„Minden csoda két napig tart. Régebben még három napig tartott, de azóta felgyorsult a világ.” (Pacskovszky Zsolt)
Az elmúlt évtizedek rohamos technológiai fejlődése rengeteg tekintetben tette felgyorsulttá életünket. A most, a rögtön, az azonnal kulcsszavakká váltak, a várakozás pedig parkolópályára került. Ahol és amiben nem tudnak ennek megfelelni, az mind idejétmúlt, elavult, ósdi. De ettől még nem fog gyorsabban forogni a föld sem felgyorsulni az emésztésünk. Szembe kell néznünk bizonyos szocializációs betegségekkel, mint a nagy nyomású stressz, de az életfunkcióink jó része nem változik meg ilyen gyorsan. Mi mégis azt várjuk magunktól, hogy reagáljunk annyira naprakészen, mintha csak letöltenénk egy frissítést a bennünk futó applikációkhoz.

„Nem tudunk nem kommunikálni” (Paul Watzlawick)
A kommunikáció egy igazi örökmozgó. Akár tudatában vagyunk, akár nem, de a nap minden percében műveljük. Akkor is, ha éppen nem teszünk semmit. És a legszebb az egészben, hogy ez dönti el az emberek szemében, hogy szimpatikusak vagyunk a számukra vagy sem?

„Mindenkinek sajátos látásmódja van, mivel eltérnek az élményeik, az érzéseik és az értékeik. Senki sem ismeri a teljes valóságot.” (Alfons Vansteenwegen)
A valóság nem vita tárgya, csak egyféle lehet. Akkor miért fordul elő mégis, hogy oly gyakran nem értünk egyet egymással és annyira másként látjuk a világot? Talán mert a valóság alternatívái tökéletesen személyre szabottak. A világ minden téren olyan, amilyennek mi látni akarjuk. De miért is?

„A dolgok értékét ritkaságuk határozza meg. Mivel az élet egyszeri és megismételhetetlen, az élet a legfőbb érték.” (Álló Géza)
Ez most nem egy klasszikus menedzser szemléletű időbeosztásról szóló cikk. Nem arra szeretnék rávilágítani, hogyan hajthatjuk meg még jobban magunkat, teljesíthetünk többet kevesebb idő alatt. Ez sokkal inkább az életünk teljességével foglalkozó gondolatsor lesz.

„Az ember mindig találhat új állást. Új életet már nehezebben.” (Morton Freedgood)
Mivel napjaink jó részét munkával töltjük, nem mellékes, hogy ezt milyen környezetben tesszük és ez milyen kedélyállapotot biztosít számunkra. Életünk során akár kétszer, háromszor is pályát módosítunk és munkahelyet ennél többször is váltunk. Egyesek sűrűbben mozgolódnak, mások ritkábban. Melyek a legelterjedtebb okai az álláshely változtatásnak?

„Egy rosszul megformált szerep olyan, mint a beázás. Maradandó foltot hagy maga után” (Michael Keaton)
Az élet színházában mindannyian több szerepet játszunk egyidejűleg. Mint egy felkapott színész, aki délelőtt sorozatot forgat, délután szinkronizál este pedig színpadon áll. Mi is egy füst alatt vagyunk szülők, dolgozó emberek, diákok, sportolók, házastársak, meg ki tudja még kik. A lényeg mennyire tudatosan éljük meg ezeket a különböző szerepeket.

„Amikor a felnőttek azt szeretik hinni, hogy a gyerekeknek mindig mindent pontosan meg kell magyarázni, mert csak akkor fogják megérteni az őket körülvevő embereket, eseményeket és összefüggéseket, olyankor rendre elfelejtik, hogy a gyerekek a hiányzó ismereteik hézagjait csak a saját tudásukkal képesek betömködni.” (Sándor Erzsi)
A gyermeket és a szülőt egy világ választja el egymástól kommunikáció terén. Mintha nem is egyazon bolygón élnének. Először azért, mert a kicsinek az alapoktól kell mindent megtanulnia, később pedig a leválás miatti, önállósodási és lázadási törekvése miatt. Mi felnőttek pedig a saját gondolkodásmódunk mellett szinte sosem értjük meg őket. De jobban megérteni és megértetni egymást lehetséges. Csupán kis dolgokon kell változtatnunk.

„Nehéz az élet pozitív oldalára összpontosítani. Egyetlen pillanatra valahogy sikerül elkapni ezt az illékony jószágot, de mire rendesebben megmarkolod, máris a negatív oldalát mutatja.” (Lauren Graham)
Olyan érdekes, hogy a rossz dolgokat előbb és mindig észrevesszük, a jókért meg kell erőltetnünk magunkat. Akkor is, ha mindkettő egyaránt kiveri a szemünket, mert ott van előttünk. Hogy is van ez? A negatív közérthetőbb, mint a pozitív? Változtathatunk ezen a beállítódáson valamit?

"A vita elengedhetetlen az ismeretlen felé tartó folyamatban." Richard Feynman
Folyton felmerülnek vitás szituációk. Miért nincs még kész a gyerek leckéje? A héten már negyedszer nem tud időben beérni a kolléga! Megint nem lett teljesítve határidőre egy megrendelés! Vitákra szükség van. A mindig mindenben egyetértés nem visz előre, megoldáshoz a konfliktusok vezetnek. Csak nem mindegy milyen módon. Nem mindegy, hogy valakit lenyelünk keresztbe, porig alázunk, vagy kultúrlényekhez méltón csörtézünk vele. Az előnyt az utóbbi verzió jelenti. Miként csökkenthetjük a sérültek és a sérülések számát a nézeteltérések során?

„A mai szülők 20 év alatt akarják felkészíteni a gyerekeiket az életre ahelyett, hogy megtanítanák őket arra, hogyan tudnak egy életen át alkalmazkodni a változó körülményekhez.” (Rudi Westendorp)
Akinek gyermeke születik, az onnantól, hogy egy apró teremtmény élete folytonos részévé válik, másképp nézi a dolgokat. Ekkor érezzük át milyen, amikor nem csak magunkért, de valaki másért is felelősséget kell vállalnunk. Felelősségünk pedig kiterjed arra is, mivel bocsátjuk majd útjára a nagybetűs életben. Míg a népmesékben elég volt hamuba sült pogácsát adni útravalóként, ma már más kerül a tarisznyába. Milyen tulajdonságokat érdemes fejlesztenünk, támogatnunk, hogy gyermekünk megállja a helyét az életben?