„Az igazi vezető nem keresi, hanem megteremti a konszenzust.” (Martin Luther King)

Mindannyian vezetők vagyunk a magunk környezetében, erről már több alkalommal is volt szó. De mi a helyzet akkor, ha ezt a vezetősdit kicsit komolyabban is gondoljuk, és karrierünk szerves részévé kívánjuk tenni? Akkor bizony szintről szintre kell haladnunk, a megfelelő emberek támogatásával és fejlesztésével. Némi iránytű, hogy megállapíthassuk, hol tartunk és merre, hogyan tovább.  

„A vezetés képesség és akarat, hogy férfiakat és nőket sorakoztass fel egy közös cél érdekében, és jellem, amely önbizalmat önt beléjük.” (Bernard Law Montgomery)
Vezetők és követők tartják mozgásban a világot. De vajon mi dönti el, hogy kiből lesz az egyik és a másik? Mindannyiunkban eredendően benne van mindkettő és a sorsunk alakulása, valamint a bennünk fellépő igények hozzák a felszínre őket. Vannak azonban olyan alaptézisei a vezetésnek, amelyek minden időben érvényesek, és amint megértjük őket, aztán alkalmazzuk a gyakorlatban is, jobb vezetői képességekre teszünk szert. Ismerkedjünk meg néhánnyal.

„Az udvarlási szakaszban rózsaszín szemüvegen keresztül nézik egymást, az esküvő után meg nagyítóval.” (Rose Sweet)
Az egyik hazajön, csak lerúgja a cipőit, ahogy esik, úgy puffan, és ez nem zavarja őt. A másik egy lepottyant morzsáért is előkapja a porszívót. Melyik idegesítőbb? Személyiségtípusa válogatja. De az biztos, hogy az esetek többségében ennyire eltérő tulajdonságokkal rendelkező emberek kötik össze egymással az életüket. Pár gondolat, hogyan ne őrüljünk meg egymástól, és miként idealizálhatjuk a közös életünket.

„A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem, ha neki tárjuk fel az övéit.” (Francois de La Rochefoucauld)
A kínos szituációk egyike, amikor mások hibáit kell korrigálnunk, valamint fel kell hívnunk a figyelmüket arra, mit szúrtak el. Vannak, akik beállítottságukból fakadóan lubickolnak ebben a szerepben, és a lehető legtöbb megaláztatás kíséretében tesznek eleget a feladatnak, és vannak, akik már a gondolattól is ódzkodnak, ha konfrontálódni kell az emberekkel. Ide vagy oda tartozunk, nem árt, ha kíméletesen hibajavítózunk és nem sebezzük halálra a kapcsolatainkat.

„A legjobb ajándékokat nem lehet becsomagolni, mégis megmaradnak örökre.” (Bill Watterson)
Az ajándékozás központi szerepet tölt be az emberi kapcsolatok formálásában. Amikor ki szeretnénk fejezni valaki iránt érzett tiszteletünket, megmutatni neki, hogy fontos a számunkra, akkor megajándékozzuk. Vajon ezt az elvet át tudjuk ültetni a munkahelyi és az üzleti viszonyainkba is? Egy kedves aprósággal javíthatunk-e a rólunk alkotott képről, és hagyhatunk-e maradandó emléket, amely aztán számunkra is hasznot hoz? Természetesen igen. Nézzünk néhány érdekes példát a témában.

„A mások általi kihasználás vagy manipulálás megengedése nem azonos a szeretettel. Inkább elárulása annak a személynek, akinek ezt megengedjük.” (Gary Chapman)
A címben szereplő szavak nem csak hangzásukban állnak nagyon közel egymáshoz, hanem tartalmukban is. Igen kicsi mezsgye választja el egymástól ezt a két kifejezést. Nem véletlen, hogy gyakran össze is keverik őket. Mindkét kifejezés azt feltételezi, hogy ráveszünk valamire másokat, olykor olyan dologra is, amelyet ők nem feltétlenül csinálnának meg. A motiváció pozitív, a manipuláció negatív érzelmeket ébreszt bennünk. Pár gondolat arról, mire figyeljünk, és mi segít megkülönböztetni a kettőt egymástól.

"Mindenkinek olyan társra lenne szüksége, aki tudatos döntést hoz arról, hogy szeretni akarja házastársát." (Gary Chapman)
Mindannyiunk életének nagy projektje, hogy keressük az igazit. És nem csak keresni akarjuk, hanem meg is találni. Azt a személyt, akivel leélhetjük az életünket. Jóban rosszban, de leginkább boldogságban, harmóniában, szeretetben. Miről ismerhető fel az a kapcsolat, amelyben az ember valóban megtalálta az igazi társát?

„Ha nem ismered fel, hogy van hatalmad nemet mondani, soha nem fogsz tudni igazán igent mondani.” (Dan Millman)
Igen vagy nem? Egyszerű eldöntendő kérdés, mégis annyi bonyolultságot okoz. Mit mondjunk, egy üzleti ajánlatra, egy munkára, egy csábító szabadidős programra? A két választás közül talán a nemet választani de még inkább kimondani a nehezebb. Miért? Mert terhelőbbnek érezzük, hogy el kell utasítanunk a másikat. Mi sem szeretjük, ha kikosaraznak, ezért nekünk is kellemetlen ezt megtenni. Azonban jó tudni, ha merünk nemet mondani, az sok tekintetben a javunkat szolgálja. Mivel kell megküzdenünk és mit profitálunk, ha határozottak vagyunk?

„Talán az a legjobb társalgó a világon, aki hozzásegíti a másikat, hogy az beszéljen.” (John Steinbeck)
Aki kérdez, az értetlen. Legalábbis ezt sejteti az iskola és számtalan munkahely is. Pedig aki kérdez, az nem csak választ kap a kérdésére, hanem ezen felül kapcsolatot is épít. Sok múlik egy jó kérdésen. A jó kérdés segít elkezdeni egy beszélgetést vagy támogatja annak gördülékeny folytatását.  A jó kérdés egyszerű, és a legtöbb szituációban működik. Nézzünk néhány gyakorlati példát, különböző helyzetekben, különböző kérdésekre.

"Az emberi kapcsolatokban az a legcsodálatosabb, hogy nem statikusak és változtathatatlanok - mindig van rá módunk, hogy javítsunk rajtuk." (Gary Chapman)
Gyakorta érezzük úgy, hogy kapcsolataink állandóak és nem változtathatók a viszonyaink. Egyszerűen fogalmazva, akivel jóban vagyunk, azzal jóban is leszünk, akit meg nem csípünk, azt nem is fogjuk és kész. Ám nézhetjük onnan is, hogy nem érzünk különösebb késztetést foglalkozni velük, vagy erőfeszítést tenni az irányukba. Pedig, ahogy sok minden más, a kapcsolataink sem véglegesek. Néhány kérdés segít helyre tenni magunkban, valóban fontos-e számunkra az adott illető.