„Amikor belátjuk, hogy a saját életünket csak mi élhetjük, akkor kezdhetünk el változni napról napra.” (Tommy Orange)
Legutóbb arról volt szó, mennyire nem jó, ha meg akarunk változtatni valakit. Annak azonban rengeteg előnye van, ha mi magunk képesek vagyunk a változásra. Miben érdemes rugalmasnak maradni az életünk végéig?

„A házasságban az ellentétek szülik a harmóniát. Mert nem lehet egyetlen hangjeggyel dallamot és egyetlen színnel festményt készíteni.” (Arsene Houssaye)
A változást szeretjük másra testálni. Számtalanszor látjuk ennek az ékes példáját az élet különböző területein. A párkapcsolatban, házasságban sincs ez másképp. Persze, azt állítjuk elfogadók vagyunk, nem akarjuk megváltoztatni a másikat, de a tetteink nem ezt tükrözik.

„Nem lehetnek válaszaid egy vita előtt. Ezért először a vitát kell elkezdeni.” (Yuval Noah Harari)
Nézeteltérések a legjobb családban is előfordulnak. Hát még egyéb kapcsolatainkban. Vannak jellemző jegyek, amelyek meghatározzák egy vita irányát és kimenetelét. Ezek már a konfliktus kirobbanása előtt meghatározóak, mert nem a jelenre, hanem a múltra koncentrálnak.

„Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg.” (Erich von Däniken)
Sok minden függvénye mi történik velünk idén, de az új év sem segíthet, ha a gondolkodásmódunk túlságosan maradi. Némi rugalmasság, nyitottság, fejlődőképesség elengedhetetlenül szükséges az elvárásaink beteljesítéséhez.

„A legtöbb kapcsolat - legyen az szerelmi, baráti, szülői, házastársi - azért üresedik ki, válik unalmassá, mert az egymással "kommunikáló" felek nem mernek lelkük mélyéből beszélni.” (Horányi Katalin)
Lehetséges megunni a kedvesünket? Alapvetően bármit meg lehet unni. Bármibe bele lehet fásulni, így a párkapcsolatunk is besokallhat. Nem a szívdöglesztőségtől vagy a sármosságtól függ és nem is a formás és kidolgozott testünktől. Ezek a külsőségek megszokottá válnak és ha nem társulnak hozzájuk belső értékek, érzelmek, egy erős kötelék, akkor jön az elhidegülés. Mit tehetünk, hogy megelőzzük?

"Tedd emberségesebbé a szavakat, és így talán emberségesebbé teszed a tetteket is." (Daniel H. Pink)
Minden megszólalásunk egy bizonyítvány magunkról, és egyben minősíti a másikkal való kapcsolatunkat. Ha ez pozitív a köztünk lévő légkör is pozitív lesz, egy negatív téma ellenére is. Ám ha ingerültek, gúnyosak vagy agresszívak vagyunk az rólunk egy portré. Mégis sokszor megengedjük, hogy bántón lépjünk fel, olykor csak azért, mert rossz passzban vagyunk és az illető épp akkor lép a személyes terünkbe. Mire van szükség egy emberségesebb kommunikációhoz?

„A hétköznapiságba fulladó élet, melyből hiányzik a véletlenek izgalma, idővel a legkalandosabb szellemet is kikezdi.” (Honoré de Balzac)
Nem mindenkinek és nem mindig adatik meg, hogy azt csináljuk, amit szeretünk. De, ha szeretünk is valamivel foglalkozni, akkor is előfordulnak olyan részei a tevékenységnek, amely kifejezetten lélekőrlő, unalmas, egyhangú. Amikor a felsorolt jelzők túlsúlyba kerülnek, számíthatunk rá, hogy ez a közérzetünkön is megérződik. Érdemes feldobni a munkánkat, így elkerülhetjük az alábbi következményeket.

„Az ünnep a szereteté, s azért ajándékozzuk meg egymást, hogy ennek tárgyi kifejezést is adjunk, ám ez csak jelzés, szerethetjük egymást őszintébben, másképp, mint máskor enélkül is, karácsonyfa, ajándék, sőt bármilyen látható jel nélkül is.” (Simó Sándor)
A legtöbben az ünnepek közeledtével elhatározzuk, hogy ez a karácsony most más lesz. Időben elintézünk mindent, nem rohangálunk és tolongunk az utolsó pillanatig a bevásárlóközpontokban. Az idei év vége mindenképp rendhagyó lesz.

„A felnőttség kritériuma nem az, hogy az ember valamely szektához, csoporthoz vagy néphez tartozik, hanem az, hogy alá tudja vetni magát saját önállósága szellemének.” (Carl Gustav Jung)
Eléggé zárt és rendszerezett világban élünk. Törvények, szabályok, szokások kötik meg a kezünket. Ez a társadalom működése szempontból teljesen rendben van. Ám születendően nagy fokú önállóságra van hajlamunk. Minél többet tudunk ebből érvényre juttatni a munkánkban, magánszféránkban, az életünkben, annál nagyobb megelégedettségre számíthatunk.

„Egy olyan környezetben, ahol a külső jutalom a legszembeötlőbb, sokan csak addig a pontig feszítik meg magukat, ameddig – a jutalom megszerzése érdekében – feltétlen muszáj, de tovább nem.” (Daniel H. Pink)
Az év végi jutalmak és ösztönzők ideje közeleg. Már amennyire ebben a felemás és gazdaságilag is kihívást jelentő esztendőben ez aktuális. Egyes területeken biztos nem. Talán ezért is időszerű elgondolkodni mi hajt bennünket. Jó-e, ha külső mozgatókra várunk?