„Az élet mindenkit kihívások elé állít, és mindenkinek magának kell rájönnie, hogy melyek ezek.” (Viktor Emil Frankl)
Egy rakás kihívásunk van. Vagy nevezhetjük őket gondnak, problémának, nehézségnek, kellemetlenségnek, kinek, hogy tetszik. Nélkülük unalmas és egyhangú lenne az életünk. Velük, ha nem is szórakoztatóbb, de mindenképp előrevivőbb társakra lelhetünk. Már, ha vesszük a fáradságot, hogy megismerjük őket igazából.

„Csak egy percig tudatlan, aki kérdez, de aki nem kérdez, egész életében az marad.” (Konfuciusz)
Az élet egy nagy kérdőjel. Mindannyiunk élete telis-tele van kérdésekkel. Olyanokkal, amelyekre tudjuk a választ, és olyanokkal, amelyekre nem. Sőt, olyan kérdéseink is vannak, amelyeket igazából meg sem fogalmaztunk, pedig nagyon kellene. Érezzük ezt, de nincs hozzá bátorságunk vagy megfelelő ismeretünk. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen kérdéseket teszünk fel és mit válaszolunk rájuk.

„Az év vége nem a vég, sem a kezdet, hanem a folytatás; minden bölcsességgel, amelyet a tapasztalatok bennünk rejthetnek.” (Hal Borland)
Sok minden vagyunk. És még több minden nem. De idén ki akarunk lenni igazán? Hol akarunk eredményt? Melyik szerepben akarunk brillírozni? Ez lehet több terület is, csak tisztázzuk, hol, mi a cél. Kivételesen skatulyázzuk be magunkat. Általánosságban lehetetlen sikereket elérni. Konkrétumokkal már nagyobb eséllyel indulunk. De akkor sem árt megtámogatni egy kicsit.

„A karácsony az otthon levés ideje - mind testben, mind lélekben.” (Garry Moore)
A vakítóan fénylő égősorok mögött valahol ott van a karácsony igazi szelleme. Ezt keressük, kajtatjuk, de nem találjuk a last minute akciós ajánlatok között a boltokban, se a kissé gejlre sikerült karácsonyi zenékben, se a körülöttünk Mikulás sapkában rohangáló emberekben. A karácsony nagyobb, mint valaha, és ha nem figyelünk, akkor üresebb is. A látszat csak eladhatósági szempont, nem valódi érték. Nem csoda hát, ha találjuk a külsőségekben a karácsony szellemét.

„A merev elképzelések, amelyeket a kultúránk tanít nekünk a férfiasságról és a nőiességről, szinte elérhetetlenné teszik a valódi férfiak és valódi nők számára, hogy igazán lássák és szeressék egymást.” (Glennon Doyle Melton)
A klasszikus férfi képe mellé mára betársultak olyan tulajdonságok, amelyek a férfit is érzékenyebb oldaláról mutatják be. Ez nem mindenkinek nyeri el a tetszését, azonban sokkal több lehetőséget ad, hogy a férfiak is megtalálják igazi önmagunkat. Nem kötelezvény, de az új idők dalait meghallva, megfontolhatjuk, hogy bővítjük a tulajdonságaink repertoárját.

„Olcsó dolog ígérgetni, amikor a legcsekélyebb esélyünk sincs arra, hogy beválthassuk.” (Hedwig Courths-Mahler)
Tegye a szívére a kezét, aki még sosem szegte meg az ígéretét. Ez a legjobb szándékunk ellenére is időnként megesik. De mi a helyzet azokkal, akik szinte sosem tartják be az ígéretüket? Az adott szó megszegése komolyan aláássa a kapcsolatokat, és szépen mérgezi az emberek lelkét. Később nyilvánvalóvá válik, mégis jellemzően sokáig tart, míg az emberek megszabadulnak ezektől a kapcsolatoktól.

„Soha ne felejtsük el, hogy emberek mennyi bizalmat helyeztek belénk, amelyet meg kell őriznünk.” (Kenneth Kamler)
A bizalomról szeretünk általánosságban beszélni. Nem bízom benne, bizalmi válság van, mert csökken a bizalom a világban, építeni kell, dolgozni rajta, és hasonló egyetemes gondolatok. Csakhogy a bizalom ennél sokkal intimebb megközelítést kíván. És sokkal konkrétabbat is. Valamint az erősebb bizalmi légkör kialakításához megfoghatóvá, gyakorlatiassá kell tennünk.

„Önmagunk szeretete nem azt jelenti, hogy az egész világnak kérkednünk kellene. Sokkal inkább nyugodt magabiztosságra, humorral fűszerezett önbecsülésre és belső stabilitásra van szükség. Az önbecsülés egyensúlya törékeny. Ha túl kevés vagy túl sok van belőle, az könnyen oda vezet, hogy elhagyatottnak érezheted magad.” (Andrew Matthews)
A legtöbbször alul értékeljük magunkat. Ha tudjuk is, hogy jók vagyunk, jól teljesítünk, értéket képviselünk, nem alkotunk reális önképet. Bizonyos tényezők gátolnak, mások pedig pozitívan előre mozdítanak. Foglalkozzunk egy kicsit a személyünkkel és a környezetünkkel. Mi igaz ránk, és mi támogathat a továbbiakban, hogy értékesebbnek tartsuk magunkat?

„Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét és melegét. A kapcsolatok fő anyaga a törődés.” (Popper Péter)
Régen minden jobb volt, hangzik a jól ismert sóhaj. Ez olykor a párkapcsolatunkra is igaz. Valamikor nagyszerű volt, de aztán hagytuk ellaposodni. Észrevétlenül kivontuk magunkat belőle és mire feleszmélünk, már csak sután megvagyunk egymás mellett. Akár egy pár elnyűtt kidobott cipő. Valamikor mindkettő csodálatra méltón ragyogott, aztán az élet jól megkoptatta, megtaposta őket, és ma már csak árnyékai régi önmaguknak. Elhasználódtak, nem csillognak többé, nem állnak büszkén egymás mellett. Nem szükségszerű, hogy mi is szomorkás párt alkossunk.

„Két nap van a héten, amitől sohasem félek. Két gondtalan nap, amely mentes minden aggodalomtól és kételytől. Az egyik ilyen nap a tegnap. És amiért még sohasem aggódom, az a nap: a holnap.” (Robert Jones Burdette)
Sokunknak a hét különböző napjai különböző jelentésekkel és érzésekkel ruházódnak fel. A péntekhez pozitívabban viszonyunk, mint a vasárnaphoz. Ezek a beidegződések a klasszikus dolgozunk és aztán pihenünk időbeosztáshoz kapcsolódnak. Még mindig kettéosztjuk a hetünket munkanapokra és pihenőnapokra. Hogyan élvezhetjük jobban a hét minden egyes napját?