„Minél többet beszélgetünk valakivel, annál erősebb lesz a kapcsolat kettőnk között.” (Susan Greenfield) 
Mindennapi beszélgetéseinkben gyakran hisszük, milyen jót beszélgetünk, jól megbeszéltük a dolgokat, de végül is csak elbeszéltünk egymás mellett. Lehet fel sem tűnik, mennyire nem volt hatékony és a másik érdekeit is figyelembe vevő a társalgásunk. Néhány ismertetőjel, ami megmutatja ezeket az elbeszéléseket.
„A legnagyobb fegyverünk a stressz ellen az a képességünk, hogy megválasszuk a gondolatainkat.” (William James) 
Lépten-nyomon hivatkozunk a feszültség és szorongás mindennapiságára. Azt érezzük szétfeszítenek a kötelességek, a teendők és a ránk nehezedő terhek. Tényleg ennyire maga alá gyűr a stresszesség, vagy csak a világ igyekszik ezt elhitetni velünk?
„Ahelyett, hogy megterveznéd, hova mész vakációzni, olyan életet kellene tervezned, ahonnan nem akarsz elszökni vakációzni.” (Seth Godin) 
Eléggé aránytalanul osztotta le a sors a lapokat. Vannak köztünk olyanok, akiknek most levegőt venni sincs idejük, és vannak, akiknek takarékra álltak a dolgaik. A legtöbbünk küzd a váratlan helyzet hozta alkalmazkodással. Az új szokások, a változások távol állnak tőlünk, mégis kényszerű vendégei lettek a hétköznapjainknak. Biztosan nagyon friss és fura ötletünk támad a jövőnkre vonatkozólag ezekben az időkben. Talán arra is van lehetőségünk, hogy jobban elmélyedjünk önmagunkban és feltegyünk olyan kérdéseket, amelyek azt firtatják, vajon alapvetően a megfelelő helyen vagyunk, jó irányba haladunk? Íme néhány kérdés, amely segít a gondolkodásban.
„Minden bolond képes szembenézni egy krízissel; a mindennapi élet az, ami felőrli az energiánkat.” (Anton Pavlovics Csehov) 
Kivételes időszakon megyünk keresztül. A Maradj otthon! mozgalom jelen esetben az legcélravezetőbb megoldás. De otthon maradni sem könnyű, ha nem ehhez vagyunk szokva. Hogy ne őrüljünk meg vagy ne folyjon ki a kezünk közül minden egyes nap, néhány dolgot észszerű szem előtt tartani. Íme pár hatékony ötlet az otthon eltöltendő idő jobb kihasználásához.
„A nehézségek tanítanak meg arra, hogy van benned Valaki, akinek ez nem nehéz.” (Müller Péter) 
A koronavírus letarolta a világot. Nem csupán egészségügyileg, hanem szellemileg is. Hírek jönnek, mennek, és a legtöbbjük tovább növeli az aggodalmunkat. Elég sokan írnak a vírusról, nekem nem ez az asztalom. Nem vagyok szakértő, csupán laikus, akinek kisgyereke és idős szülei vannak. Ezért megfogadom az óvintézkedéseket, és feleslegesen nem kockáztatok. Az elméket sem szeretném fertőzni további szorongást fokozó írásokkal. A választásom, hogy ez alatt a vészterhes időszak alatt is előremutató cikkeket készítek. Mert addig is, amíg átverekedjük magunkat ezen időszakon, jól jöhet valami biztató, építő, pozitív. És mindenki eldöntheti, ilyesmit is olvas, vagy csupán a napi lesújtó aktualitást. A választási lehetőség adott.
„Légy hiteles, mondd azt, amit gondolsz, és gondold is azt, amit mondasz, ne feledkezz meg az adott körülményekről.” (Lauren Graham) 
Kommunikálni mindenki tud. Ki így, ki úgy, de tud. Gyakran felmerül, hogy a kommunikációnkon javítani kell. Ez egy jogos érv, azonban háttér nélkül esélytelen. Mert kommunikációs csatornánk és eszközünk számtalan van, ám a háttérből a szándék mozgatja a szálakat. Ha nincsen nyomós ok, nincsen miért, akkor nem változik semmi. Milyen indokok késztethetnek a jobb kommunikációra.
„Annál sikeresebb lesz valaki a hivatásában, minél többet hibázik. A lényeg, hogy minél jobban kezeljük ezeket a hibákat, és tanuljunk belőlük.” (Veréb Tamás) 
A hiba igazi ellenség a szemünkben. Igyekszünk elkerülni, ahogy a kellemetlen ismerősök elől is átmegyünk az utca túloldalára. Sajnos, nem sikerül mindig, de ez nem is baj. A hiba megfelelő kezeléssel, remek lehetőségeket tartogat a számunkra. Hogyan érdemes reagálni rá?
„Minden embert másképp kell szeretni. Vagy nem szeretni. Ez is gond. Vannak lelkek, akikkel nehéz összehangolódnunk, mert épp ott szúrnak, ahol nekünk fáj. Vagy éppen fordítva: ott bántjuk őket, ahol érzékenyek.” (Müller Péter) 
Nem kell szeretni mindenkit. De gyakran kell együtt dolgozni olyanokkal, akiket nem bírunk és ez jelentősen az együttműködés rovására mehet. Egy munkahely igen sokszínű tárháza az emberi személyiségeknek. Az lenne a meglepő, ha mindenkit egyaránt kedvelnénk.
„Ha tudsz abban segíteni az embereknek, hogy ki tudják hozni magukból, amire képesek, azzal őket is, a csapatodat és magadat is segíted.” (John C. Maxwell) 
Nem mindegy, hogy csapat vagy csoport. Az utóbbi jellemzően egy lazán összeverődött ember tömeg, az előbbi szisztematikus módon felépített közösség. Egy erős csapat létrehozása tudatos és szándékos munka eredménye. Ez az általuk elvégzett teljesítményen is látszódni fog. Szóval nem elég összeterelni egy kupacnyi személyt, kifinomultabb módszerre és kommunikációra van szükségünk.
„Nem az teszi értékessé az embert, amit tud, hanem amit másokkal megoszt.” (Ginni Rometty) 
Mint tudjuk, Joey nem ad a kajájából. Ha hasonlóan gondolkodunk, akkor is marad még kismillió dolog ezen kívül, amit osztunk úton-útfélen, ha kell, ha nem. A közösségi médiában képeket, posztokat, like-okat, a hétköznapokban észt, a baráti pókerpartikon meg egy pakli kártyát. De adhatunk olyasmiket is, amelyek megosztása valódi értékét hordoz.
