eredményesebbek és hatékonyabbak szeretnénk lenni?

"A siker a legnagyobb veszedelem. Kudarcot, csapást kihever a lélek, de a siker mámora rossz útra viszi magát az embert." (Kiss Tamás)
Sikeressé válni sem egyszerű, de sikeresnek maradni, az külön művészet. Láthatjuk ezt azoknál a kimagasló sikert elért embereknél, akik eljutottak a csúcsra, aztán valahogy már nem tudták még egyszer megütni a mércét. Egyszer elértek valamit, majd elindultak a lejtőn, és eltűntek a süllyesztőben. Az elsőség tiszavirág életű. Ám vannak olyan törvényszerűségek, amelyek segítenek a siker túlélésében. Mire figyeljünk miután dicsőséget arattunk, hogy huzamosabb ideig birtokolhassuk a sikert?

“Ahogyan a használatból kikopott vasdarab rozsdásodni tud, úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme.” (Leonardo Da Vinci)
Jó nekünk a felépített kis világunkban, ahol ülünk a langyos vízben, mint a nyugdíjas a termálban. Amíg nem bolygatjuk meg ezt a status quo-t, addig kellemesen érezzük magunkat. Ám ez csak féligazság. Mert gyakran érezzük, hogy belül majd szétfeszít minket valami. Nem tudjuk megmondani, talán nevesíteni sem, csak érezzük, nincs minden rendjén. Valami nem kerek. Mégsem mozdulunk? Miért nem? Keressünk választ erre, illetve nézzük meg, ha mégis felkelünk kényelmes fotelunkból a tv elől, akkor mi a jutalmunk?

„Ha nem érted meg igazán a társadat, akkor igazán szeretni sem tudod, és nem tudsz igazán törődni vele. Minél inkább megértesz valakit, annál jobban fogod szeretni.” (Thich Nhat Hanh)
Mondhatunk bármit, önző módon a legtöbbször magunkra gondolunk. Az "én" betölti a gondolatainkat és áthatja az elvárásainkat. A magunkkal kapcsolatos érzéseink, a jólétünk, az örömünk, kitölti a napunk nagy részét. Ha csak töredékidőben képesek vagyunk másokra koncentrálni, például a társunkra, az óriási változást hozhat. ”Ne azt kérdezd, mit tud érted tenni a hazád, inkább azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.” Így hangzik John Fitzgerald Kennedy híressé vált szólása, amelyet lefordíthatjuk a mi kis privát országunk nyelvére is. Oly sokszor várjuk el, hogy a párunk a kedvünkre tegyen. Miért ne előzhetnénk meg mi őt és járhatnánk a kedvébe? Mi történne, ha tennénk valamit érte?

„A probléma nem a probléma maga. A probléma valójában az, amilyen a problémához való hozzáállásunk.” (Ann Brashares)
Aki nem egy barlangban él távol a világ zajától és az emberek nyüzsgésétől, az naponta szembesül kisebb-nagyobb problémákkal. Ez a hétköznapjaink teljesen természetes része. Váratlanul felbukkanó családi gondok, egészségügyi nehézségek vagy csak egy újabb keményfejű és akaratos ügyfél dolgainak a mihamarabbi rendezése. Tehát a komplikációk nem kikerülhetők, ezért a fő kérdés az, mire gondolunk először egy probléma kapcsán? Íme 6 kérdés, amelyet feltehetünk magunknak, hogy más szemmel nézzünk a nehézségekre.

„Minden reggel emlékezetem magam, hogy bármit beszélek is a mai napon, semmit sem fogok tanulni belőle. Tanulni tehát csak úgy tudok, ha odafigyelek másokra.” (Larry King)
Akarva akaratlanul de folyamatosan sajátítunk el új dolgokat. Először ösztönösen a szüleinktől, majd egyre tudatosabban a környezetünktől. Tanulunk hivatalosan tanároktól, oktatóktól, illetve autodidakta módon saját magunk tapasztalataiból is. És nyitott szemmel járva, emberek közt mozogva, velük kölcsönhatásba kerülve, másoktól is sok mindent tanulunk. Ahogy Galileo Galilei mondta; „Még soha nem találkoztam olyan emberrel, aki olyan tudatlan lett volna, hogy semmit nem tudtam volna tőle tanulni.” Miért jó a számunkra, ha mások tudásából részesedhetünk?

„Nem féltem az elutasítástól, egyszerűen nem volt a fejemben ilyen verzió. Utólag visszagondolva valószínűleg érezték bennem az elhivatottságot, ezért mindenhol nyitottsággal találkoztam.” (Sallay Fanni)
Minden kudarc a mi érdekünkben történik. Azt mutatja, még nem vagyunk azon a szinten, hogy az adott problémával megbirkózzunk. Egyben tudatja velünk azt is, hogy jó úton haladunk, menjünk csak tovább, és a szerzett tapasztalataink magasabbra fognak emelni minket. Christopher Nolan Batman: Kezdődik! című filmjében hangzik el a kérdés és a válasz; "És miért zuhanunk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle!" A kudarc a miénk, és mi használhatjuk fel a javunkra.

„A sikeres ember rendelkezik azzal a szokással, hogy megteszi azokat a dolgokat, amelyeket a sikertelen emberek nem szívesen csinálnak.” (Stephen R. Covey)
Semmit sem adnak ingyen. A sikert nem mérik olcsóért, és nem is lehet megoldani okosba. Mindig ára van, és a legtöbb esetben ez a kényelem feláldozásával együtt jár. Kimozdulni a kényelmes karosszékünkből, felemelni a hátsónkat, és megtenni olyan dolgokat, amelyeket nem kedvelünk igazán. Melyek is azok a nem szeretem dolgok, amelyek a különbséget okozzák a siker és sikertelenség között?

„Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.” (Albert Einstein)
Úgy érezzük sosincs időnk semmire? Pedig pont annyi percet kapunk naponta, mint bárki más. Egy másodperccel sem kevesebbet. Akkor mi a gond? A gondot csak az időnk kevésbé hatékony kezelése jelenti. Mit érdemes tudni az időről azontúl, hogy megállíthatatlanul ketyeg? Mit tegyünk, hogy minden számunkra lényegesre jusson belőle?