„A párkapcsolatok felbomlásának két módja van: vagy bukdácsolnak és elbotlanak, vagy valami éket ver közéjük.” (Joshua Wolf Shenk)
Amikor elveszünk valakit, nem biztos, hogy megfordul a fejünkben, hogy őt is elvehetik tőlünk. És most nem egy közénk álló harmadik személyre gondolok. Számtalan dolog van a hétköznapokban, amely éket verhet közénk, gyengítheti a párkapcsolatunkat, eltávolíthat egymástól. És ha nem figyelünk, ez meg is történik.

„Ma már tudom, hogy a fejlődés fájdalommal és a komfortzóna elhagyásával jár, és hogy a félelem nem valami rossz dolog, hanem az erőforrásaim aktiválásához szükséges érzelem.” (Kádár Annamária)
Szeretjük a langyos vizet, amely se nem hideg, se nem forró, éppen kellemes. Szeretünk jól elleni a saját közegünkben. A jól bevált recepteket követjük, nem kísérletezgetünk. Biztosra megyünk, akár a Hollywoodi stúdiók, akik szinte csak folytatásokat pénzelnek. Ami bevált és ismert, az tuti befutó. Mégis időnként nagyon jót teszünk magunkkal, ha időlegesen feladjuk a komfortunkat és vállaljuk a kényelmetlenséget.

„Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.” (Edgar Allan Poe)
A tanulás szó kicsit kényelmetlen érzéseket ébreszt bennünk. Kényszerű, kötött, kötelező ismeretszerzés. Általában akkor vetemedünk rá, ha kell. Valamiért muszáj, megéri, van jutalma. Lehetséges önmagáért a tanulás szeretetéért vagy egyszerűen a tudásunk bővítéséért pallérozódni?

„Nincs szükségünk többé hősökre, elég, ha végre valaki kiviszi az újrahasznosítható hulladékot.” (Banksy)
Szuperhős invázió van. A mozivásznon, a tv-ben, a játékboltokban, a gyermekruhákon mindenhol ellepnek minket a szuperhősök. Erősek, egyenesek, ügyesek, győztesek, túlélők és minden áron megmentik a világot. Nem csupán különlegesnek tűnnek, valóban azok is. A világnak szüksége van szuperhősökre. És bárki azzá válhat. Még csak különleges tulajdonságokkal sem kell rendelkeznie. A hétköznapok szuperhősei, akik a világ jobbításán, megmentésén fáradoznak, egyszerű, egyben nagyszerű jellemvonásokkal bírnak.

„A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.” (Anatole France)
Alkohol, dohányzás, gyógyszer, szex. Csak néhány azokból a függőségekből, amelyekből választhatunk. A klasszikus lista ráadásul ma már jócskán bővíthető. Rácuppanhatunk a digitális függőségre, a munkamániára, a kényszeres vásárlásra, vagy akár a sorozatfüggőségre. Kössünk ki bármelyiknél, biztosan sokat vesz majd el az életünkből.

„A bizalomban mindkét félnek osztoznia kell, hogy az egyén és a csoport javát szolgálja.” (Simon Sinek)
Bizalmi válság van ma a világban. Nem egyik napról a másikra alakult ez ki, hanem egy folyamat részeként. A folyamat következtében szépen lassan háttérbe szorult az ember és a vele való színvonalas kapcsolattartás. Ugyan sokat beszélünk ezek fontosságáról, ám mint oly sok mindenről, erről is fecsegni könnyű, megfelelően cselekedni, már sokkal nehezebb. Főként, mert a statisztikák korában élünk, ahol a helyes viselkedést, néha képtelenség beilleszteni az azonnali eredményeket követelő táblázatokba.

„Az igazi dicsőség térdre kényszerülni, és azután mégis felállni.” (Vince Lombardi)
Azok a fránya körülmények. Mindig újabb kihívást eszelnek ki a számunkra. Egyébként is elég feszült életmódot folytatunk, de időnként nagyobb megrázkódtatásokkal is szembe kell néznünk. Legyen az egészségügyi, munkahelyi vagy családi probléma, kihívás elé állít minket. Képesek vagyunk rugalmasan reagálni a körülményekre vagy nehezen viseljük a helyzetet?

„Nem rosszabbak a mai fiatalok, mint a korábbiak, csak sokkal rosszabb forrást kapnak.” (Hevesi Krisztina)
Az idősebb korosztályok időről időre előhozakodnak ezzel a csalódást hangoztató felvetéssel, hogy a mai fiatalok rosszabbak, ilyenek, meg olyanok, és bezzeg az ő idejükben. A generációs különbségek mindig okot szolgáltatnak az összehasonlításra, amelynek a konklúziója valahogy sosem hízelgő a gyerekekre nézve. Valóban problémás a helyzet, vagy csak felfújjuk a dolgot?

„Az egyszerű, világos és előítéletekre építő szlogenek temérdek bajt okoztak már az emberiségnek.” (Edward de Bono)
Szívesen hangoztatunk népszerű szlogeneket. Ezek jól hangzanak és kellemes benyomást keltenek. Ám gyakran magunkat szépítjük, a külvilágot áltatjuk velük. Mert egy dolog divatos szófordulatokat használni és teljesen más valódi tartalommal feltölteni őket. Íme néhány kedvenc közülük.

„A bizalom sérülése azért az egyik legsúlyosabb veszteségünk, mert egyszerre zúzza szét a múlt emlékét, a jelen pillanatot és a jövő vízióit is.” (Tisza Kata)
Bizalom nélkül nem működik az élet. Egy doboz tejet sem vennénk meg, ha nem bíznánk abban az útvonalban, ahogy a boltok polcára kerül a termék. A hétköznapokhoz nélkülözhetetlen, a társadalmi normákhoz szükséges bizalmon túl, az emberek bizalmának elnyeréséhez kicsit személyesebb út vezet.