„A gyerekek a szülők teremtményei, és a pocsék vagy nem létező szülői nevelési készségek olyan terheket rónak rájuk, melyek nem az ő hibájuk.” (Kimberly Belle) 
A gyerekeknek megvan a maguk kis világa. Amint a felnőtteknek is. A problémát az okozza, hogy ezek olykor egymás mellett lévő párhuzamos valóságok. És hiába voltunk egyszer mindannyian gyerekek, ha már nem tudjuk visszaidézni azt a kort, ráadásul a jelenben egészen más szabályok szerint éljünk az életünket. Ezt pedig igyekszünk a lurkók torkán is lenyomni. Így válunk sok mindenben túlzóvá. 

„A haraghoz és a nehezteléshez való görcsös ragaszkodás állandó stresszben tart, ami a szívet éppúgy károsítja, mint a lelket.” (Desmond és Mpho Tutu) 
Ingerültek vagyunk. Nem csak néha, rendszeresen. Figyeljük meg az embereket a boltban, az utcán vagy közlekedés közben és valószínűleg hamarosan belebotlunk valakibe, aki ideges. Vagy esetleg mi magunk leszünk azok. Ez nem a véletlen műve. 

„Az ember kötelessége, hogy részt vegyen a saját életében.” (Mariana Leky) 
Mennyire van a saját kezünkben az életünk? Ezt egész egyszerűen ellenőrizhetjük. Megnézzük, miként töltjük a napjainkat. Rengetegen szeretnék, hogy azt tegyük, amit ők szeretnének. A világ üzleti és hatalmi alapon működik, ahol, ha nem figyelünk, könnyedén úgy táncolunk, ahogy mások fütyülnek. 

"Nem változtathatunk meg mindent, amivel szembe kell néznünk, de semmin nem lehet változtatni, amíg nem nézünk szembe vele." (James Baldwin) 
Problémák voltak, vannak, lesznek. Megszabadulni nem lehet tőlük, ezért inkább a megfelelő formában kezeljük ezeket. Az otthonunkban is szembesülünk kihívásokkal, amelyek megoldásért kiáltanak. A megoldatlan nézeteltérések a kapcsolatunk harmóniáját veszélyeztetik. Miként rendezhetjük az ügyes-bajos dolgainkat a párunkkal? 

„A legnagyobb teljesítmény önmagadat adni egy olyan világban, amely szüntelenül valaki mássá akar átformálni.” (Ralph Waldo Emerson) 
Nincs híján világunk az önbizalomnak. Sokan nagyon magabiztosnak mutatják magukat, osztják az észt, mutatják lenyűgöző életstílusukat. Irigylésre méltóan tűnnek olyan személynek, akik megingathatatlan önbecsüléssel rendelkeznek. Valójában ez a magabiztosság lehet egy álca, amely segít palástolni a nem vállalt gyengeségeket. Miből származik a valódi önbizalom? 

„Az okostelefon modern korunk injekciós tűje, amely a digitális dopamint éjjel-nappal szállítja az online generáció idegpályáira.” (Anna Lembke) 
Ne a szélsőségekre, mint a gamerekre gondoljunk, maradjunk csak a saját portánknál. Nagyon sokan úgy véljük magunkról, hogy nem vagyunk a képernyők foglyai. Pedig, ha elkezdenénk feljegyezni a napi képernyőidő használatunkat, kiderülne, nagyon is azok vagyunk. Mennyi időt töltünk képernyőkkel? Minden számít. Telefon, tv, számítógép, minden. 

„Ha az emberből a munkája nem vált ki érzelmeket, akkor már baj van, az a kiégés egyik jele.” (Gyurkó Szilvia) 
A kiégésnek divatja van. Nem azért, mert annyira menő dolog, hanem mert a zaklatott életvitelünk a felszínre hozta és ott tartja ezt a kellemetlen jelenséget. Mit tehetünk a kiégésünk megelőzése érdekében? 

"Addig nem lehet új ötleted, amíg a régitől nem szabadultál meg." (Gregory Bateson) 

Folyónk a szokványos medrében folyik. Megszokott hétköznapok egymásutánja, bennük a napi rutin folyamatos ismétlődésével. Ezek vagyunk mi emberek. Ez az életünk. Tényleg ilyen az életünk? Csak ennyi? 

„Falat kell húzni a szakmai és a magánélet közé. A munkahelyünkön érdemes kizárólag a melónkra gondolnunk, otthon pedig száz százalékig a családunkra.” (Ant Middleton) 
Egyre gyakrabban hallunk róla, mennyire fontos összhangba hozni a munkát és a privát életünket. Ez is egyike azoknak a dolgoknak, amelyre a technológiai változások erősen hatottak. Évtizedekkel ezelőtt is éltek köztünk munkamániások de valószínűleg kevesebben voltak. És míg régebben többen önszántukból voltak a munka megszállottja, ma itt is tetten érhető a külső nyomás. 

"Akkor tudsz a változással együtt élni, ha részben te magad generálod, másrészt nem kötelező feladatként gondolsz rá, hanem belső szándékból fakad és elfogadod, hogy ennek így kell lennie." (Geszi Péter) 
Változó korban vagyunk. Nem csupán a középkorúak, mindannyian. Olyan világban élünk, amelyben semmi sem állandó, csupán a folytonos változás. Rengeteg a bizonytalanság, sok a kérdőjel, és épp az ilyen okok miatt ódzkodunk tőle. Ne tegyük, mert ezek a változáshoz szorosan kötődő jellemzők. És minden kétség ellenére a javunkra fordíthatjuk a változékonyságot.