„Konfliktus nélkül nem lehet élni, túl sok konfliktus elrontja az életünket.” (Szinetár Miklós) 
Egyesek keresik, mások kerülik. A konfrontálódás része a hétköznapjainknak. Vajon szükség van az emberek közti csörtékre vagy jobb lenne nélkülük? Hogy átlássuk a szerepüket, gondoljuk át együtt, miből születnek, hogyan formálódnak és mi a végkicsengésük az atrocitásoknak.
„Az idő is hozza és viszi a dolgokat, önkényesen, nemcsak mi állítjuk be cselekedeteinket és a jelenségeket az időbe. Van az, hogy a pillanat elhoz egy lehetőséget, s ennek pontos ideje van - s ha elmúlt a pillanat, egyszerre nem tehetsz semmit többé.” (Márai Sándor) 
Az idő megfoghatatlan. Az idő megállíthatatlan. Az idő könyörtelen és kíméletes egyben. Átgázol bármin és eljuttat bárhová. Minden csak idő kérdése. Mit látunk benne? Barátot vagy ellenséget? Sziklaszilárd rendíthetetlensége számunkra is garantál biztos pontokat.
"A produktív középszerűség általános jellegű fegyelmet kíván. Biztonságos, és senkit sem fenyeget. A középszerűség semmit sem változtat meg." (William Pannapacker) 
Nem szeretünk veszíteni. Alapból biztonság pártiak vagyunk, nem vállalunk a kelleténél több kockázatot. Az életünket is ennek megfelelően rendezzük be. De vajon jól tesszük, ha erre játszunk? Veszítünk-e azzal, ha a megelégszünk a középszerűséggel?
"A gyerek az pontosan látja, hogy a szülő most sem tökéletes... Gyereknél nagyobb kritikusa nincs szülőnek." (Rónai Egon) 
Mindannyian szeretnénk szófogadóbb gyerekeket magunk körül. Csak kicsit lennének készségesebbek és kötelességtudóbbak és mi elégedetten dőlhetnénk hátra, boldog emberként belekóstolnánk egy kicsit a szülőség sikerének ízébe. Miként érhetjük el ezt a gyermekeinknél?
„Nem minden jó, de minden jóvátehető. " (Pup Irén) 
Elvesztegetett idő, ablakon kidobott kapcsolatok, elfecsérelt lehetőségek. Ezek szegélyezi az életünket. Nem feltétlenül kell, hogy megbocsáthatatlan veszteségérzésünk legyen velük kapcsolatban. Tekinthetünk másként rájuk, és tehetünk valamit értük.
„Az idő is a végtelenségig nyújtózik. Ez a helyzet csupán akkor változik meg, ha az ember idegeskedni kezd a teendői miatt. Minél több mindent igyekszünk belezsúfolni az időbe, annál inkább veszít rugalmasságából.” (Gavin Extence) 
A fullasztóan meleg nyárban üdítően hat az elhavazva kifejezés, de munka terén ez mindig nyomasztó. Van úgy, hogy bármennyire igyekszünk a teljesítésekkel, egyre csak zúdulnak ránk a feladatok, ki sem látszunk belőlük. Szinte tehetetlennek érezzük magunkat és sodródunk. Mit csinálhatunk, ha összecsapnak felettünk a meló hullámai?
"A nagyszerű alkotók nem feltétlenül a legmélyebb tapasztalattal rendelkezők, hanem azok, akik felkutatják a legszélesebb perspektívákat." (Sheryl Sandberg) 
Ötletekre szüntelenül szükség van. Olykor csak a napi beosztásunk logisztikájához olykor valami fontos feladat példás megvalósításához. Így vagy úgy, de számtalan hasznos elgondolásunk születik nap mint nap. Miként tekintünk az ötleteinkre, egyáltalán feltűnnek-e, és hogyan gondozzuk őket?
„Egy hosszú távú kapcsolatért mindennap tenni kell, nem szabad könnyedén feladni, félredobni.” (Dér Heni) 
Vannak néhányan, akik a tartós kapcsolatot az első nagyobb krízisig tartósítják. Akkor hirtelen lejárt szavatosságú élelmiszerként kezelik és kikukázzák. Lelépnek, továbbállnak. Ha minden alkalommal engedünk a könnyű út csábításának és kilépünk a kapcsolatból, akkor megfosztjuk magunkat néhány fontos tanulságtól, élménytől, felismeréstől. És akár attól is, hogy valaha révbe érjünk valaki mellett.
„Az iskola egész jutalmazási rendszere gyakran az általában jól teljesítő, intelligens tanulónak kedvez és olykor negligálja a kreatív, az egy tárgyból kiemelkedő tanuló produktumát.” (Ujvári István) 
Nyakunkon az év végi iskolai hajrá. Bőszen folyik a küzdelem a diákok között az utolsó dolgozatok, témazárók minél jobb eredményeiért, amely befolyásolhatja a tanévük zárását. Gyakran látjuk, hogy már a korai években mekkora stresszt okoz a jó jegyekért folyó harc. Ahogy a kitűnő bizonyítvány megszerzése is lehet presztízskérdés a gyereknek, a szüleiknek vagy épp a tanintézménynek.
„Néha a legkisebb lépés is több, mint a semmi.” (James Norbury) 
Elképesztő! Hogy kis apróságok képesek az ember, valamint az emberiség életét radikálisan megváltoztatni. Az eke lehetővé tette a föld megművelését, a növények, gyümölcsök termesztését. De itt nem állt meg az általa elindított változás. A vándorló közösségek helyett kialakultak a letelepedett falvak, majd városok. Már nem kellett mindenkinek az élelem megszerzésével, megteremtésével foglalkoznia, így egyéb szakmák jöhettek létre. Apró találmány, amely sorsfordító volt a történelmünkben. És nem az eke az egyetlen ilyen. A saját életünkre nézve, még ha nem is történelmi léptékűt, de nagy fordulópontot jelenthet egy-egy apró változtatás. Mire számíthatunk kis lépések megtételekor?
