„Az emberek értékelik az egyenességet és az őszinteséget. A legjobb szövegelés az igazság, mert az teljesen lefegyverez.” (Mark Gordon)
Amikor emberi kapcsolatokról van szó, minden a kommunikáción múlik. Ezt gyakorta elfelejtjük, magánemberként, de cégként is. Lesz, ami lesz alapon, átgondolatlanul vagy éppen sehogy sem kommunikálunk. Ezzel a mulasztással könnyedén azok malmára hajtjuk a vizet, akik hajlandók foglalkozni a kétoldalú kommunikáció megteremtésével.

„Az emberi lények nagy ajándéka az, ha birtokolják az empátia erejét. Mindannyian érzékelünk titokzatos kapcsolatot egymással.” (Meryl Streep)
Felnőttek vagyunk. Okosak. Önállók. Meg tudjuk oldani a problémáinkat, be tudjuk osztani az időnket és pénzünket. Egészen addig, amíg valakivel össze nem boronáljuk magunkat. Ameddig egyedül voltunk, könnyű volt, nem kellett alkalmazkodni. Onnantól kezdve azonban, mindez megváltozik. Vajon melyik félnek az akarata lesz az erősebb? Vagy inkább a közös megegyezésekre kéne törekedni?

„Te vagy saját sorsod alakítója. Te vagy a forgatókönyvíró. Te találod ki a sztorit. Te forgatod a tollat, és az eredmény mindig tőled függ.” (Lisa Nichols)
Elhasznált hasonlat, hogy az életünk olyan, mint egy film. Valóban szépen párhuzamba állítható egymással a kettő. És az egyik legizgalmasabb mozi, amivel valaha találkoztunk. Főleg, ha nem kívülről szemléljük, kólával és popcornnal, hanem aktívan részt veszünk a formálásában.

„Az élet nem mindig verseny, hanem néha versenyek sorozata.” (Daniel H. Pink)
A születésünk pillanatában elstartol egy verseny. Arról szól, hogy mi legyünk a jobbak. Vagy a legjobbak. Versenyeznünk kell, mert erre vagyunk szocializálva, és mert a vérünkben van a versengés. Eleinte kevés választásunk van, később pedig elkap a gépszíj, és talán már nem tudunk kiszállni. Igazából az egész élet egy nagy versenyszféra. Mit kezdjünk vele?

„Értékesebb örökséget nem hagyhat gyermekeire a szülő, mint ha mindennap áldoz rájuk pár percet.” (Orlando Aloysius Battista)
Szép dolog a gyermekvállalás. Szép és fárasztó. Olyannyira, hogy számtalanszor képtelenek vagyunk igent mondani a saját gyermekünknek. Nemet mondunk, újra és újra. Akár kimondatlanul, átvitt értelemben is, csupán a viselkedésünkkel. Ha szeretnénk kicsit jobb szülők lenni, akkor gondoljuk át, milyen könnyedén bomlasztjuk a gyerek és a köztünk fennálló viszonyt.

„A nagyszerű emberek arról ismerszenek meg, hogy tudják, mikor jött el az ideje annak, hogy félretegyék a fontos dolgokat, és az életbevágóan fontosakkal foglalkozzanak.” (Brandon Sanderson)
Ránézünk a napi teendőinkre és mindent fontosnak tartunk, amíg el nem intézzük. Most nézzünk rájuk újra. Melyek azok, amelyeket élből elhalasztanánk, mert ráér foglalkozni velük. Na, ezek közt vannak a valóban fontos ügyek. De hogyan birkózhatunk meg velük, amikor jóval időigényesebbnek tűnnek a többinél?

„Három dolog a legnehezebb: várni, nem jönni; menni, nem haladni; lefeküdni, nem aludni.” (Közmondás)
Bárkivel előfordulhat, hogy nem jön álom a szemére. Nem a kóros álmatlanságra célzok, az orvosi érdekeltség. De időszakosan járhatunk úgy, hogy nehezünkre esik este álomra hajtani a fejünket. Azért néhány dolgot ilyenkor is megtehetünk magunkért, a pihenésünkért.

„Nem számít, hova mész, vagy hogyan próbálod meg elterelni a figyelmedet, a valóság előbb-utóbb utol fog érni.” (Kody Keplinger)
Egy táblázatban éljük a napjainkat. Meghatározott keretek között, legyen az időbeli korlát vagy a teendők határvonala. Ennyi időt alszunk, ekkortól dolgozunk, ezt még be kell fejezni, fél óra ebédszünet következik, este irány az edzőterem. Jó esetben mi készítjük a napi beosztásunkat, rosszabb esetben mások testálják ránk az akaratukat. Modern világunkban vélt vagy valós béklyók állnak az utunkba, ha a kapcsolataink megfelelő gondozásáról van szó.

„Az időmenedzselés elnevezés félrevezető, hiszen a valódi feladat nem az idő, hanem önmagunk hatékony menedzselése.” (Stephen R. Covey)
Időhiányban szenvedünk. Loholunk egész nap és úgy érezzük, soha nem érjük utol magunkat. Meg a dolgainkat sem. Ha le is tesszük a munkát, a feszültség ott lebeg a fejünk felett, mi mindent kellett volna még elvégeznünk. Ez azonban nagyrészt a napi teljesítmény hajszolása és korántsem biztos, hogy a megfelelő feladatokkal töltjük az időnket.

„Álomvilágban él, kinek csak öröme van. Rosszul érzem, de legalább érzem magam!” (Illyés Gyula)
Bármilyen idillben élünk is, nem mentesülünk teljesen a rossz napoktól. Ez a bosszantó ördögfióka bárkinél felütheti a fejét, akár a mi családunkba is bekukkanthat, erősen belerondítva az otthoni hangulatba. Azonban kezelhetjük a helyzetet kulturáltan, nem engedve meg, hogy ez a szépséghiba éket verjen közénk. Lássuk, milyen egyszerű dolgokra figyeljünk.