„Nem minden jó, de minden jóvátehető. " (Pup Irén) 
Elvesztegetett idő, ablakon kidobott kapcsolatok, elfecsérelt lehetőségek. Ezek szegélyezi az életünket. Nem feltétlenül kell, hogy megbocsáthatatlan veszteségérzésünk legyen velük kapcsolatban. Tekinthetünk másként rájuk, és tehetünk valamit értük.
„Az idő is a végtelenségig nyújtózik. Ez a helyzet csupán akkor változik meg, ha az ember idegeskedni kezd a teendői miatt. Minél több mindent igyekszünk belezsúfolni az időbe, annál inkább veszít rugalmasságából.” (Gavin Extence) 
A fullasztóan meleg nyárban üdítően hat az elhavazva kifejezés, de munka terén ez mindig nyomasztó. Van úgy, hogy bármennyire igyekszünk a teljesítésekkel, egyre csak zúdulnak ránk a feladatok, ki sem látszunk belőlük. Szinte tehetetlennek érezzük magunkat és sodródunk. Mit csinálhatunk, ha összecsapnak felettünk a meló hullámai?
"A nagyszerű alkotók nem feltétlenül a legmélyebb tapasztalattal rendelkezők, hanem azok, akik felkutatják a legszélesebb perspektívákat." (Sheryl Sandberg) 
Ötletekre szüntelenül szükség van. Olykor csak a napi beosztásunk logisztikájához olykor valami fontos feladat példás megvalósításához. Így vagy úgy, de számtalan hasznos elgondolásunk születik nap mint nap. Miként tekintünk az ötleteinkre, egyáltalán feltűnnek-e, és hogyan gondozzuk őket?
„Egy hosszú távú kapcsolatért mindennap tenni kell, nem szabad könnyedén feladni, félredobni.” (Dér Heni) 
Vannak néhányan, akik a tartós kapcsolatot az első nagyobb krízisig tartósítják. Akkor hirtelen lejárt szavatosságú élelmiszerként kezelik és kikukázzák. Lelépnek, továbbállnak. Ha minden alkalommal engedünk a könnyű út csábításának és kilépünk a kapcsolatból, akkor megfosztjuk magunkat néhány fontos tanulságtól, élménytől, felismeréstől. És akár attól is, hogy valaha révbe érjünk valaki mellett.
„Az iskola egész jutalmazási rendszere gyakran az általában jól teljesítő, intelligens tanulónak kedvez és olykor negligálja a kreatív, az egy tárgyból kiemelkedő tanuló produktumát.” (Ujvári István) 
Nyakunkon az év végi iskolai hajrá. Bőszen folyik a küzdelem a diákok között az utolsó dolgozatok, témazárók minél jobb eredményeiért, amely befolyásolhatja a tanévük zárását. Gyakran látjuk, hogy már a korai években mekkora stresszt okoz a jó jegyekért folyó harc. Ahogy a kitűnő bizonyítvány megszerzése is lehet presztízskérdés a gyereknek, a szüleiknek vagy épp a tanintézménynek.
„Néha a legkisebb lépés is több, mint a semmi.” (James Norbury) 
Elképesztő! Hogy kis apróságok képesek az ember, valamint az emberiség életét radikálisan megváltoztatni. Az eke lehetővé tette a föld megművelését, a növények, gyümölcsök termesztését. De itt nem állt meg az általa elindított változás. A vándorló közösségek helyett kialakultak a letelepedett falvak, majd városok. Már nem kellett mindenkinek az élelem megszerzésével, megteremtésével foglalkoznia, így egyéb szakmák jöhettek létre. Apró találmány, amely sorsfordító volt a történelmünkben. És nem az eke az egyetlen ilyen. A saját életünkre nézve, még ha nem is történelmi léptékűt, de nagy fordulópontot jelenthet egy-egy apró változtatás. Mire számíthatunk kis lépések megtételekor?
„Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak. Mindig mindenki el van foglalva, nyüzsög, aztán vár valamire, a kijelölt várakozójában.” (Jennifer Niven) 
Naponta sok feladattal birkózunk meg. Sőt, még annál is többel. Olykor a dolgaink fölénk tornyosulnak és maguk alá temetnek. Tudjuk, hol a határ a sok munka és a túl sok munka között? Észrevesszük, ha kezd kicsúszni a kezünk közül az irányítás? Érdekel minket egyáltalán? Néhány jellemző, amiből észlelhetjük a problémát és pár javaslat ilyen helyzetekre.
„Néha fontosabb jól harcolni, mint győzni, és a vesztes is büszke lehet a maga bátor küzdelmére.” (Földi Pál) 
Szeretünk győzni. És veszíteni? Nagyon gyakran előre elkönyveljük egy emberről vagy helyzetről, hogy nyerő vagy sem. Vajon a győzelemre vonatkozó általános megítéléseink helytállóak? Talán néha akkor is van esélyünk, amikor ez elsőre nem egyértelmű és olykor vesztesként sem bukunk hatalmasat. Alább néhány valós példán keresztül megnézzük milyen, amikor különleges szemszögből tekintünk a nyerésre vagy a vesztésre.
„A kommunikációs képzések nagy része azzal foglalkozik, mit mondunk, ugyanakkor a tanulmányok kimutatták azt, hogy ahogy mondunk valamit, az sokkal nagyobb hatással van az üzenetünkre.” (Bíró Nóra) 
Kinyitjuk a szánkat, mondjuk a magunkét, és úgy vagyunk vele, aki akarja, értse meg a mondandónkat. Mi megtettük, amit még lehet. Ám a kommunikáció akkor az igazi, ha kétoldalú. Nem csupán kimenet van, hanem bemenet is. Az információ forrás találkozik az információ éhséggel. Különben csupán egyoldalú és gyakran célba nem érő informálásról beszélhetünk. Milyen gátjai vannak a jobb megértésnek?
„A természetben nincsenek jutalmak és büntetések, csak következmények.” (Robert Green Ingersoll) 
Szülőként egyik leghőbb vágyunk, hogy gyermekeinket fegyelmezni tudjuk. Úgy viselkedjenek, ahogy illik vagy még inkább, ahogy mi szeretnénk, ahogy nekünk tetszik. Csakhogy nem ez a dolguk. Az ő dolguk feszegetni a határokat, hogy így ismerjék ki jobban a környezetüket és a saját képességeiket, lehetőségeiket. Ezt is vegyük számba, amikor legközelebb büntetést alkalmazunk.
