„Légy hiteles, mondd azt, amit gondolsz, és gondold is azt, amit mondasz, ne feledkezz meg az adott körülményekről.” (Lauren Graham)
Kommunikálni mindenki tud. Ki így, ki úgy, de tud. Gyakran felmerül, hogy a kommunikációnkon javítani kell. Ez egy jogos érv, azonban háttér nélkül esélytelen. Mert kommunikációs csatornánk és eszközünk számtalan van, ám a háttérből a szándék mozgatja a szálakat. Ha nincsen nyomós ok, nincsen miért, akkor nem változik semmi. Milyen indokok késztethetnek a jobb kommunikációra.

„Annál sikeresebb lesz valaki a hivatásában, minél többet hibázik. A lényeg, hogy minél jobban kezeljük ezeket a hibákat, és tanuljunk belőlük.” (Veréb Tamás)
A hiba igazi ellenség a szemünkben. Igyekszünk elkerülni, ahogy a kellemetlen ismerősök elől is átmegyünk az utca túloldalára. Sajnos, nem sikerül mindig, de ez nem is baj. A hiba megfelelő kezeléssel, remek lehetőségeket tartogat a számunkra. Hogyan érdemes reagálni rá?

„Minden embert másképp kell szeretni. Vagy nem szeretni. Ez is gond. Vannak lelkek, akikkel nehéz összehangolódnunk, mert épp ott szúrnak, ahol nekünk fáj. Vagy éppen fordítva: ott bántjuk őket, ahol érzékenyek.” (Müller Péter)
Nem kell szeretni mindenkit. De gyakran kell együtt dolgozni olyanokkal, akiket nem bírunk és ez jelentősen az együttműködés rovására mehet. Egy munkahely igen sokszínű tárháza az emberi személyiségeknek. Az lenne a meglepő, ha mindenkit egyaránt kedvelnénk.

„Ha tudsz abban segíteni az embereknek, hogy ki tudják hozni magukból, amire képesek, azzal őket is, a csapatodat és magadat is segíted.” (John C. Maxwell)
Nem mindegy, hogy csapat vagy csoport. Az utóbbi jellemzően egy lazán összeverődött ember tömeg, az előbbi szisztematikus módon felépített közösség. Egy erős csapat létrehozása tudatos és szándékos munka eredménye. Ez az általuk elvégzett teljesítményen is látszódni fog. Szóval nem elég összeterelni egy kupacnyi személyt, kifinomultabb módszerre és kommunikációra van szükségünk.

„Nem az teszi értékessé az embert, amit tud, hanem amit másokkal megoszt.” (Ginni Rometty)
Mint tudjuk, Joey nem ad a kajájából. Ha hasonlóan gondolkodunk, akkor is marad még kismillió dolog ezen kívül, amit osztunk úton-útfélen, ha kell, ha nem. A közösségi médiában képeket, posztokat, like-okat, a hétköznapokban észt, a baráti pókerpartikon meg egy pakli kártyát. De adhatunk olyasmiket is, amelyek megosztása valódi értékét hordoz.

„Az internet sok mindent nyújthat, de olyan honlap sose lesz, ami pótolja anyád társaságát.” (Tommy Orange)
Beette magát az életünkbe a digitális technika. Okos kütyük hevernek körülöttünk mindenfelé, és nem is az a gond, hogy hevernek, hanem hogy, állandóan a kezünkbe kerülnek és megragadják a figyelmünket. Nem tekintek a technológiára átokként, de érdemes lefektetni bizonyos szabályokat, korlátokat a családunkon belül, hogy ne az eszközök uraljanak minket, hanem mi őket.

„Úgy lehet a legjobban együttműködésre bírni a kollégákat, ha bizonyos keretek között szabad teret kapnak ötleteik megvalósítására, és ha számíthatnak a vezetőre a nehéz helyzetekben is.” (Zolnay Judit)
A vezetés egy porhanyósan száraz témának tűnik, nagy komplex masszának hat külső szemlélőként. Nem is tévedhetünk nagyobbat ezzel kapcsolatban. A valódi vezetés izgalmas, mozgalmas, érzelmekkel telített és mélyen humánus tevékenység. Persze akkor, ha emberközeli vezetési alapelvekre épül.

„Kritikánk voltaképpen csak szemére veti másnak, hogy nincsenek meg azok az erényei, amelyekről azt véljük, hogy nekünk megvannak.” (Jules Renard)
Ha valamiben jók vagyunk, az a kritizálás. A vérünkben van a hibák, a problémák, a negatív dolgok meglátása. Kódolásunk szerint a rosszat mindig észre, a jót pedig természetesnek vesszük. Némi széljegyzet a kedvenc kritikai szemléletünkkel kapcsolatban.

„Tudatosítsuk, hogy a szeretet szükséges a jó kapcsolatokhoz, de nem elégséges hozzájuk. A legjobb kapcsolatok soha nem pusztán szeretetből épülnek. Munkát igényelnek, nem is keveset.” (John Robbins)
Javában zajlik a Házasság hete és itt a nyakunkon mindenki kedvenc Valentin napja is. Aki nem javíthatatlan romantikus, annak mindez már a könyökén jöhet ki. A jeles napok apropóján elgondolkodhatunk, hogy állunk a párkapcsolatunk gondozásával? Nem csak kivételes ünnepek idején, hanem egész évben. Hja, az kemény meló, nem? De, lehet.

„Ha egy reggel az ember felébred, és észreveszi, hogy a szívéből eltűnt a düh, eltűnt a sérelem, akkor szerintem hálás lehet. Akkor a világmindenség megengedte, hogy megbocsásson.” (Feldmár András)
Életünket írott és íratlan szabályok koordinálják. Ez elengedhetetlen a társadalmilag kulturált együttéléshez. Az viszont nem, hogy még magunkat is szigorúan leszabályozzuk. Bizonyos területeken kifejezetten előnyös, ha engedélyeket adunk magunknak.