„Az okostelefon modern korunk injekciós tűje, amely a digitális dopamint éjjel-nappal szállítja az online generáció idegpályáira.” (Anna Lembke) 
Ne a szélsőségekre, mint a gamerekre gondoljunk, maradjunk csak a saját portánknál. Nagyon sokan úgy véljük magunkról, hogy nem vagyunk a képernyők foglyai. Pedig, ha elkezdenénk feljegyezni a napi képernyőidő használatunkat, kiderülne, nagyon is azok vagyunk. Mennyi időt töltünk képernyőkkel? Minden számít. Telefon, tv, számítógép, minden. 

„Ha az emberből a munkája nem vált ki érzelmeket, akkor már baj van, az a kiégés egyik jele.” (Gyurkó Szilvia) 
A kiégésnek divatja van. Nem azért, mert annyira menő dolog, hanem mert a zaklatott életvitelünk a felszínre hozta és ott tartja ezt a kellemetlen jelenséget. Mit tehetünk a kiégésünk megelőzése érdekében? 

"Addig nem lehet új ötleted, amíg a régitől nem szabadultál meg." (Gregory Bateson) 

Folyónk a szokványos medrében folyik. Megszokott hétköznapok egymásutánja, bennük a napi rutin folyamatos ismétlődésével. Ezek vagyunk mi emberek. Ez az életünk. Tényleg ilyen az életünk? Csak ennyi? 

„Falat kell húzni a szakmai és a magánélet közé. A munkahelyünkön érdemes kizárólag a melónkra gondolnunk, otthon pedig száz százalékig a családunkra.” (Ant Middleton) 
Egyre gyakrabban hallunk róla, mennyire fontos összhangba hozni a munkát és a privát életünket. Ez is egyike azoknak a dolgoknak, amelyre a technológiai változások erősen hatottak. Évtizedekkel ezelőtt is éltek köztünk munkamániások de valószínűleg kevesebben voltak. És míg régebben többen önszántukból voltak a munka megszállottja, ma itt is tetten érhető a külső nyomás. 

"Akkor tudsz a változással együtt élni, ha részben te magad generálod, másrészt nem kötelező feladatként gondolsz rá, hanem belső szándékból fakad és elfogadod, hogy ennek így kell lennie." (Geszi Péter) 
Változó korban vagyunk. Nem csupán a középkorúak, mindannyian. Olyan világban élünk, amelyben semmi sem állandó, csupán a folytonos változás. Rengeteg a bizonytalanság, sok a kérdőjel, és épp az ilyen okok miatt ódzkodunk tőle. Ne tegyük, mert ezek a változáshoz szorosan kötődő jellemzők. És minden kétség ellenére a javunkra fordíthatjuk a változékonyságot. 

"Az emberek bármit inkább tesznek, mint hogy gondolkodjanak." (John Searle) 
Mindig megyünk valahová, mindig csinálunk valamit, sosem állunk le. Ha megállunk, valójában akkor sem állunk meg igazán. Fékevesztett tempóban repesztünk keresztül az életen és elfeledkezünk arról, milyen nem csinálni semmit. Milyen nézni ki a fejünkből, a gondolatainkba mélyedni vagy egyszerűen csak átadni magunkat a pillanat varázsának, hangulatának. Az ilyesmi csak felesleges időpocsékolás vagy hasznos időtöltés? 

„Az első házasság a második főpróbája.” (Marjane Satrapi) 
Van egy izgalmas trend manapság, amit válásnak hívnak. Az elmúlt években, ha kissé hullámzóan is, de nőtt a válások száma hazánkban és lassan úgy beszélünk róla, mintha csak a ruhatárunkat cserélnék le. Valóban ennyire természetessé vált az életünkben elválni? 

„Hidd el, könnyű a másikra figyelni. Csak ne magadra figyelj.” (Vámos Robi) 
A figyelmünk jelentősen megosztottá vált. Talán szétszórttá is. Pedig egy olyan képességünkről van szó, amelyre számtalan területen nagy szükségünk van. Nézzük, hogyan és mire figyelünk manapság? 

„Az értékelésünk alapját képező normákat a legtöbben közülünk nagyon korai éveinkben lefektetjük, és később ezeken már nem tudunk változtatni.” (Szent-Györgyi Albert) 
Születésünket követően különleges időszak veszi kezdetét. Önellátásra képtelen csecsemőként ismerkedni kezdünk a környezetünkkel. Figyelünk, hallgatózunk és reagálunk. A korai éveinkben történtek az egész életünkre nagy kihatással vannak. Álljon itt néhány tény ennek alátámasztására. 

„Az örömteli élet mindig egyedi alkotás, és nem lehet recept alapján megvalósítani.” (Csíkszentmihályi Mihály) 
Egyre személyre szabottabb az életünk. Sokat beszélünk róla, hogy kinek, mire van szüksége, és hogy ezeknek az ismereteknek jobbító hatásuk van. Ha birtokunkban van a tudás, csak rajtunk múlik, hogy felhasználjuk-e, és ezt jól vagy rosszul tesszük. Nézzük, hol valósult meg mindez, hol kapjuk meg, ami nekünk kell és hol vannak még hiányosságok.