„A bántó szavak és cselekedetek érzelmi gátakat emelnek a házastársak közé, amelyek nem tűnnek el az idő múlásával. Csak bocsánatkéréssel és megbocsátással lehet lebontani őket.” (Gary Chapman)
Számos módon gázolhatunk bele kedvesünk lelkébe. Ám van pár szófordulat, amely, ha gyökeret ver a párkapcsolati kommunikációnkban, akkor szépen lassan elhervassza a szeretet virágát. Nem mondhatjuk, hogy teljesen észrevétlenül teszi, valahogy még sem tekintjük intő jelnek ezeket. Az alábbi kifejezésekre kifejezetten érdemes figyelni.

„Soha még egyetlen embert sem tiszteltek azért, amit kapott. A tisztelet annak a jutalma, amit az ember ad.” (Calvin Coolidge)
Az életünk nagy része gazdasági ügyletekből áll. Adok-kapok alapokon nyugszik, a kereslet és kínálat törvényeit alkalmazva. Ezzel mindaddig nincs is semmi baj, amíg a kapcsolataink is bele nem kerülnek ebbe a gazdasági körforgásba.

„Az élet nem tűnik nagy ajándéknak, ha egyedül kell élni.” (Amy Harmon)
A vadnyugati magányos hős, aki száll szembe a hitványokkal. Kemény fickó, kísérti a múltja, ismeretlen a jövője, értéktelen a jelene. Nincs otthona, nincsenek barátai, csak magára számíthat és a lemenő napra, amelybe minden este ellovagol. Népszerű filmes karakter, de a valóságban eljárt felette az idő. És talán soha nem is volt számára megfelelő időszak.

„Amikor belátjuk, hogy a saját életünket csak mi élhetjük, akkor kezdhetünk el változni napról napra.” (Tommy Orange)
Legutóbb arról volt szó, mennyire nem jó, ha meg akarunk változtatni valakit. Annak azonban rengeteg előnye van, ha mi magunk képesek vagyunk a változásra. Miben érdemes rugalmasnak maradni az életünk végéig?

„A házasságban az ellentétek szülik a harmóniát. Mert nem lehet egyetlen hangjeggyel dallamot és egyetlen színnel festményt készíteni.” (Arsene Houssaye)
A változást szeretjük másra testálni. Számtalanszor látjuk ennek az ékes példáját az élet különböző területein. A párkapcsolatban, házasságban sincs ez másképp. Persze, azt állítjuk elfogadók vagyunk, nem akarjuk megváltoztatni a másikat, de a tetteink nem ezt tükrözik.

„Nem lehetnek válaszaid egy vita előtt. Ezért először a vitát kell elkezdeni.” (Yuval Noah Harari)
Nézeteltérések a legjobb családban is előfordulnak. Hát még egyéb kapcsolatainkban. Vannak jellemző jegyek, amelyek meghatározzák egy vita irányát és kimenetelét. Ezek már a konfliktus kirobbanása előtt meghatározóak, mert nem a jelenre, hanem a múltra koncentrálnak.

„Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken)
Sok minden függvénye mi történik velünk idén, de az új év sem segíthet, ha a gondolkodásmódunk túlságosan maradi. Némi rugalmasság, nyitottság, fejlődőképesség elengedhetetlenül szükséges az elvárásaink beteljesítéséhez.

„A legtöbb kapcsolat - legyen az szerelmi, baráti, szülői, házastársi - azért üresedik ki, válik unalmassá, mert az egymással "kommunikáló" felek nem mernek lelkük mélyéből beszélni.” (Horányi Katalin)
Lehetséges megunni a kedvesünket? Alapvetően bármit meg lehet unni. Bármibe bele lehet fásulni, így a párkapcsolatunk is besokallhat. Nem a szívdöglesztőségtől vagy a sármosságtól függ és nem is a formás és kidolgozott testünktől. Ezek a külsőségek megszokottá válnak és ha nem társulnak hozzájuk belső értékek, érzelmek, egy erős kötelék, akkor jön az elhidegülés. Mit tehetünk, hogy megelőzzük?

"Tedd emberségesebbé a szavakat, és így talán emberségesebbé teszed a tetteket is." (Daniel H. Pink)
Minden megszólalásunk egy bizonyítvány magunkról, és egyben minősíti a másikkal való kapcsolatunkat. Ha ez pozitív a köztünk lévő légkör is pozitív lesz, egy negatív téma ellenére is. Ám ha ingerültek, gúnyosak vagy agresszívak vagyunk az rólunk egy portré. Mégis sokszor megengedjük, hogy bántón lépjünk fel, olykor csak azért, mert rossz passzban vagyunk és az illető épp akkor lép a személyes terünkbe. Mire van szükség egy emberségesebb kommunikációhoz?

„A hétköznapiságba fulladó élet, melyből hiányzik a véletlenek izgalma, idővel a legkalandosabb szellemet is kikezdi.” (Honoré de Balzac)
Nem mindenkinek és nem mindig adatik meg, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. De, ha szeretünk is valamivel foglalkozni, akkor is előfordulnak olyan részei a tevékenységnek, amely kifejezetten lélekőrlő, unalmas, egyhangú. Amikor a felsorolt jelzők túlsúlyba kerülnek, számíthatunk rá, hogy ez a közérzetünkön is megérződik. Érdemes feldobni a munkánkat, így elkerülhetjük az alábbi következményeket.