„A gyereknevelésben nem beszélni kell. Mondhatsz, amit akarsz, úgysem a szavaiddal - az életeddel mutatsz példát.” (Nyírő András) 
Tudjuk, hogy a környezetünk nagy hatással bír. Különösen igaz ez a gyermekévekben, amikor mindenre fogékonyak a kicsik és a behatások által is gyarapodnak. Ami akkor történik, az nem csupán benyomás, az maga a személyiségformáló erő. Érdemes megfontolni, miként állunk hozzájuk és foglalkozunk velük. 

„Ahhoz, hogy sikeresek legyünk házastársként, szülőként vagy barátként, fontos, hogy levessük az álarcot, és önmagunk legyünk.” (Steve Biddulph) 
Sosem láttunk még bele ennyire az emberek életébe, mint manapság. De csak azt láthatjuk, amit látni engednek. A kitárulkozás elég egyoldalú. A jót és szépet megjeleníti, a nehézségeket általában elhallgatja. Ezáltal eltolódnak az arányok, és feltűnik a társadalmunkban egy idea, amellyel többen igyekeznek azonosulni. Akkor is, ha nem igaz rájuk. Mert nem akarnak kimaradni semmiből. Pláne nem a sikerből. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy a látszólagos sikerességből. 

„Felelősség hiányában boldogság sincs.” (Jordan B. Peterson) 
Felelősek vagyunk. Akár felismerjük, akár nem. Akár tudatosítjuk, akár nem. Akár felvállaljuk, akár nem. Akár tetszik, akár nem. A felelősség a miénk. És ezt senki el sem veheti tőlünk. 

„A tudatos jelenlét kitágítja a pillanatot. Csakhogy nagyon nehéz ám jelen lenni a pillanatban. Mindig közbejön valami, ami eltéríti az embert. Hol viszket valahol, hol a kullancstól fél az ember.” (Dorthe Nors) 
Olyan könnyen megy ez. Egy világ, amely a koncentráció ellen dolgozik. Hangos, zajos, zűrös, zavaró a hét minden napján. Mi pedig engedelmesen forgatjuk a fejünket abba az irányba, ahonnan az épp aktuális impulzusok érkeznek. Mi mindenben veszíthetjük el a fonalat? 

„A szabad akarat: hogy mit kezdünk azzal, amink van.” (Feldmár András) 
Van bennünk dac. Azért se mentalitás. Nem fogadjuk el a leosztást, de gyakran nem is kezdünk vele többet az elutasításnál. Mi történne, ha kicsit elfogadóbbak lennénk? 

„A kétely és a szkepticizmus hasznos dolgok, általuk születnek az új felfedezések.” (Richard Feynman) 
A kételkedés rendszeresen felbukkan az életünkben. Használható fegyverként az emberek elbizonytalanítására, de akár önmagunk aprólékos ellenőrzésére is. Ha meghalljuk a kétely szót, leginkább negatív asszociációink ébrednek. Kevésbé gondolunk rá úgy, mint amiből hasznunk is származhat. Pedig nélküle, talán soha nem érnénk el semmit. 

„Sok tehetség elvész a világ számára egy csepp bátorság hiányában.” (Sydney Smith) 
Van, aki tehetséges és van, aki nem. Vagdalkozunk is ezzel időnként: könnyű neki, mert tehetséges. Ám a képlet nem ennyire egyszerű. A tehetség mit sem ér, ha nem jár kéz a kézben a tudás és a gyarapodás elkötelezett megszerzésének az attitűdjével. 

„Annyit használtuk a logika méterrúdját, hogy közben elfelejtettük, hogy a szeretet anyaga megmérhetetlen.” (Eric Knight) 
A mértékegységek leegyszerűsítik, egyértelműsítik és szabályozzák a mindennapjainkat. Nagy segítséget és biztonságot nyújtanak. Ugyanakkor bármennyire is szeretnénk, nem mérhetünk mindent. Többek közt a különböző érzelmeket sem. Legalábbis hagyományos módon nem. 

„Az idő nem hit kérdése. Az idő feledés kérdése. Hogy nem veszed észre, ahogy a távolban, a háttérben elszöknek előled az egyforma napok. Amikor valami mással törődsz, amikor valamit alkotsz, amikor belefeledkezel abba, hogy létezel, és nem magaddal törődsz.” (Hartay Csaba) 
Nem minden napunk egyforma. Néha mind elég laposnak vagy unalmasnak tűnik, mégis minden egyes nap más és más. Ami az eltérést okozza, azok mi magunk vagyunk. Olykor bal lábbal kelünk, olykor motiváltan, olykor fáradtan, olykor energikusan. Nincs két egyforma nap, mert nincs két egyforma mi sem. 

„Hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azt vegyük észre, amit megtanultunk látni, és figyelmen kívül hagyjuk azt, ami nem illik bele az előítéleteinkbe.” (Douwe Draaisma) 
Hisszük magunkról, hogy objektívek vagyunk, de nem. Annyi minden von a befolyása alá minket, hogy csak nagy nehézségek árán tudjuk megőrizni tárgyilagosságunkat. Ha egyáltalán sikerül. Vagy, ha teszünk érte, hogy adott témában mérsékeljük vagy megszüntessük a részrehajlásunkat.