„Ha az ember nem sokat beszél, attól még lehet, hogy volna miről.” (Fehér Klára)
Aki tartós kapcsolatban él, az tapasztalhatta már, hogy beszélgetni nem is mindig olyan könnyű. Egy fárasztó nap végén vagy arra vágyunk, hogy kibeszéljük magunkból a történteket vagy, hogy hullafáradtan bedőljünk a fotelba és hagyjanak békén. Részben a különböző szükségleteink, részben az egymástól távol töltött idő, és a különböző területek, amelyeken dolgozunk, még bonyolultabbá teszik egymás megértését, és inkább nem erőlködünk vele. Azért mégis tegyünk egy próbát, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz a másik megértésével és igényei feltérképezésével.

„A jó-érzés, a jól-lét az egyedüli mérce - mindenben a világon.” (Kukorelly Endre)
Olyan sok minden és mindenki foglalkozik a boldogság témájával. Már-már elcsépelt közhellyé vált a boldogság keresése. Dunát lehet rekeszteni a teóriákkal, elméletekkel, ötletekkel. Az igény óriási rá, hisz mindannyian szeretnénk megismerni a boldogság titkát. De mi van, ha ez a titok, nem is oly nagy misztikum? Mi lenne, ha a legegyszerűbb oldal felől közelítenénk hozzá, a saját közérzetünk felől?

„A kedves szavak nem kerülnek sokba, mégis sokat érnek.” (Blaise Pascal)
Jócskán benne vagyunk az őszben. Egyre hidegebb van, korábban sötétedik és hajlamosak vagyunk a begubózásra. Éppen dübörög az év végi hajtás, amelyet majd felvált az ünnep előkészületeit kísérő stressz. Álljunk meg egy pillanatra. Hol vagyunk ebben mi, és hol van ebben a párkapcsolatunk? Javítani a kapcsolatunkon mindig aktuális. Erősíteni a kötelékünket mindig időszerű. Mondjuk egy beszélgetéssel. Főleg, ha hiányzik egy-két jó szó a viszonyunkból.

„Bizalmat visszaadni nem, csak elvenni lehet.” (Göncz Árpád)
Elvárjuk a környezetünktől a megbízhatóságot. Ha valaki vigyázz a gyermekünkre bízunk benne. Amikor odaadjuk valakinek a pénzünket hitelt adunk a szakértelmének. Ha együtt dolgozunk valakivel feltételezzük, hogy teljesíti a feladat rá eső felét. De vajon ugyanezt a mentalitást elvárjuk magunktól is? Akire lehet számítani, annak a magánélete és a karrierje is kiegyensúlyozottabb. Mire van szükségünk a megbízhatóságunk növeléséhez?

„A jó történetmesélő azon dolgozik, hogy megérintse a közönséget.” (Ed Catmull)
Egyszer volt, hol nem volt. Minden mese így kezdődik. És minden a mesékkel kezdődik. Gyermekkorunkban a mesék világa repít el minket messze földre, ahol a kicsi mindig a legerősebb, ahol a hátrányból előny válik, és ahol a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. Varázslatos hely ez, amely egyszerre szórakoztat és okít. Általuk sajátítjuk el az életre vonatkozó alapvető igazságokat. Később sem lesz ez másként, a történetek kiemelkedő szerepet játszanak a mindennapjaink alakulásában.

„A rossz hír csaknem mindig védekező reagálást vált ki. Megbénítja azt, aki kapja, először képtelen teljes súlyában felmérni. A felmérés egy kis időbe kerül.” (Agatha Christie)
Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor valami kellemetlent kell közölnünk. Ám a legtöbben nem vagyunk felkészülve erre igazán. Már a tudattól is émelygünk, csak gyorsan túl akarunk lenni rajta és kész. Pedig megfelelő rákészüléssel tompíthatunk a kialakult feszült helyzeten. És semmi sem ad nagyobb esélyt a bizalom növelésére, mint amikor nehéz időkben is vállaljuk a vezetői szerepet, méghozzá emberien és színvonalasan.

„Mi lehet jobb annál, mint szeretni, amit csinálunk, és tudni, hogy annak értéke is van?” (Katherine Graham)
Valljuk be, jó páran szeretnénk többet elérni az életben. Erre van is lehetőségünk, ha nem forgácsoljuk szanaszét magunkat, az időnket, és abba feccöljük az energiánkat, ami igazán érdekel minket. Ha többet akarunk, nem biztos, hogy többet kell tennünk, mert sokan már most is rengeteget teszünk, csak okosabban. Megfontoltabban, céltudatosabban, tervezettebben. Ha megfigyeljük magunkat, akkor megkapjuk a feleletet arra, hogy a megfelelő helyen dolgoznunk-e, és úton vagyunk-e egy kicsivel több siker felé.

"A kérdés nem az, miért nem olvas annyi ember, hanem az, hogy miért is olvasunk, és persze mit." (Ungvári Tamás)
Legalább annyi mindent ad, mint a rómaiak a népnek a Brian élete egyik klasszikus jelentében. Vagy még többet is. Az olvasás életünk leghétköznapibb részéhez is szervesen hozzájárul. Általa informálódunk, okosodunk vagy épp szórakozunk. Egyben az olvasás a tudás megszerzésének az origója is. Mivel gazdagít minket ez az egyszerű, ám végtelenül fontos, tanulható képesség?

„Nem mindig sikerül az emberek szájába rágni, hogy mit gondoljanak, de azt igen, hogy miről gondoljanak valamit.” (Nógrádi Gábor)
Mindegy szeretjük őket vagy sem, de mégis ömlenek ránk minden csatornából. Az egyszerű plakátoktól mára eljutottunk a kifinomult eszközöket használó digitális platformokig, és valószínűleg ez egyre inkább a személyünkre szabott lesz. Honnan, hova jutottunk hirdetés téren és hogyan hálóznak be, sarkallnak pénzköltésre a modern idők reklámjai?

„Nem az új gondolatok megértése nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás; mert ezek behálózzák agyunk minden zugát annak a nevelésnek következtében, amelyben legtöbbünk részesült.” (John Maynard Keynes)
A változás örök. A szó hangulatában sokszor negatív érzelmeket hordoz. A jelentése nem kifejezetten negatív, de mivel a legbelsőbb köreinkbe hatol, félelmet gerjeszt és megtöltődik pesszimista felhanggal. Életünk legintimebb területeire is bemerészkedik, és átalakulásra, alkalmazkodásra késztet. Nézzük milyen okai vannak a változással szemben tanúsított ellenállásunknak?