„Aki mindent pénzért tesz, az előbb-utóbb mindent megtesz a pénzért.” (Marie von Ebner-Eschenbach) 
A pénz nélkülözhetetlen eszköz. Számtalan terméket és szolgáltatást beárazhatunk általa, ugyanakkor mindent nem intézhetünk el csupán bankókkal. Próbáljuk ugyan, de a magánéletünk, illetve a családunkat érintő területek, ahol érzelmileg is mélyen érintve vagyunk, nem épp pénzre válthatóak.
„A hazugságokból, amelyeket elhiszünk, idővel igazságok lesznek, amelyekkel együtt élünk.” (Oliver Hassencamp) 
Minden hazugságnál van nagyobb. Akár hatalmas bajba is kerülhetünk miatta. Mégis a legrosszabb hazugságok lassan és alattomosan mérgezik meg az elménket és a kapcsolatainkat. Ezek nem feltétlenül szólnak nagyot kimondásuk pillanatában, de láthatatlanul annál többet ártanak. Néhány példa kiválóan illusztrálja ezt.
„Különbözőek vagyunk, de ha megtanuljuk megérteni és elfogadni egymást, egészen szép összhang alakulhat ki közöttünk. A különbségek megértése és elfogadása azonban nem valósul meg egykönnyen, ha ezeket a különbségeket rossznak vagy ostobaságnak tekintjük.” (Mark Gungor) 
Kapcsolataink minősége nagyban azon múlik, mennyire értjük meg egymást. Sokszor a napi hajtásban és az esti megfáradt vegetálásban egyszerűen nem találunk módot rá. Rohanunk, tartjuk az ütemtervet, és önző módon magunkat helyezzük előtérbe. Mert mi is megértésre vágyunk. De kezdjük azzal, ami felett hatalmunk van, legyünk mi megértőbbek. Mivel segíthetjük elő a jobb megértést?
„Nem a világ van ránk elsősorban hatással, aminek a hatására mi formálódunk, hanem ez egy kölcsönhatás, ebben a folyamatban nekem is van egy hatásom a világra.” (Makai Viktória) 
Az élet hatalmas és szerteágazó kölcsönhatások összessége. Minden interakcióban van egymással. Amit teszünk, legyen az tudatos vagy ösztönös, kihat a környezetünkre. Mások isszák meg a levét az undokságunknak, mások gazdagodnak a jóindulatúságunkból. Ez a legapróbb tetteinkre is igaz.
„Az ember cselekedeteit meghatározó egyik leglényegesebb tényező az az értékrendszer, melyet fiatal korában alakít ki.” (Szent-Györgyi Albert) 
Szülőként mindig a legjobbak akarjuk a gyermekeinknek. Támogatjuk, szeretjük, segítjük őket. Ha hajlandók vagyunk rá, hogy komolyabban belenézzünk, milyen dolgokon múlik a gyermekeink fejlődése, meglepetésben lesz részünk. Egészen hétköznapi helyzetek átértelmezésével, barátságos és emberséges módon fejleszthetjük, taníthatjuk őket. És saját magunkat is.
„A válások döntő oka a házasság előtti szerelem indokolatlan fölértékelése. Az ilyen szerelem óhatatlanul kialszik.” (Miroslav Plzák) 
A házasság nem csupán két ember szerelmének betetőzése, hanem irgalmatlan nagy üzlet. Business akkor, amikor köttetik, és akkor is, amikor netalán felbontatik. Szakmák egész sora húz hasznot abból, hogy minél emlékezetesebb dínomdánommal keljünk egybe. Ahogy egy válás lebonyolítása is igen komplikált hadműveletet igényel, mely szakértelmet szintén meg kell fizetni. Ha be is fuccsol a kapcsolatunk, a méltóságunkat, az emberségünket és a tisztességünket megőrizhetjük.
„A gyerekek, akiket nem szeretnek, felnőttek lesznek, akik nem tudnak szeretni.” (Pearl Sydenstricker Buck) 
A szeretettel furcsán bánunk. Állítjuk, hogy van bennünk és szeretünk is. Ám sokszor a másik oldalon még sem érzik ezt igazán. Ha valaminek a függvénye, hogy szeretünk-e valakit vagy sem, akkor nem a legmegfelelőbb módon használjuk ezt a létfontosságú érzelmet. Ez gyerekeknél különösen ingatag lelkivilágot eredményezhet.
„Csak egy dolgot nem tud megvalósítani e földi létében az ember: hogy a számokat egyértelműen visszafordítsa betűkre, anyanyelvére.” (Bencze Mihály) 
A számok világa a tömény racionalitás. Minden egyes számjegy teljesen pontos értéket képvisel. Vitának helye nincs. Ez bizonyos területeken nagyszerű. Ám helyenként ott is túlzott jelentőséget tulajdonítunk nekik, ahol a számok önmagukban nem elégségesek a precíz tényállás megállapításához.
„A véleményeink nem sokban különböznek ruháinktól. A ruhákat is magunkra húzzuk, éppen azt, amelyik divatos, vagy konkrétabban azt, amelyiket a referenciacsoportunk visel.” (Rolf Dobelli) 
Az elmúlt 10-20 évben különösen nagyot fordult a világ. Kicsit olyan, mintha mindig szem előtt lennénk, mindig sietnénk valahova, mindig lenne mit csinálnunk. Az emberi igényeink sokkal kevésbé változtak meg, mint a környezet, amihez alkalmazkodtunk, alkalmazkodunk. Óriási információs halmaz vesz minket körül, amely folyamatos nyomás alatt tart. Megőrizni valamit emberi gesztusokból, értékekből, ma kevésbé divatos dolgokból, több mint érdemes.
„Csak azé a boldogság, csak az az élet nyertese, aki adja magát, feltétel nélkül, igazán.” (Csőgl János) 
Feltételekhez vagyunk szokva. Vagy szoktatva. A világnak, és benne az embereknek, irányításmániája van. Az a jó, ha nem a saját fejünk után megyünk, hanem valaki másé után. Mégis kinek jó ez? Nekünk vagy neki? Honnan olyan fene biztos ez a valaki abban, hogy tudja, mi a jó nekünk? Micsoda önelégültség ez! Nem is tudja. De nem is kell tudnia, ha neki jó.
