Aki keres, talál
Miért érdemes mindenkiben a jót keresni?
„Mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni.” (Lucy Maud Montgomery)
Elénk fantáziájú feltételezők vagyunk. Ha hiányoznak bizonyos információk, azok helyét kedvünk szerint kipótoljuk. És sok esetben az általunk felállított kép nem csupán nem felel meg a valóságnak, de még negatív színezetű is. Igaz ez a másokról alkotott véleményükre is. Miért éri meg a jót keresni és megtalálni az emberekben?
Nem vagyunk szégyenlősek, ha az eszünk osztásáról van szó. Amikor valaki kérdez, mi jó tanárként válaszolunk. Ezzel a beidegződéssel azonban hosszútávon több fejfájást okozunk magunknak, mint hasznot. És nincs rá tabletta, amely villámgyorsan elmulasztja a fájdalmat, csak a káros szokás elhagyása. Nézzük, miben gátol a tanácsadás és mit tehetünk helyette.
A jó házasság széles hatókörrel rendelkezik. Több különböző területen fejti ki hatását. Egy szerződésre hasonlít, amely fontos alpontokban testesül meg. Nem jelenti minden alpont maradéktalan teljesülést, de a kapcsolat erősségét mutatja, mi valósul meg belőlük. Aki megházasodik, az tapasztalni fogja, hogy az alábbiak is a házasélet részét képezik.
Beszélünk, beszélünk, beszélünk. Ha elmondhatjuk, amit el kell mondanunk, akkor úgy véljük, már minden tőlünk telhetőt megtettünk. Mi elmondtuk, a többiek meg értsék meg. Ellentétben az általános meggyőződéssel a jó kommunikáció nem csupán a választékosságon, a helyes artikuláción és egyéb verbális szóvirágokon, technikákon múlik. Az üzenet megfelelő átadása, hogy megértsenek a legfontosabb cél. Tegyünk fel pár kérdést, mielőtt társalgásba mélyedünk.
Amikor gyermekünk születik, az addig idilli családi életünk egy csapásra felfordul. Készülünk rá hónapokon keresztül, várjuk a pillanatot, aztán kiderül, hogy még sem lehetett rá felkészülni. A párkapcsolatunkat és a megszokott életvitelünket újra kell értelmezni, és új alapokra kell felhúzni. Csak így leszünk minden nehézség ellenére boldog és kiteljesedett család.
A kapcsolatok hálójában élünk. Minden megmozdulásunkban emberekkel érintkezünk, kerülünk kontaktusba. Lehet, hogy egy benzinkútra betérve nem számít, milyen nyomot hagyunk a személyzetben (egyébként számít), de a napi kapcsolatainkban vagy otthon nagyon is fontos, mit, hogyan teszünk, mondunk. Néhány tényező, amelyre nincs szüksége egy jól működő kapcsolatnak.
Az élet nem fenékig tejfel és nem is habos torta. Sőt, a kerítés sincs kolbászból. Ezt felismerni olyan, mintha citromba harapnánk. Van egy csomó dolgunk, amelyet utálunk csinálni, mégis foglalkozunk velük. Kötelességből, becsületből, kényszerből. Sokat lendíthetünk a közérzetünkön, ha megpróbáljuk élvezetesebbé tenni ezeket a teendőket.
Az életünk adott ütemben zajlik. Változtatunk néhány akkordon és rögtön kiesünk a ritmusból. Ezért ritkán dúljuk fel a jól megszokott kerékvágást. Ám van, amikor nem lehet tovább halogatni és váltani kell bizonyos területen. Változtatni a már elviselhetetlen munkahelyünkön, saját lábunkra állni egy vállalkozással, esetleg lezárni egy haldokló párkapcsolatot. Milyen dolgok nehezítik meg a váltást?
Ahogy
Úgy vagyunk összerakva, hogy a kisebb ellenállás irányába haladjunk. Az elérhető kényelem, az egyszerűség és az azonnali jutalom sokkal vonzóbb, mint az erőfeszítés és a küzdelem. Ám folyton a könnyebb utat választva sok mindent elveszítünk, sok mindenből kimaradunk. Nézzünk, mi történik, ha rendszeresen így viselkedünk.