Beszéljünk kedvesen a kedvesünkkel

Mondatok, amelyek működnek egy párkapcsolatban, és amelyek nem

„A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.” (Mark Twain)
couple8.jpeg
A mindennapokban a legegyszerűbb házi beszélgetések során is esélyünk van erősíteni, illetve gyengíteni a párkapcsolatunkat. Rajtunk múlik, milyen hangnemben, szóhasználattal élünk, ám amit alkalmazunk az biztosan hatással lesz a közös életünkre. Vagy bezárunk a másik előtt vagy egyre nyitottabbá válunk. Nézzünk néhány hétköznapi szituációt, valamint azt, milyen formában adhatunk a kommunikációnknak olyan kereteket, amelyek közelebb hoznak egymáshoz.

Kérjünk, ne utasítsunk. Velős így szólni a társunkhoz: "Kitakarítanád a garázst?" Helyette mondhatnánk azt: "Megkérhetlek, hogy takarítsd ki a garázst?" Amikor olyan kifejezésekkel indítunk, mint „megtennéd ezt vagy azt”, „megkérhetlek erre, vagy arra”, „lehetséges volna, hogy”, „segítenél megoldani” akkor parancsolás helyett mérsékelten fogalmazzuk meg a kéréseinket a társunk felé. A kulcs az, hogy nem követelünk, akár egy főnök, hanem udvariasan kérünk. Ez egy kedves gesztus, ami erőteljesebben sarkallja tettre a társunkat, mert egyenrangú partnerként kezeli. Valószínű ő is inkább partner lesz a segítségnyújtásban. Figyelmes hangvételért cserébe segítőkészséget kaphatunk. Gary Chapman szerint; „Kérni és adni - a jó kapcsolatok természetes körforgásának része.”

Felelősségre vonás helyett kérdezzünk. Megbeszéltük a kedvesünkkel, hogy ma hosszú napunk van, ezért ő megy a gyerekért vagy levágja a füvet vagy megfőzi a vacsorát mire hazaérünk. Otthonunkba térve pedig meglepődve konstatáljuk, hogy semmi sem történt. Ilyenkor jön a "nem megmondtam neked, hogy..." kezdetű mondat. Vagy jöhetne valami finomabb megfogalmazású is. Mondjuk; „Volt valami akadálya, hogy nem sikerült levágnod a füvet?” esetleg „Valószínűleg neked is közbe jött valami, úgy vélem ezért nem sikerült végezned. Mesélj, kemény napod volt?” Ez egy beszélgetés kezdete, arról mennyire elúszott ma ő is, mert az utolsó utáni pillanatban bejött egy problémás ügyfél. Ha ráripakodunk a másikra, hogy miért nem csinált meg valamit, azzal védekezésre késztetjük és bezárjuk a kommunikáció kapuját. Jönnek az olyan felpaprikázott válaszok: "mert nem csak neked lehet kemény napod" vagy "neked semmi sem jó, tudtam, hogy szóvá teszed" vagy "úgysem értenéd meg". Ezek visszavágások nem a kölcsönös megértésen alapuló társalgások.

Építő véleménynyilvánítás. Olykor meg kell beszélnünk ügyeket, amelyet döntést igényelnek. Mondjuk egy lakásátépítésénél a konyha elrendezést vagy azt, hova menjünk idén nyaralni. Nagyon egyszerű leoltani a másikat olyasmikkel, hogy ez hülyeség, ez rossz elképzelés, hogyan juthatott eszébe ilyen butaság. Ha ezt választjuk, akkor idővel számíthatunk rá, párunk inkább nem is ötletel semmin, úgyis csak lehurrogjuk. Befordul és sokkal kevésbé ismerhetjük meg az egyéni gondolkodásmódját, mert nem fedi fel előttünk az mélyebb arcát. Figyeljünk rá, hogy eltérő vélemények esetén is biztassunk. Tartsuk tiszteletben a másikat még, ha nem is értünk vele egyet. Például ilyetén a formán: „Ez a felvetés még nem jutott eszembe, de fontolóra veszem” vagy „Elképzelhető, hogy van abban valami, amit mondasz, de én kitartok a saját meglátásom mellett.” esetleg „Örülök, hogy ilyen jó ötleteid vannak, és nagyra becsülöm, hogy ennyit foglalkozol a kérdéssel. Mégis mit szólnál hozzá, ha mielőtt határoznánk, konzultálnánk egy lakberendezővel?”

Konkretizáljuk a bocsánatkérést. Tapasztalhatjuk, hogy időnként a legtriviálisabb dologért sem könnyű bocsánatot kérni. Minél előbb meg kellene lépnünk ezt, hogy a lehető legkevesebbet sérüljön a kapcsolatunk, mégis ódzkodunk tőle, és halogatjuk. Ha már megtesszük, akkor helyezzük megfelelő közegbe a megfogalmazásunkat. Adjunk hátteret a történteknek. Mondhatnánk ezt: „Tudom, a múlt héten sokkal türelmetlenebb voltam, a határidős munkák teljesen lekötöttek, ezért nem figyeltem rád eléggé, ne haragudj kérlek” vagy ezt „Gondolkodtam azon, amit mondtál, hogyan alakítsuk ki a kertet, és bár kapásból lehurrogtalak, de talán mégis neked van igazad az átalakítással kapcsolatban. Bocsánat, hogy elhamarkodtam a véleményezést.”  talán ezt „Elnézést, épp a fürdőben voltam és mosógéptől nem hallottam mit kérdeztél. Elismételnéd újra, ha megkérlek?” Ez nem csak egy bocsánatkérés, ez információ is magunkkal kapcsolatban, ami lehetőséget biztosít a társunknak, hogy azonosuljon velünk, jobban megértsen. Ez nem ment fel az undok tettünk alól, de utólag a megbánás ezen formában közelebb hozhat minket egymáshoz. Ami fontos, ez a magyarázóformula is elveszti a jelentőségét, ha napi szinten képesek vagyunk belegázolni a kedvesünk lelkébe. Ha sűrűn fordul elő, nem lesz más, mint kifogás a primitívségünkre.

Talán bele sem gondolunk milyen sokat számít mi jön ki a szánkon. Egy kicsit finomabban vagy kicsit durvábban szólunk a társunkhoz, a szoros elfoglaltságaink közepette fel sem tűnik. Ám idővel észrevesszük majd abból mennyit társalgunk, mennyire osztjuk meg egymással az élményeinket, az érzéseinket, az elképzeléseinket. Ha a mély diskurzusok hiányoznak a kommunikációs repertoárunkból, akkor az elhidegülésnek az okai lehetnek a kevésbé tisztelettudó hétköznapi beszélgetések. Mary Ann Kelty mondotta; „A szokásunkká vált apró kedvességek, udvariasságok, figyelmességek nagyobb vonzerőt kölcsönöznek személyünknek, mint a nagy tehetség vagy a jeles tettek.” Amikor kicsit több figyelmességgel fordulunk oda a párunkhoz, nem csak a mi vonzerőnk, de a kapcsolatunk kisugárzása és ezzel együtt a harmóniája is megnövekszik.

 

Ha tetszett ez a poszt, akkor csempéssz egy kis kedvességet az otthonodba, és nyomj egy like-ot.