„Ha egy cég rosszul bánik velünk, még ha nem is emlékszünk az eset pontos részleteire, akkor is rossz érzéssel gondolunk vissza rá.” (Daniel Oppenheimer)
A legtöbbünk nem egyedül dolgozik, hanem másokkal csoportosan. A munkahelyek jó része nem remetelyuk. Ezért ki kell alakítanunk egy arra érdemes kultúrát, amivel a leghatékonyabban tudunk közösen dolgozni. Úgy, hogy közben a partnereink a legszínvonalasabb szolgáltatást kapják, egyben pedig a legoptimálisabb képet közvetítsük a külvilág felé magunkról. Mindez kézenfekvő lenne, ám erőfeszítés és koncepció nélkül nem megy. Mégis nagyon kevés vezető foglalkozik azzal, hogy segítsen az emberinek megérteni és megteremteni ezt a miliőt. Milyen alapokra is van szükségünk ehhez?

„A bűntudat jó! A bűntudat segít, hogy ne tévelyedjünk el, mert a viselkedésünkről ad visszajelzést.” (Brené Brown)
A bűntudat a lelkiismeretünkkel együtt a két nagy belső ellenőrünk. Igaz mindkettő inkább utólag lép működésbe, a dolgok megtörténte után, de biztosak lehetünk benne, hogy felügyelnek. Így a bűntudat önmagában, akár hasznos is lehet. Kis mértékben önkontroll, nagy mértékben azonban sorsunk megkeserítője. Képes lebénítani, megállítani, és ami rosszabb az önbecsülésünket elpusztítani. Mit kezdjünk vele, hogyan álljunk hozzá és miként kezeljük?

„Nem problémamegoldó vagy elméletet kidolgozó gépek vagyunk, hanem emberek. A személyes kapcsolat, a nem szakmai beszélgetések, a közös ebédek a szakmai együttműködést is hatékonyabbá teszik.” (Márki László)
Van, akinek könnyű és van, akinek nehéz szóba elegyednie az emberekkel. Egyeseknek a zsigereiben van ez a képesség, másokat kiver a víz, ha társalogniuk kell ismeretlenekkel. De körbe nézve a világban, azt látom, hogy mindenkinek jót tesz a kapcsolatrendszeri vérfrissítés. Tulajdonképpen mind idegenek vagyunk egymásnak, míg meg nem ismerkedünk. Ez a legtöbbször egy „helló”-val kezdődik és időnként igényes hosszútávú barátságokkal végződik. Kicsit merüljünk el a beszélgetések elindításában.

„A közhely, részben megszokottsága, részben igazságtartalma miatt, sokaknak legalább akkora öröm, mint másoknak az új igazság felfedezése.” (Bodor Pál)
Félmondatok, bölcsességek, okosságok, amelyek rámutatnak a boldogság, az őszinteség, a család, az emberség, a szeretet fontosságára. Egyszerű mondatokba csomagolt életvezetés, amely nagyon jól hangzik mégis oly üresen cseng manapság. Sokkal inkább illetjük őket maró gúnnyal napi közhelyek vagy bullshit generátor címkével. Joggal vagyunk cinikusak velük szemben? Vajon van-e igazságtartalmuk? És elérhetünk velük valamilyen hatást vagy csupán ellenérzést és azt, hogy elengedjük a fülünk mellett?

„Nem számít, milyen ellenségesnek tűnik a világ, egy szerető család a biztonság, a védelem és a gondoskodás fészke marad.” (Deepak Chopra)
Minden kapcsolatunknak szüksége van a megfelelő stabil és kiegyensúlyozott háttérre. Ez rendszerint a másik iránti bizalomból fakad. Az intim szféránkban, társként, szülőként, ezt az érzelmi biztonság képes megadni. Óriási belső igényünk van erre érzületre. Ez határozza meg mennyire telnek nyugalomban és harmóniában a napjaink. Mikor mondhatjuk el, hogy érzelmileg biztonságban vagyunk? Az alább felsoroltak megléte eljuttathat minket ebbe a helyzetbe.

„Tegyél meg mindent annak érdekében, hogy egyre kevésbé azonosítsd magad a címeddel és pozícióddal, de annál inkább a cégedért és a csapatodért való erőfeszítéseiddel.” (John C. Maxwell)
Előléptetés. Olyan zene füleinknek, amelyre a legtöbben a szívesen táncra perdülünk. A vele járó alapvető jellemzőkkel tisztában vagyunk: jobb pozíció, több juttatás, magasabb fizetés, több felelősség, hosszabb munkaidő, nagyobb nyomás. De az emberekkel való kapcsolatunkban csak részben mutatkozik meg ennyire láthatóan a változás. Szeretnénk azt hinni, hogy nem változnak a viszonyaink velük kapcsolatban. De ezt csak szeretnénk, mert nem így lesz. Tekintsük át mire számítsunk ilyen helyzetben, az embertípusoktól kezdve, az informáltságunkig.

„Nincsenek eleve boldog vagy eleve boldogtalan párok. Ha megfelelően viselkedünk, egyre boldogabbak leszünk. A boldog pároknál is megvannak a nehézségek, de nem hagyják, hogy ezek kerekedjenek felül.” (Steve Biddulph)
Boldog párkapcsolatunk annyi ideig tart, ameddig akarjuk. Nem az egyikünk, nem a másikunk, hanem mindketten. Mert a megnevezésében benne van, hogy ez nem egyke dolog, hanem a kettőnk ügye. Az alábbiakban a párkapcsolatokat három csoportba fogjuk osztani. Mindhárom jellemzői jól megmutatják hol tart a viszonyunk, mit gondolunk róla, hogyan állunk hozzá és mit teszünk érte. Ezek pedig meghatározzák meddig életképes a kapcsolatunk. Nézzük az esélyeiket!

"Mindent tiszta lappal kell megközelíteni, hogy semmi sincs rajtad vagy benned. Bármi is jön, az maga íródjék fel oda.” (Frank Herbert)
Foglalkoztunk már az újévi fogadalmak mibenlétével. Sokszor ezek valóban rövid ideig tartó fellángolások csupán. Az új esztendő kezdetén fokozottan felerősödik bennünk a tettvágy a változtatásra. Vagy csak a szilveszteri bőséges italmennyiség bátorít fel. De eltökélt döntéseket nem csak ilyenkor hozunk nehezen, hanem az év vagy életünk bármely másik időszakában. Vajon miért? Íme pár indok.

„Jótékony barát a csönd. Kisimítja a gondolatok ráncait.” (Szilvási Lajos)
Hogy trendszerűek legyünk az erőben is egyensúlyra van szükség, ahogy a Star Wars-ban elhangzik. A jó és a rossz közötti egyensúlyra. Az balansz az életünkben is meg kell jelenjen. Nagyszerű a pörgés, amikor haladnak az ügyeink, és elengedhetetlen is a mai világban, ám a nagy dolgok a csöndben születnek. Bennünk érnek meg. De csak akkor, ha megállunk és időt adunk rá.

„Szeretni valakit, az több, mint egy erős érzés - az döntés, ítélet és ígéret.” (Erich Fromm)
Mikor aktuálisabb beszélni a szeretetről, mint a szeretet ünnepén? Ez az ünnep érinti meg leginkább az embereket. Mindenki vágyja a szeretetet, mindenki igényli, hogy szeretve legyen. Ez egy univerzális szükséglet. És bizonyított, akinek része van benne, az kiegyensúlyozottabb, sikeresebb, boldogabb. De mit is jelent jól szeretni, és hogyan fogjunk hozzá? Az emberhez, mint érző lényhez közelítsünk. Ahogy közelítünk a másikhoz, úgy nyilvánul meg a bennünk lévő szeretet. És a legfontosabb, hogy ennek a kinyilatkoztatása a társunk számára is egyértelmű és befogadható legyen.