„Szülővé válni, a spontaneitást elveszteni, a kettőről a háromra lépni óriási sokk minden párnak, még azoknak is, akik mérőszalag segítségével tervezik a családot, és percre pontosan akkor születik a gyerekük, amikorra ők kalibrálták.” (D. Tóth Kriszta)
Amikor gyermekünk születik, az addig idilli családi életünk egy csapásra felfordul. Készülünk rá hónapokon keresztül, várjuk a pillanatot, aztán kiderül, hogy még sem lehetett rá felkészülni. A párkapcsolatunkat és a megszokott életvitelünket újra kell értelmezni, és új alapokra kell felhúzni. Csak így leszünk minden nehézség ellenére boldog és kiteljesedett család.

„Sosem vesszük észre, hogy valójában hány embert sebzünk meg magunk körül a meggondolatlan viselkedésünkkel.” (Francine Rivers)
A kapcsolatok hálójában élünk. Minden megmozdulásunkban emberekkel érintkezünk, kerülünk kontaktusba. Lehet, hogy egy benzinkútra betérve nem számít, milyen nyomot hagyunk a személyzetben (egyébként számít), de a napi kapcsolatainkban vagy otthon nagyon is fontos, mit, hogyan teszünk, mondunk. Néhány tényező, amelyre nincs szüksége egy jól működő kapcsolatnak. 

„Néha a dolgok az életben egy kicsit könnyebbek, egy kicsit élvezetesebbek, ha nem állunk nekik olyan nagyon ellen.” (Tasmina Perry)
Az élet nem fenékig tejfel és nem is habos torta. Sőt, a kerítés sincs kolbászból. Ezt felismerni olyan, mintha citromba harapnánk. Van egy csomó dolgunk, amelyet utálunk csinálni, mégis foglalkozunk velük. Kötelességből, becsületből, kényszerből. Sokat lendíthetünk a közérzetünkön, ha megpróbáljuk élvezetesebbé tenni ezeket a teendőket.

„A változás egyik törvénye az, hogy amint valami újjal próbálkozunk, valahol ellenállásba fogunk ütközni.” (Michael Bungay Stanier)
Az életünk adott ütemben zajlik. Változtatunk néhány akkordon és rögtön kiesünk a ritmusból. Ezért ritkán dúljuk fel a jól megszokott kerékvágást. Ám van, amikor nem lehet tovább halogatni és váltani kell bizonyos területen. Változtatni a már elviselhetetlen munkahelyünkön, saját lábunkra állni egy vállalkozással, esetleg lezárni egy haldokló párkapcsolatot. Milyen dolgok nehezítik meg a váltást?

„20 évbe telik felépíteni a jó hírnevet, és mindössze 5 percbe, hogy leromboljuk.” (Warren Edward Buffett)
Ahogy mindannyian vezetők vagyunk, úgy mind rendelkezünk hírnévvel is. Az ebben rejlő erő kézzelfogható eredményeket jelent. Mennyire vagyunk tudatában a rólunk kialakított képnek, illetve mennyire szándékosan formáljuk azt? Óriási előnyt jelent, ha ügyelünk a jó hírnevünkre.

„Nekem azt tanították, hogy a haladás útja se nem gyors, se nem könnyű.” (Marie Curie)
Úgy vagyunk összerakva, hogy a kisebb ellenállás irányába haladjunk. Az elérhető kényelem, az egyszerűség és az azonnali jutalom sokkal vonzóbb, mint az erőfeszítés és a küzdelem. Ám folyton a könnyebb utat választva sok mindent elveszítünk, sok mindenből kimaradunk. Nézzünk, mi történik, ha rendszeresen így viselkedünk.

„Álljunk ki a jó ügyekért, legyenek azok kicsit vagy nagyok, és mindig tegyük, amit megígértünk.” (Reuben Mark)
Az ígéret szép szó, ha betartják. Mennyire tulajdonítunk jelentőséget ennek a bölcseletnek? Részét képezi a szellemiségünknek és ezáltal a hétköznapjainknak vagy sem? Célszerű végiggondolni mit is nyújtunk, amikor ígéretet teszünk és megtartjuk. És mit akkor, ha nem.

„Ha az emberekben megvan a kellő bátorság, hogy elkezdjenek őszintén beszélni, hihetetlen változás áll be.” (Stephen M. R. Covey)
Sokat jártatjuk a szánkat feleslegesen. Nem véletlenül születtek olyan mondások, mint hallgatni arany, vagy két fülünk van és egy szánk. Mások meghallgatása és a figyelem fontos alapok a minőségi kommunikációban. Azonban vannak helyzetek amikor illene megszólalni. Ha nem tesszük, a saját hitelességünket veszítjük el.

„A kezdeti felfokozottság csökkenése nem a kapcsolat végét, hanem a tartós működés kezdetét jelenti.” (Füredi Krisztián)
Elfoglaltnak titulált világunkat joggal érezhetjük kissé értékvesztettnek. Sok a látszat, a félrevezetés, a gyűlölet, a hazugság, miközben ki sem látszunk a teendőkből. Ezt megsínyli a párkapcsolatunk is. Ott is felüli a fejét a kétely, a felelőtlenség, az időhiány. Nem véletlenül véljük úgy, hogy a szeretetet elvesztettük valahol félúton. Talán megállhatunk, visszamehetünk és megkereshetjük.

„Nincs az a figyelmesség, legyen bármilyen kicsi, ami kárba veszne.” (Aiszóposz)
Naponta érintkezünk emberekkel. Erről szól az életünk. Minden kontaktus esetén lehetőségünk van kedvező benyomást tenni, kedvező irányba befolyásolni a pillanatnyi szituációt és ezzel ápolni a kapcsolatot. A kérdés, hogy kihasználjuk-e ezeket a lehetőségeket?