„A változás egyik törvénye az, hogy amint valami újjal próbálkozunk, valahol ellenállásba fogunk ütközni.” (Michael Bungay Stanier)
Az életünk adott ütemben zajlik. Változtatunk néhány akkordon és rögtön kiesünk a ritmusból. Ezért ritkán dúljuk fel a jól megszokott kerékvágást. Ám van, amikor nem lehet tovább halogatni és váltani kell bizonyos területen. Változtatni a már elviselhetetlen munkahelyünkön, saját lábunkra állni egy vállalkozással, esetleg lezárni egy haldokló párkapcsolatot. Milyen dolgok nehezítik meg a váltást?

„20 évbe telik felépíteni a jó hírnevet, és mindössze 5 percbe, hogy leromboljuk.” (Warren Edward Buffett)
Ahogy mindannyian vezetők vagyunk, úgy mind rendelkezünk hírnévvel is. Az ebben rejlő erő kézzelfogható eredményeket jelent. Mennyire vagyunk tudatában a rólunk kialakított képnek, illetve mennyire szándékosan formáljuk azt? Óriási előnyt jelent, ha ügyelünk a jó hírnevünkre.

„Nekem azt tanították, hogy a haladás útja se nem gyors, se nem könnyű.” (Marie Curie)
Úgy vagyunk összerakva, hogy a kisebb ellenállás irányába haladjunk. Az elérhető kényelem, az egyszerűség és az azonnali jutalom sokkal vonzóbb, mint az erőfeszítés és a küzdelem. Ám folyton a könnyebb utat választva sok mindent elveszítünk, sok mindenből kimaradunk. Nézzünk, mi történik, ha rendszeresen így viselkedünk.

„Álljunk ki a jó ügyekért, legyenek azok kicsit vagy nagyok, és mindig tegyük, amit megígértünk.” (Reuben Mark)
Az ígéret szép szó, ha betartják. Mennyire tulajdonítunk jelentőséget ennek a bölcseletnek? Részét képezi a szellemiségünknek és ezáltal a hétköznapjainknak vagy sem? Célszerű végiggondolni mit is nyújtunk, amikor ígéretet teszünk és megtartjuk. És mit akkor, ha nem.

„Ha az emberekben megvan a kellő bátorság, hogy elkezdjenek őszintén beszélni, hihetetlen változás áll be.” (Stephen M. R. Covey)
Sokat jártatjuk a szánkat feleslegesen. Nem véletlenül születtek olyan mondások, mint hallgatni arany, vagy két fülünk van és egy szánk. Mások meghallgatása és a figyelem fontos alapok a minőségi kommunikációban. Azonban vannak helyzetek amikor illene megszólalni. Ha nem tesszük, a saját hitelességünket veszítjük el.

„A kezdeti felfokozottság csökkenése nem a kapcsolat végét, hanem a tartós működés kezdetét jelenti.” (Füredi Krisztián)
Elfoglaltnak titulált világunkat joggal érezhetjük kissé értékvesztettnek. Sok a látszat, a félrevezetés, a gyűlölet, a hazugság, miközben ki sem látszunk a teendőkből. Ezt megsínyli a párkapcsolatunk is. Ott is felüli a fejét a kétely, a felelőtlenség, az időhiány. Nem véletlenül véljük úgy, hogy a szeretetet elvesztettük valahol félúton. Talán megállhatunk, visszamehetünk és megkereshetjük.

„Nincs az a figyelmesség, legyen bármilyen kicsi, ami kárba veszne.” (Aiszóposz)
Naponta érintkezünk emberekkel. Erről szól az életünk. Minden kontaktus esetén lehetőségünk van kedvező benyomást tenni, kedvező irányba befolyásolni a pillanatnyi szituációt és ezzel ápolni a kapcsolatot. A kérdés, hogy kihasználjuk-e ezeket a lehetőségeket?

„A menekülés soha nem a végpont, mindig csak a tétovázás elnyújtása.” (Daniel Glattauer)
Az idő kíméletlen, a maga megállíthatatlan tempójában halad. Gyorsnak tűnik, mert néha azon kapjuk magunkat, hogy nem jut idők mindenre, amire szeretnénk. Valójában rohan az idő vagy inkább mi szaladunk folyton valahová? Szaladunk, mintha menekülnénk valami elől.

„A gondozatlan tudás és képesség ugyanúgy értékét veszti, mint bármely más vagyontárgy – méghozzá meglepő gyorsasággal.” (David Maister)
Milyen különösek vagyunk. A megszerzett javakkal értékeljük az életünket. Jobb állás, zsírosabb fizetés, nagyobb, gyorsabb autó, tágasabb ház, drágább és modernebb kütyük tömkelege. Közben gyakorta elfeledkezünk a legértékesebb vagyonunkról, a saját személyiségünkről.

„A törvény szerint valaki akkor bűnös, ha megsérti mások jogait. Az etika szerint akkor, ha fontolgatja, hogy ezt megteszi.” (Immanuel Kant)
Szabályokat alkotunk, egyre többet és részletesebbet, hogy minimalizáljuk a hibákat, az eltévelyedést, védjük magunkat, és növeljük az eredményességet. Azonban azért, mert egy szabálykönyvet betartunk és betartatunk, még nem feltétlenül érzik az emberek a sajátjuknak.