„A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz, ami új kötelezettségekkel jár. Ha az emberek egyszer hozzászoktak egy bizonyos luxushoz, attól kezdve magától értetődőnek tekintik azt. Elkezdenek számolni vele. Végül elérnek egy pontra, ahol már nem tudnak meglenni nélküle.” (Yuval Noah Harari) 
A címben szereplő rabszolgák mi vagyunk. Ellentétben Demjén Ferenc mi vagyunk a szabadság vándorai dalának refrénjével, ki vagyunk téve az idő kegyetlen és autokrata önkényuralkodásának. Szabadságról szó nem lehet! 

"Nincs szabad időm. Illetve ha van, az sem szabad." (Szerednyey Béla) 
Az időnk pici szelete a miénk valójában. Ráfoghatjuk, hogy az a sok munka meg tennivaló elviszi a nagyját, de nem csak erről van szó. Gyakran a szabadidőnk felett sem rendelkezünk teljes egészében. Olyasmiket szuszakolunk bele, amelyek nem tartoznak a személyiségünkhöz vagy az érdeklődési körünkhöz szervesen. 

„Sok ember olyan kimerülten tér vissza a nyaralásból, hogy alig várja, hogy újra munkába álljon és kipihenhesse magát. „(Bob Black) 
Itt van a nyár, itt van újra. Már úgy vártuk! Mint minden évben. Aki csak tud lazul. Aki meg nem, az befeszül. A nyárral végzetesen egybefonódott a pihenés, nyaralás, lazítás fogalomköre. Azonban ez az évszak is bőven tartalmaz stresszfaktorokat, és a nyugodt vakációhoz át kell vergődnünk rajtuk. (Hacsak nem maga a vakáció okozza a feszkót.) 

„Egy párkapcsolatban minden közös döntés kérdése, a szakítást kivéve.” (Eithne Shortall) A párkapcsolatok sem maradnak ki a napi taposómalomból. Folyamatosan jelentős terhelést kapnak. És olykor minden igyekezet ellenében sem lehet életben tartani őket. 

„Az alkalmazotti lét a rabszolgaság modern formája. Emlékezzünk rá, hogy a vállalat nem az a hely, ahol az ember kiteljesítheti önmagát (ha így lenne, észrevettük volna). A havonta esedékes fizetésedért dolgozol, barátom.” (Corinne Maier) 
Mostanában egy kiégésről szóló könyvet olvasok, amely egészen izgalmas összefüggésekre világít rá. Segít végiggondolni, hogyan és miként lettünk a munka megszállottjai. A munkahelyeket sok tévhit lengi körbe, amelyek erősen befolyásolják, mit tartunk ideális vagy épp ramaty munkahelynek. 

„A válság a célok, elvek, elvárások és a valóság, a be nem teljesült lehetőségek összeütközésének tartós folyamata, a szakadékká mélyült repedés a tervek, ígéretek, vágyak és a hétköznapok között.” (Gyurkó László) 
Ígéretekből Dunát lehet rekeszteni. Ezt tegyük, azt tegyük, ezt vegyük, azt vegyük. Ha azt tesszük, ami helyes, amit a nálunk okosabbak javasolnak nekünk, akkor megtaláljuk a számításainkat. Az élet száguldó sztrádáján szinte minden elérhető. A világ kitágult, a lehetőségek és a kapcsolatok végtelenek és a siker csak rajtunk múlik. Ez biztos? Vagy csak jól hangzó marketing maszlag, amivel eladják nekünk a jobb, de el nem feltétlenül elérhető élet reményét. 

„Az önéletrajz igazából a szegény ember történelme.” (Raymond Carver) 
Tesszük a dolgunkat, csináljuk, amit szeretnénk. Vagy inkább azt, ami jól mutat. Amire szükségünk van az érvényesüléshez. Hiszen a jövő fontosabb a jelennél. 

„Ma már csakis a digitális tartalmakban bízik az ember, a digitális tartalmak hálóján függ, nem törődve azzal, hogy csúnyán beleragadt ebbe a hálóba, fennakadt rajta, mint egy ostoba légy.” (Szalay Zoltán) 
A megoldjuk okosba mára egészen új értelmet nyert. Hiszen mindent igyekszünk az okos eszközeinkkel, digitális innovációkkal és praktikus technikákkal kezelni. De mintha ennek ellenére sem lenne gondtalanabb az életünk. 

„Az udvariasság olyan, mint a szép dallam: bármilyen hangszeren játsszuk is, megkap.” (Gonda Béla) 
Egyre bunkóbbak vagyunk. Nem személyeskedem, ezt globálisan értem. Kommunikációnk számtalan eleme kezd kikopni az életünkből. Ezen a téren is felértékelődik az egyszerűsödés és a lényegre való szorítkozás. A tendencia pedig egyre nagyobb teret nyer. 

„Cselekedeteink irányt, embertársaink pedig értelmet adnak az életünknek.” (Daniel H. Pink) 
Virágkorukat élik a különböző tanácsadó, önsegítő és önfejlesztő könyvek. Találunk irodalmat a pártalálásról, a gyereknevelésről, a kiégésről, a boldogságról, a stresszkezelésről és még sok másról. Némelyik komolyan vehető, némelyik nem. Egyesek tudományosan alátámasztott, kutatásokra épülő művek, mások minden szakmaiságot nélkülöznek. Van egy terület, amely mostoha módon elkerüli a szerzők figyelmét, pedig legalább annyira fontos szerepet tölt be az életünkben, mint a felsoroltak.