„Tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” (Szent István)
Egy olyan fogalomról van szó, amely a fejekben gyakran félreértelmezett. Nem tévesztendő össze az alázással, az alázkodással vagy a meghunyászkodással. Nem egy alárendelt vagy alávaló viszonyt fejez ki két ember között. Valójában az alázat egy igen fontos tulajdonság, ha a kapcsolataink mibenlétéről van szó. A tisztelet, a megbecsülés prezentálásának egyik csalhatatlan jele. És nem csak az emberek irányába, hanem a saját magunk felé is.

„Vannak csapatok, amelyek tagjai remekül kijönnek egymással, de a csapat mégsem jut sehová, mert ahhoz a jó hangulatnál többre lenne szükség. Mégpedig arra, hogy a közös célok elérése érdekében a megfelelő feladatokon dolgozzanak a megfelelő módon és a megfelelő időben. Teljesíteniük kell, és ehhez csapatmunkára van szükség.” (Henry Cloud)

Manapság sok szó esik a hatékony csapatmunkáról. Rengeteg helyen előfeltétel, hogy az ember jó csapatjátékos legyen. És számos igazolást nyert már, hogy többen többet érnek el, mint egymagukban. Még egy ezeréves klasszikus mondás is utal rá, mely szerint egy fecske nem csinál nyarat. De vajon miért oly nehéz egyeseknek az együttműködés, és milyen előnyöket tartogat, ha mégis elsajátítjuk ezt a képességet?

„A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. A szerelem tragédiája a közömbösség.” (William Somerset Maugham)
Olyan körülményes megtalálni életünk párját. Aztán egyszer csak találkozunk egy istennel vagy istennővel, és megváltozik az egész világ. Egymásnak teremtettünk, és ez a csoda bejárja az egész lelkünket. Nincs nálunk boldogabb ember a világon. Egy ideig. Mert aztán a kezdeti erdőtüzet felváltja egy apró parazsacska, amely olyan, mint egy nedvesebb gyufa, néha alig tudjuk meggyújtani. Valami elmúlik és ezt mi ezt úgy éljük meg, hogy amortizáljuk a szerelmünket. Miért vágunk bele új kapcsolatba a régi tüzesítése helyett?

„Nem ritka, hogy az emberek egy negatív élményből pozitív következtetésekkel kerülnek ki.” (Sylvain Neuvel)
A pozitív életszemlélet gyakran igen elutasító minden negatív történéssel szemben. Eluralkodik rajtunk a mindent felülíró optimizmus, és nem engedünk a pesszimista csábításnak. Ebben van is valami, hisz fókuszáltság tekintetében nem hagyjuk magunkat kizökkenteni. Zavartalanul koncentrálhatunk az elérendő terveinkre, ezzel is beindítva egyfajta pozitív vonzási spirált. De ettől függetlenül a negatív hírekben, eseményekben, történésekben van érték. Nem is kevés. Lássuk!

„A múltban a család összetartozása azon alapult, hogy közösen hozták létre azokat a dolgokat, amelyekre a családnak szüksége volt, míg manapság a család tevékenysége abból áll, hogy együtt fogyasztanak bizonyos javakat.” (Bruno Bettelheim)
Milyen sokat változott az anyák helyzete az elmúlt években. És az apáké is. Meg a gyerekeké is. Alapvetően a családban betöltött szerepeink nagyon sokban átalakultak. Ám még mindig a fő csapásvonal, amely mentén a családunk hosszútávon működőképes lehet, egymás tisztelete és szeretete. Ha ezekre az állandó értékekre fűzzük fel a családi kapcsolatainkat, akkor ebben a változó környezetben is időtálló és boldog kis családi életünk lesz. Miben változott, változik meg a szülő és a gyermek helyzete, viszonya?

„Az ember azt utálja legjobban a másikban, amit önmagában se szeret.” (Laurell Kaye Hamilton)
Tuti van a környezetünkben olyan figura, akitől szabályosan rosszul vagyunk. Nem bírjuk látni sem. Amikor a hangját meghalljuk azzal ki lehet kergetni minket a világból. Elgondolkodtunk miért idegesítenek minket oly nagyon? Az ő hibájuk, hogy ennyire szörnyűek? Valóban elviselhetetlen arcok, akiket senki sem szeret? Mit tanítanak nekünk ezek a kapcsolatok, személyek? 

"A bizalom nem azt jelenti, hogy bízunk abban, hogy valaki nem fog hibázni, hanem azt, hogy akkor is bízunk benne, ha valamit elront." (Ed Catmull)
Amikor bizalomról beszélünk, akkor egyfajta érzelmi biztonságot és elkötelezettséget értünk alatta. Olyan viszonyt, amely megadja a lehetőséget, hogy maradéktalanul kibontakozhassunk, egyenrangú felek legyünk, értékelt partnerek. Amikor sikerül létrehoznunk ezeket a kapcsolatokat, akkor válunk igazán eredményessé a munkában, vagy akkor leszünk hatékonyan működő csapat. Nézzük, miben mutatkozik meg ez bizalmi légkör.

„Az olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik.” (John Locke)
Nem megtanulni olvasni a nagy szám, még ha tudom, hogy egyeseknek van ezzel kihívása, hanem egy életen keresztül könyveket bújni. Beszélhetünk az olvasás fontosságáról és arról is, mit olvassunk. De közelíthetünk arról az oldalról is, hogy az olvasásnak vannak olyan hozadékai, amelyek túlmutatnak egy adott olvasmányon. Egy nagyobb folyamat részeként teremtenek értéket bennünk és emelik magasabb szintre az életünket. Ha élünk vele, a következőkre bizton számíthatunk.

„Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.” (Anatole France)
Unásig emlegetett amerikai tézis, hogy ne adjuk fel az álmainkat. Mégis számtalanszor úgy látjuk, hogy csak egy helyben topogunk, és nem jutunk előbbre. Vannak álmaink, vágyaink, de valahogy nem tudunk révbe érni. Mielőtt kétségbe esnénk a céltudatosságra vonatkozó képességeinkkel kapcsolatban, néhány dolgot gondoljunk át.

„Ebben nem csalódsz. Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.” (Fekete István)
Minden időszaknak megvannak a divatos pihenőhelyei. Tengerpart, síelés, exkluzív külföldi utazások, egyre több hely érhető el a nagyközönség számára, és ha tehetjük éljünk is velük. Most azonban egy kicsit a természetközeliség mellett kampányolnék. Ennek az erősségeire hívnám fel a figyelmet. Mivel gazdagodhatunk egy ilyen kikapcsolódás által?