„Túl sok okos ember foglalkozik internetes dolgokkal, pénzügyekkel, vagy éppen joggal. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy manapság oly kevés újítás születik.” (Elon Musk)
A régi vállalkozói kép a pöffeszkedő kapitalistáról mára nagyban megváltozott. Sok olyan cég jött létre, amely a megálmodója nagyratörő álmait ötvözi a fenntartható világképpel. Amikor a szakértelem találkozik az emberi igénnyel, létrejön valami felemelő. Valami olyasmi, amivel értékteremtővé válik az adott cég. Nézzünk bele, melyek azok az elvek, gyakorlatok, amelyek meghallva korunk mélyről feltörő elvárásait, szépen lassan megjelentek, és megjelennek a vállalkozásokban is. Milyen pilléreken állnak a jövő vállalkozásai?

"Az az igazság, hogy az, aki a ranglétra legesalján kuporog, általában éppen olyan kreatív lehet, mint a tágas irodában terpeszkedő csúcsvezető. A legalul kuporgóval csak az a baj, hogy nem bízik a saját eszében, ennélfogva nem hisz a saját ötleteiben." (Dr. Robert H. Schuller)
Rejtélyes szó a sikeresség, és oly sokan vélik, hogy megfejtették a titkát. Biztosan nem bocsátkozom ilyen nagy fába vágni a fejszémet. De a sok elérhető jótanács mellett kicsit körbenézhetünk a saját házunk táján. Találni fogunk néhány olyan apróságot, amely mindannyiunk életét nagyban meghatározza, mert befolyásolja az önbizalmunkat. Szinte észrevétlenül részei a mindennapjainknak, mégis sokat köszönhetünk nekik, ha a sikerünkről vagy a sikertelenségünkről van szó.

„Azt, ahogyan ma gondolkodunk, cselekszünk vagy a dolgokat észleljük, nem csupán a génjeink határozzák meg. De nem is csak a gyermekkori élményeinktől függ. Mindezt életmódunkon keresztül változtatjuk meg.” (Nicholas Carr)
Az új dolgokkal nem árt vigyázni. Legalábbis ez él a köztudatban. A járt utat a járatlanért el ne hagyd, tartja a klasszikus szólás. Ami új eleve gyanús és furcsa, hogyan is bízhatnánk benne? Mégis életünket betöltik az újabb és újabb felfedezések, tudásanyagok, amelyek szegről, végről, de minket is érintenek. Szedjük össze egy kicsit, miért vagyunk ódzkodók, és miért jó nyitottnak lenni az újra?

"Úgy látom, az emberi szellem nagy szerepet játszik az üzletben. A munka nem okvetlenül robot, és nemcsak a pénzhajhászásról kell szólnia. Lehet humánus vállalkozás is, amellyel az emberek őszintén rokonszenveznek." (Anita Roddick)
Egyre többen elégedetlenek a munkahelyükkel és döntenek úgy, belefognak valami saját dologba. Ez nagyszerű, hisz a kisvállalkozások a gazdaság fontos motorjai. Ám mielőtt vadul feladná az ember az állását és önállósítaná magát érdemes megfontolni az alábbiakat, hogy a saját lábra állás inkább eredményes, mint kínszenvedéses legyen.

„A titok, hogyan leljünk örömet munkánkban, egyetlen szóban rejlik: kiválóság. Ha az ember tudja, hogyan csináljon valamit igazán jól, máris örömét leli benne.” (Pearl Sydenstricker Buck)
A mai világban senki sem pótolhatatlan. Csereszabatosak vagyunk. A piacon túlkínálat van a szakértelmünkből, a képességeinkből, a tapasztalatainkból. Ez tiszta sor szerintem mindenki számára. Ha nem megfelelően képviseljük a céget, az intézetet, a tulajdonosokat, akkor vesznek belőlünk másikat. Mindig van jobb, szebb, ügyesebb. Azonban mégis vannak olyan dolgok, melyek ugyan lecserélhetetlenné nem tesznek minket, de nehezebben elengedhetővé biztosan. Képesek lehetünk nélkülözhetetlenné tenni azt, amit, és ahogyan képviselünk. Kialakítva ezt, nem fognak tőlünk könnyen megszabadulni. Nézzük mire érdemes odafigyelni?

„Nincs erős érzelem, mely az embert jobban megfosztja a cselekvés és gondolkodás képességétől, mint a félelem.” (Edmund Burke)
Kitárulkozó világunkban, ahol akár a teljes privát szféránkat is közkincsként kitesszük az ablakba, úgy tűnhet nincs mitől tartanunk. Azonban még ebben a nagyfokú nyitottságban is sok tekintetben a félelmeink uralkodnak felettünk. Olyan belső feszültségeket generálva, amelyek megbénítanak minket az előre jutásunkban. Gondolkodjunk együtt kicsit a félelmeink mibenlétéről illetve a leggyakoribb blokkoló feszengéseinkről.

„Nincs szenvedély, ha a langyos vizet választjuk, ha olyan életre rendezkedünk be, amely kevesebb, mint amire képesek vagyunk.” (Nelson Mandela)
Csak nekem tűnik úgy kimenve az utcára, hogy egy rakás búval bélelt emberrel van tele az ország, világ? Vagy ez a szomorú valóság, hogy ugyan agyat még nem csócsálunk, de sokszor már egy zombi lelkesedésével és életvidámságával vetekszünk. Unottan, közönyösen nézünk ki a fejünkből és jövünk megyünk, mintha csak egy rutinszerű napi programot követnénk. Akár az egykedvű és lélektelen robotok. Lehet, hogy valami hiányzik belőlünk?

„A szolgáltatás fontosabb, mint a nyereség, a nyereség nem cél, hanem a szolgáltatás eredménye.” (Henry Ford)
A szolgáltatások minősége már rég nem abban mutatkozik meg, amit a pénzünkért vásárolunk, hanem abban a hozzáadott értékben, amit pluszban kapunk. Bárhol ihatunk egy kávét, de az automata sosem fog ránk mosolyogni és további szép napot kívánni. Bárhol megvásárolhatjuk az élelmiszerünket, de miért ott tegyük, ahol, ha keresünk valamit, akkor csak vállvonogatást kapunk válaszként? A szolgáltatás nem más, mint másoknak nyújtott szolgálat. A szolgálatról szól az életünk.

„Egy dolgot biztosan tudok: csakis azok lehetnek igazán boldogok, akik keresik és megtalálják a lehetőséget mások szolgálatára.” (Albert Schweitzer)
A szolgálat szó gyakran kissé pejoratívan értelmezendő a köznyelvben. Mintha olyan tevékenységekre asszociálnánk, amelyek alávalók, mint a valamikori cselédek, akik mások cipőjét dörgölték és a szennyesét mosták. Pedig ennek a kifejezésnek van egy igen szép tartalma is. Így az ünnepek után biztosan élénken él még bennünk, hogy egyes boltokban, szolgáltató helyeken milyen kiszolgálásban részesültünk? És az igényes kiszolgálás manapság teljesen természetes része az állandó marketingre és kereskedelemre épülő világunknak. Nem azonos az elménkben megjelenő alantas munkákkal, hanem másokat felemelő hozzáállás. Ahogy az üzleti életben úgy a mindennapjainkban is.

„Egyesek belépnek az életünkbe, majd csöndben távoznak; mások maradnak egy ideig, emléket hagynak a szívünkben, és ettől végképp megváltozunk.” (Ismeretlen szerző)Önzők vagyunk. Mindannyian. Miért mondom ezt? Mert gyakran hajtanak a belső ösztöneink arra, hogy elérjünk valamit, megszerezzünk valamit, letegyünk valamit az asztalra. Azért, hogy megmutassuk, kik vagyunk. Hogy megmutassuk, vagyunk valakik. Egyszerű emberi természet, hogy magunkat részesítjük előnyben. Ez társadalmunk érvényesülési alapja. Pedig gondoljunk csak bele, soha semmit nem értünk el egyedül. És ez a továbbiakban is így lesz.